ev. ref. püspök, szül. 1589-ben Gelejen, Eger közelében; atyja K. János volt. A fiú féléves korában vesztette el atyját. Hét éves korában elrabolták kóborló tatárok, a kiknél Szolnokon anyja egy hónap mulva találta meg és kiváltotta. Tanult Szántón, Gönczön, Sátoralja-Ujhelyen és Sárospatakon, hol 1613-ban seniorrá s onnan beregszászi iskolamesterré lett. Itt érte a csengeri zsinat és Bethlen Gábornak ehhez intézet ama felszólítása, hogy jelelne ki a zsinat egy kitünő ifjat, kit ő saját költségén külföldi akadémiákra küldhetne. Egy akarattal Katonát jelelték ki. Igy ment külföldre s 1615. nov. 6-tól a heidelbergi egyetem hallgatója lett. Onnét két év lefolytával visszatérve, mint a gyulafehérvári iskola igazgatója tanított nyelveket, bölcseletet és theologiát. E hivatalt csak egy évig folytathatá, mert 1619-ben a fejedelem kivánatára annak kisöcscse Bethlen István kisérőjéül és magántanítójául ismét Heidelbergbe utazott. A harminczéves háború megkezdődvén, ők Pfalzból és azután Németország többi városából tovább menekülni kényszerültek s még azon évben hazatértek. K. tovább is Bethlen István tanítója s nevelője maradt, míg végre papságra vágyván, ezt a fejedelemtől 1621. szept. 30. meg is nyerte. A lelkészségre felszenteltetvén, egy évig Károlyi Zsuzsánna fejedelemnő szenvedéseit egyházi beszédeivel és vigasztalásaival igyekvék enyhíteni. A fejedelemnő halála (1622. jan. 2.) után egy ideig a fejedelemmel távorban élt és lelkészkedett; azután Gyulafehérvárra tért vissza s ott viselte az udvari papságot I. Rákóczi György korában is Keserűi Dajka János mellett. 1624-ben megnősült, de házassága, mint maga is érzékenyen panaszolja, gyümölcstelen maradt. 1633-ban esperessé s jún. 6. a nagyenyedi zsinaton püspökké választották. K. kormányzatát nem győzik eléggé dicsérni életírói, derék jellemét elismeri Pázmány is; azonban erejének nagy részét más hitfelekezetek elleni munkálkodásban kellett felemésztenie. Mert kétségkívül része volt az 1638. dézsi országgyűlésnek a zsidózók elleni intézkedéseiben és ama gyászos agyonkövezésben, mely e gyűlésnek volt eredménye. E korra esik a presbíterianusokkal folyt viszály és vita legérkedesebb korszaka. E viszályban való szereplése tette K. jellemét az utókor és némileg a külföld előtt is gyanússá. Azonban az ev. ref. egyháznak a többi felekezetekkel szemben való kiváló állása az ő idejében szilárdult meg. A Duraeustól tervezett prot. unio felől az erdélyi reformátusok kimerítő véleménye az ő elnöklete alatt állapíttatott meg és aláírásában is megjegyzé, hogy barátja az evangelikusokkal való egyesülésnek. A szatmár-németi nemzeti zsinatnak (1846) megbízásából készíté a róla nevezett Geleji-kánonokat, melyek azóta a tisztántúli és erdélyi, majd a dunamelléki reformátusoknál állandóan érvényben voltak egészen a debreczeni zsinatig, sőt a legújabb egyházi törvényekbe is nem egy intézkedésöket átvették. Halálát előre érezvén, reménylett utódát, Csulait és öcscsét Geleji Istvánt, a későbbi esperest, szólíttatá magához, néhány más hiteles emberekkel együtt; ezeknek az egyház részére általa megtakarított 75 ezer frtot arany- és ezüstpénzben és nagyértékű arany- és ezüst edényeket adott által. Meghalt 1649. decz. 12. Gyulafehérvárott.
Munkái:
De Sacramentis in genere Heidelbergae 23. Dec. 1615. (Davidis Parei Collegiorum Theologicorum pars altera. Heidelbergae 1620. 262-264. 1.)
De certitudine fidei, gratiae, justificationis, perseverantiae, salutis, praedestinationis denique fidelium adversus εποχην dubitationem papistarum, resp. 3. Maj. 1616. U. ott. (D. Parei Collegiorum Theolog. II. 309-314. 1.)
De fidet et justificatione, resp. 4. Dec. 1616. U. ott. (D. Parei Colleg. Theol. II. 350-351. 1. Az 1-3. sz. alatti thesiseket Pareus prof. írta s adta fel megvitatás végett; a 2. sz. alattinak eredeti kéziratát Pareustól elkérte K. s elhozta magával és egy könyvében, mely a marosvásárhelyi ev. ref. kollegium könyvtárában megvan és igazításokkal teljes, K. a szélére ezt jegyezte: Theses Doctoris D. Parei, propria manu scriptae, me respondente, disputatae Heidelb.)
Theses Orthodoxae. De Justificatione Hominis Peccatoris Coram Deo. Quas... sub Praesidio... Dr. Davidis Parei... Heidelbergae publici examinis censurae subjicit... Ad diem ult. Maji Anno p. v. U. ott, 1617. (Ajánlja Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek.)
Az keresztyeni üdvözitő hitnek egy nyombanjáro igazsagahoz inteztetett ekes rythmusu hymnusokkal prophetai lelektől szereztetett szent Sóltárokkal, örvendetes notáju Prosakkal és több sok nemü, született nyelvünkre fordittatott Ditséretekkel és esztendőtszakai templumbéli kegyes Caeremoniakkal tökelletesen meg töltetett öreg Gradval, melly mind az első forditasban vagy ujonnanv aló szereztetésben... esett fogyatkozásoktol szorgalmatoson meg tisztogattatott, és sok hozza kévántatott szükséges részekkel meg öregbitetett... Hozzá járul: Psalmi Davidis, egyes szentírásbeli énekek, responsalia dominicalia, benedictiones sive vota dominicalia s egyes alkalmi énekek. Gyula Feir-Váratt, 1636. (Keserűi Dajka Jánossal együtt írták és Rákóczi György fejedelemnek ajánlották, ki e könyvet, saját nyilatkozata szerint 200 példányban nyomtatta s a tekintélyesebb ref. egyházaknak ingyen osztotta ki.)
Praeconivm Evangelicvm In Quo Evangelia Omnia anniversaria, vulgo Dominicalia vocitata, Concionibus CCXII. plenè perspicuè, solide ac methodicè explicantur et enarrantur; Usus ostenduntur; Dubia enodantur; Loca controversa à corruptelis Errantium quâ recentiorum, masculé vindicantur; Dogmata autem fidei otrhodoxae contra eosdem, signanter autem contra Rabbinos, Samosatenianos, Socinianos, Francisci Davidistas, Anabaptistas, Papistas, Lutheristas, &c. testimonijs sacrosanctae Scripturae, ac purioris antiquitatis, fortiter astruuntur...Albae Juliae, 1638.
Preconii Evangelici Tomus Secundus, Seu, Pars Aestivalis Et Avtvmnalis, Continens textuum omnium, seu pericoparum Evangelicarum, à Dominica Trinitatis ad XXVI. usque post Trinitatis accuratam, perspicuam. didacticam, ac elenticam in Conciones XCIII. digestam enarrationem. CumIndice triplici. U. ott, 1640. (Rákóczi György fejedelemnek ajánlva.)
Titkor titka, Az az: Az öröktől fogva magatól ő-szinte valo, és megoszladozhatatlan egységű Jehovai természetben lévő, és élő, allatval, hatalomval, és méltoságval egyenlő Elohim személyeknek, háromi töbségek felöl valo mennyei titkos tudomány. Melly az ov, és uj Testamentumoki kétségtelenigazságu, Isten-ihlette szent irásokbol, az üdvösségre elégségesen ki-nyilatkoztatik, el-ronthatatlanul megerössittetik és a Régiek helyébe minapéban támadott új Tévelygöknek, s nevezet szerént Enyedi Györgynek, testi okoskodásitol, agyas csavargásitol, és színes magyarázatitol, s fortélyos ellen-vetésitöl vastagon megoltalmaztatik, Es, imé, azon egy igaz Jehovah Istennek, az Atyanak, Fiunak, és Szent-Léleknek, ditsöségére, a Magyar Keresztyénségnek az igaz Isteni-isméretben valo gyarapodásara, s az ellen káromkodoknak pedig szájok-bé-dugattatására minden olvasni akarokval Istenies kegyességből és atyafisagos szeretetből közöltetik. U. ott, 1645. (Ajánlva I. Rákóczi Györgynek.)
Magyar Grammatikatska A'vagy, Az igaz magyar irasban, és szollásban kévántato néhány szükséges Observatiok. Mellyeket irogatási, és elmélkedési között, egyszer, másszor eszében szedegetett, meg-jegyzegetett, és Magyar munkájiban, főbb-képpen a Titkor-Titkaban, követett is, és egyként a maga irásának, és szollássának mentségére, s más-ként pedig a Magyarságon kapdoso elmés ifjúságnak oktattatására, ki-botsátott... U. ott, 1645. (Ezen munka az előbbi szám alattihoz mellékelve s azzal egy kötetben jelent meg és a szerző ezen szavakkal rekeszti be: A székelyek a régi Scythiai magyaroknak igaz maradványi, ugy mint kiknél még az igaz tulajdon magyar bötűk is megvagynak...)
Váltság-Titka, az az: Az örök igenek, a Meg-válto Messiás Christus Jesusnak, a választott hivekert a profeciák szerént, az üdőnek tellyességében valo meg-testesülése, születése, környülmetéltetése, szenyvedési, halála, eltemettetése, fel-támadása, menyben-menése, Attya jobjára ülése, és Sz. Lelket küldése felöl valo keresztyéni titkos tudomány, Melylynek igazsága az esztendötszakai Het jeles üdnepekre: Adventra, Nagy-Karátsonra, Kis-Karátsonsra, Nagy-hétre, Husvétre, Áldozo-Tsetertekre (a mint őket hívják) és Pünköstre valo Predicaciokban, a derékszent-írásokból erössen meg-bizonyittatik, és a Tévelygöknek, ugy-mint Sidoknak, Socinianusoknak, Blandratistáknak, Pápistáknak, Lutheranus atyafiaknak és egyebeknek ellenkező vélekedésik meg-czáfoltatnak. Es a Magyar hiveknek, mind az honntanult fél-szerü Egy-házi szolgáknak, az Urban szerelmes attya-fiainak, segedelmekre, s mind az írást olvasni tudo külső rendű kegyes embereknek az igaz Keresztyéni vallásban való öregbülésekre, és az ellenkezők ellen valo fel-fegyverkeztettésekre ki-botsáttatik ... Várad, 1645. (Ajánlva I. Rákóczi Györgynek.)
A Valtsag-Titkanak Masodik Volumenje, forgatékja, Melylyben befoglaltatnak a Negyedik és Ötödik Részek, ugymint a Christusnak a mi váltságunkért valo gyalázatos, és keserves szenyvedései, keresztfára feszittetése, halála, temetsége, és a halálbol valo ditsöséges fel-támadása s az után lött egynéhanyszori meg-jelenései, a Negyedikhez ragasztatott két Függöleketskekvel egygyütt. Mindenestől fogva LXXVII. Predikaciok. 1. A Predikációknak, és azoknak czéljaiknak; 2. A bizonyságra fogatott, vagy meg-magyaráztatott óv- és uj Testamentumi szent irás béli helyeknek; 3. A nevezetesb, s' megjegyeztetendőbb dolgoknak Laistromikval ... U. ott, 1647. (Ajánlva Lorántfi Zsuzsánnának, I. Rákóczi György nejének.)
A Valtsag-Titkanak Harmadik Volumenje, egybe-hajtogatékja. Melylyben a Hatodik, és Hetedik Reszek, ugy-mint a Christvsnak gyözedelmes menybe-menetele, s' Atytya-jobbjára valo ülése; és a Szent-Léleknek mind személyje, s mind el-küldetése, és ajándékjainak bővségesen valo ki-öntetések az hozzájok ragasztott három illendő Függölekekvel, az Ujvá-Születésvel, a Keresztségvel, és az Urvatsorájával együtt, a' szent irásokbol igazán megmagyaráztatnak, s az ellenkező értelmek pedig meg-czáfoltatnak. Szám szerént LXXVI. Predikaciokban. Mellyek három Mutató-táblákra szedettenek. 1. A' Prédikácioké, és azoknak czéljaiké. 2. A' megtartásra méltóbb dolgoké... U. ott, 1649. (Ajánlva II. Rákoczi György fejedelemnek).
Canones eclesiastici, ex veteribus qua Hungariensibus, qua Transilvaniensibus, inunum collecti, plerisque tamen aliis etiam, pro temporis ratione, aucti, ac in paulo meliorem ordinem redacti. Opera praesertim Steph. Katona Gelejini ... Accedunt acta et conclusiones synodi nationalis Szathmár-Németini sub Georgio Rákóczi a 1646. celebratae. Claudiopoli, 1735. (U. ott, 1768., 1794. és Marosvásárhely, 1842. Magyarul: Fábián József által Pesten 1818-ban kiadott Lelki Pásztori Tárhőáz IV. kötetében és: Gelei Katona István egyházi kanonai és a szatmári reform. egyházmegye érvényes statutumai. Néhány konventi végzés és felsőbb rendelettel. Az egyházmegye határozatából összeállította Kiss Kálmán, Kecskemét, 1875. cz. Ism. Századok 1876.)
Üdvözlő latin verseket írt Békési P. Andráshoz (1616.), Fejérvári (Albensis) Jánoshoz (1617) és Jászberényi Mátyáshoz (1617.) azok munkáiban.
Magyar levelei I. Rákóczy Györgyhöz, Albae Juliae, 1638. decz. 2., 1639., jan. 23., decz. 12., 1640. jan. 4., ápr. 10. (Irodalomtört. Közlem. 1894.); 1640. szept. 4., 13., 14., 21., 24., 26., okt. 8., nov. 6., 1643. jún. 27., júl., 2. aug. 29. (Új M. Múzeum 1859. 1. közli Ötvös Ágoston jegyzetekkel a károlyfehérvári könyvtárban levő eredetiekről); 1643. szept. 14. (Gróf Bethlen Istvánhoz 1636. febr. 3. és ápr. 21. (M. Prot. Figyelmező 1877). Nevét Gelej Istvánnak írta.
A magyarországi ev. ref. Énekeskönyvben az 5., 29. és 48. énekeket ő írta.
Bod Péter, M. Athenas 90. l. és Szmirnai szent Polikárpus 71-90. l.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 242., 467. l.
Horányi Memoria II. 12. l.
Uj M. Múzeum 1859. I.
Toldy, M. Költészet története és M. Nemzeti Irodalom Története.
Révész Imre, A magyarországi református egyház Énekeskönyvéről. Debreczen, 1866.
Budapesti Szemle V. 1866. 459. l.
Imre Sándor, Geleji Katona István, főleg mint nyelvész. Pest, 1870.
Erdélyi Prot. Közlöny 1874. 3. sz.
Szilády Áron, R. M. Költők Tára I., II., IV. V.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 287., 331., 332., 335., 342., 352. l., II. 145., 155. l., III. Sz.-Hellebrant. 345., 350., 353. l.
Figyelő VI.-IX.
Történelmi Tár 1880., 1886., 1889. 1890.
Kálmán Farkas, Éneklőkar. Bpest, 1880. 25. l.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1885. 1. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr. I. 379. l.
Beöthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése I., Széppróza I. és Képes Irodalomtörténete I. (Négyesy L.)
Fejes István, A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház története 32. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 404., 402. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára II. 9. l.