orvosdoktor, okleveles gyógyszerész, megyei főorvos, K. Gábor földmíves és Vincze Sára fia, szül. 1831. okt. 4. Nagy-Kun-Karczagon, hol 12 éves koráig járt iskolába; ekkor szülei magok mellé vették, hogy a földmívelésnél segítségökre legyen. Azonban, miután a fiúnak két évig semmi hasznát nem vették, 1845-ben Hollaky József karczagi gyógyszertárába adták gyakornoknak. Itt kezdett önműveléséhez és 1848-ban letette a vizsgát, mire gyógyszerészsegéd lett és mint ilyen 1851 őszéig Karczagon maradt. Ekkor az egyetemi tanév megnyiltával Pestre ment és a gyógyszerészet hallgatói közé beiratkozott; az első évet Pesten, a másodikat Bécsben végezte 1853-ban; a vizsgát, miután a német nyelvet nem beszélte elég folyékonyan, latinul tette le. Ekkor özv. Hollay Józsefné meghivta karczagi gyógyszertára vezetőjeül. Ezen állásától azonban rövid idő mulva megvált és több-kevesebb ideig működött a török-sz.-miklósi, szolnoki, tisza-füredi és szentesi gyógyszertárakban. Az orvosi pályára szándékozván lépni, Pestre ment és mialatt Matta László gyógyszertárában nyert alkalmazást, egyidejűleg 1856-ban beiratkozott az egyetem orvosi karánál orvostanhallgatónak. Azonban kénytelen lévén önfentartásáról gondoskodni, tanított Csapliczky Lilla nőnevelő intézetében és egyes úri családok körében is, így Fabiny Theophilnál sat. 1858. jún. 19. a kir. m. természettudományi társulat megválasztotta rendes tagjának. 1860. decz. 29. pedig második titkárának, jegyzőkönyvei s évi jelentései szerkesztésével is őt bízta meg. 1861. márcz. 15-től a társulat könyvtárának rendezését vállalta magára s azt Karczagon czédulázás alapján 1862. nov. 22. be is végezte. 1860. márcz. 22. a második orvosi szigorlatot letette; a nagy-kunok már azon hó 13. megválasztották főorvosuknak; ápr. 14. hagyta el Pestet és Karczagra költözött. 1861. aug. 21. az országgyűlést feloszlató rendelet leérkezett; K. is leköszönt hivataláról és külföldre ment, hol 1861. decz. 5-től 1862. május végeig időzött és tanulmányait oly erőfeszítéssel folytatta, hogy beteg lett és kórházban feküdt. A m. földtani társulat márczius 20. rendes tagjának választotta. Midőn haza érkezett, nov. 10-től 1865. jan. 23-ig Karczagon lakott és magán orvosi gyakorlatot folytatott. Még 1862. szept. 22. Karlsbadban kelt és az Orvosi Hetilaphoz írt levelében, mikor a német orvosok és természetvizsgálók Karlsbadban tartott évi nagygyűlésének volt tanúja, azon óhajtásának adott kifejezést, hogy fővárosunk befolyással bíró orvosai eszközöljék ki, hogy a magyar orvosok és természetbúvárok vándorgyűléseiket újra tarthassák. Mire 1863. őszén (1847 óta először) ismét összegyűltek Pesten a magyar orvosok és természetvizsgálók Bene Ferencz vezérlete alatt. K. az akkor alakult orvosi könyvkiadó-társulat alapítói közé lépett és 200 frt alapítvány tett. Az 501 taggal működésnek indult társulat igazgató-tanácsába is beválasztotta. A kir. m. természettudományi társulat 1865. jan. 11. első titkárának választotta, ki ezután ismét Pestre költözött. 1868. június 14. az országos egészségügyi tanács rendkívüli tagjává kineveztetett. Ezen év őszén az orvosok és természetvizsgálók XIII. nagygyűlésén mint titkár buzgólkodott. 1868-ban a nagykun-kerület ismét megválasztotta főorvosának és ápr. 16. Karczagon elfoglalta hivatalát, melyet közel tíz évig viselt. Ez idő alatt, hivatali teendőin kívül, szünet nélkül dolgozott. Az 1872. (mehádiai) orvosok nagygyűlése a következő évben Győrött megtartandó vándorgyűlésre egyik alelnökéül választá. Az 1873. cholera-járvány alkalmára a kormány őt Pestmegye, Kecskemét város, Hevesmegye tiszántúli részére, a Nagy- és Kis-Kunság területére kormánybiztosul nevezte ki. Ezen megbizatásnak megfelelendő júl. 25-től szept. 13-ig mindig utazott. 1877-ben a heves-nagy-kunsági ref. egyházmegye, melynek előbb tanácsbirája volt, segédgondnokává választotta. Az 1877. I. törvényczikk által alakított Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye azon év decz. megyei főorvosnak választá. A m. földtani intézet levelező s a m. földtani társulat rendes tagja volt. Három évig szervi szívbajban szenvedett; ez okozta 1878. febr. 28. Kun-Szent-Mártonban hirtelen halálát. Könyvtárát, mely a nyomtatott czímjegyzék (A néhai dr. Kátai Gábor hagyatékához tartozó könyvtár jegyzéke. Karczag, 1879) szerint a tudomány minden ágából összesen 2362 munkából áll, ezek között számos hungaricum és ritkaság, Magyari Kossa Sámuel tápió-szent-mártoni földbirtokos vette meg.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1857. Gyógyszertani szemelvények, Gyógyszerészet tudományos állása hazánkba s annak legsürgősb teendői, 1858-59. Eau phénomenale hajfestő szer vizsgálata, Gyógyszertani közlemények, A hasonszenvi orvosoknak a gyógyszerek önkiszolgáltatása Würtemberg királyságban megtiltatott, A korneuburgi mérgezési perben a törvényszéki vegyészek által közlött műleleteknek felvilágosítása, 1860. Mikép lehet a borostyán megyvizet a keserűmandula víztől megkülönböztetni? Erősen meghamisított pokolkő vizsgálata; Levél Száva Gerő úrnak Moldvaországban, Édnemző az állati szervezetben, Történeti tanulmány a magyar egyetemi ügy körül, különös tekintettel a magyar orvosi egyetemre és irodalomra a legrégibb időktől máig, A kámfor, Fölhívás hazánk gyógyszerészeihez, 1861. Egy történet a magyar gyógyszerészet multjából, Javaslat a közegészségi ügyet illetőleg, 1862. Uti levelek, A német természetvizsgálók gyűlése Karlsbadban, 1863. Kinalcsoport, 1865. Néhány szó a m. orvosi könyvkiadó társulat működése körül; könyvism. minden évf. és Jelentések a m. kir. term. társulat üléseiről sat. 1865-67. sat. E lapnak 14 évi folyamában 32 nagyobb czikket írt 75 számban; 1860-ban főmunkatársa, majd később a lapnak segédszerkesztője lett); a Kerti Gazdaságban (1858. Fölszólítás a magyarhoni gyümölcstenyésztés általánosítása tekintetéből, Hidegen folyó oltóviasz készítése, 1859. Mesterkéléssel burgonyát évenként háromszor termelni); a Vasárnapi Ujságban (1858. Budai Ezsaiás életrajza, A mérgezések és ellenszerei, 1859. Rácz Sámuel életr., 1860. Pápai Páriz Ferencz, 1862 Uti levelek: Németország, Páris); a Gyógyszerészeti Hetilapban (1863. Ügyeink, levél Párisból, 1863. A mákony-opium gyógyszerismei tekintetben, 1867. Kir. m. természettudományi társulat); a M. Ember Könyvtárában (1863. A pesti királyi magyar egyetem története); a Gyógyászatban (1863. Húgykémle, különösen az emberhúgy természeti, vegyi sat. vizsgálata és kórtani értéke, 1864. A gyógyászatban a mérgezések gyógymódja, A kórházak eredetéről és hasznairól, 1866. Choleraszabályzat, 1871. Gyufával eszközölt szándékos önmérgezésnek sikeresen gyógykezelt esete, 1873. A fekete halál Karczagon 1739-ben, különnyomatban is. 1874. Orvosi tapasztalatok az 1873. év nyarán hazánkban dühöngött cholerajárvány idejéről); a Term. Társulat Közlönyében (1865. A kir. m. term. társulat történetei 1850-66-ig, Az alföldi vetéseket pusztító rovar, 1866. A term társulat története 1866-ban, 1867. A term. társulat kérvénye a képviselőházhoz országos segély ügyében, Term. tud. társulat története 1867-ben); A Közeg. és törvényszéki Orvostanban (1866. Cholera szabályzat, 1871. Felülvélemény K. D. testi sérelmeztetése tárgyában, 1873. Bőrgyógyítási kisérlet, halál, 1874. Hitestárs-gyilkolás, nyavalyatörősség szinlelése, leálczázás); M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XIII. 1869. Balogh Pál emlékezete, XV. 1872. Gyufával eszközölt szándékolt önmérgezés sikeres esete, XVII. 1875. Az orvosi tudomány jelen irányáról, A fertőtlenítőszerek és fertőtlenítés értékéről); a Honban (1869. 105, 109. sz. esti k. Bártfai fürdő); a Természetben (1874. Huskivonat); az Ung. Med. Chir. Presseben (1866. könyvism.); a Fővárosi Lapokban (1877. Néhány szó Korytniczáról); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
Növénytan, különös tekintettel a gyógyszerismére. Pest, 1865. (A szöveg közé nyomott 158 ábrával. (A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai II.)
A részletes kór- és gyógytudomány tankönyve. Különös tekintettel az élettanra és kórboncztanra. Niemeyer Félix után. II. rész. U. ott, 1865. (A m. orvosi könyvkiadó-társulat könyvtára 2. Az I. részt Lendvay Benő orvos dr. fordította.)
Mit kell tennünk a cholera csapásainak egyhítésére? U. ott, 1866.
Kholeraszabályzat egészségügyi hatóságok, orvosok s a közönség használatára. U. ott, 1866. (Fordítás Griesinger, Pettenkoffer és wunderlich tanárok nyomán.)
A kir. m. természettudományi társulat évi jelentése tárgyairól és 1865. évi működéséről. U. ott. 1866.
Állat és ásványtan. Különös tekintettel a gyógyismére. U. ott. 1867. (A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai I. 243-459. 1. A kötet első felét Felletár Emil írta.)
Emlékbeszéd Bugát Pál felett. U. ott, 1868. (Különny. a m. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai XI. kötetéből.)
A királyi természettudományi társulat története alapításától fogva máig. A társulat 1868. febr. 1. tartott huszonötévi jubilaeuma alkalmára. U. ott, 1868.
Ismeretterjesztő az orvosi és természeti tudományok köréből. Debreczen, 1874.
Orvosi tapasztalatok az 1873. év nyarán hazánkban dühöngött cholera-járvány idejéről. Nézetek és javaslatok. U. ott, 1874. (Különnyomat az előbbeni munkából.)
A magyar orvosok és természetviszgálók törvényjavaslata a győri és előpataki nagygyűlések megállapodásai alapján, továbbá a közegészségi tanács, a biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet bizottsága, Tisza Kálmán belügyminiszter ő mélt. részéről előterjesztett törvényjavaslatok felhasználásával. Bpest, 1876. (Dr. Karika Antallal együtt.)
Szerkesztette a M. orvosok és természettudósok Munkálatait az 1868. aug. 21-től 29-ig Egerben tartott XIII. nagygyűlésről. Eger, 1869. (Montedegói Albert Ferenczczel együtt) és a Napi Közlönyt 1868. aug. 24-től 29-ig, összesen hat számot u. ott (ugyanazzal).
Arczképe: kőnyomat a M. orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésének Munkálatai-ban. Bpest, 1880.
M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai IX-XIII., XV-XVIII., XX. arczk. (életrajz), XXI. (Emlékezete Szabadfy Jánostól.)
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Zelizy Dániel, Megemlékezés Kátai Gábor felett. Bpest, 1886.
1878: Hon 55. sz., Ellenőr 111. sz., Vasárnapi Ujság 10. sz. arczk. (Szász Károly).
Gyógyázat 1879. 9-13. sz. (Zelizy D.)
M. Könyv-Szemle 1880. 95. l. (Könyvtára) és gyászjelentés.