segédtanfelügyelő, szül. 1863. febr. 16. Zsombolyán (Torontálm.), hol atyja Kaufmann Péter czipészmester volt; az elemi iskolai tanítóképzőt Kun-Félegyházán végezte; 1889-ben a Gabelsberger-Markovics-féle gyorsírási rendszerből, 1891-ben pedig a budai polgári iskolai tanítóképzőben a nyelvtudományi körből tett tanképesítő vizsgálatot. 1880-ban lépett a tanítói pályára a Katalinfalván, Ittebén, Fakerten, Jánosföldön. Szabad-Batthyánban és Székesfejérvárott (utóbbi helyen 1886-94) működött. 1894-ben a krassó-szörénymegyei kir. tanfelügyelőséghez tollnokká, 1896-ban segédtanfelügyelővé neveztetett ki. Kaufmann családi nevét 1887-ben változtatta Kárpátira.
Tanügyi czikkeket írt a pécsi Néptanodába, az egri Kath. Tanügybe, a székesfejérvári Szabadságba és a lugosi Népoktatásba. A magyar nyelv tanításáról írt értekezésével (1885) és egy gyorsírási munkájával (1889) pályadíjat nyert. 1894-ben elsajátította a rumén nyelvet és a Krassó-Szörényi Lapok számára lefordította Brediceanu Coriolan: Piatra crediutiei (A hit köve) cz. történeti elbeszélését.
1895. szept. megalapította a krassó-szörénymegyei tanítóegyesület Népoktatás cz. havi közlönyét, melyet 1897. május 1-ig szerkesztett.
Századunk Névváltoztatásai 118. l. és önéletrajzi adatok.