unitárius püspök; iktári Bethlen Gergely temesvári főkapitány udvari papja, egyszersmind temesvári unitárius lelkész és a Magyarországon volt unitárius egyházak püspöke, vagy a mint nevezték, alföldi püspök volt a XVI. század utolsó felében; szül. 1523-ban Székesfejérvárt, hol alsóbb iskoláit végezte; járt külföldön is. 1561-ben iktári Bethlen Gergely karánsebesi bán udvari papja lett, kinek pártfogásával úgy elterjesztette az új hitet, hogy 1564-ben törvényczikkel szabályozták a fejedelem kivánságára a két felekezet papjait a karánsebesi kerületben. 1567-ben Bethlen Gergely halála után Erdélybe ment és Abrudbánya papja lett, hol ő gyökereztette meg az unitárius hitelveket. 1568-ban mint választott biró vett részt a gyulafejérvári fejedelmi palotában tartott tíz napos disputatióban. Az itt látottak alapján írja (Kanyaró Ferencz szerint) később a győzelemmel dicsekvő Melius kigúnyolására a Debreczeni Disputatiót. 1569. nov. kibocsátott: Comedia-ja, oly nagy hatást keltett, hogy K. 1570., Balassi Menyhárt fiának kiszabadulásakor, kénytelen volt az országot is elhagyni. János Zsigmondban leghatalmasabb védőjét elvesztvén, Óvári Benedekkel, a gyulafejérvári iskola volt igazgatójával kijött Karánsebes felé a határszéli török hódoltságba, hol Óvári a simándi, K. a temesvári magyar lakosság lelkésze lőn. A Krisztus imádását ellenző Dávid Ferencz elítéltetése után (1579. nov. 9.) egy hosszú, epés levelet írt a mérsékeltebb irányú unitáriusok főbb embereihez, melyben kimutatja: hogy Dávid Ferencz veszedelmének furója-faragója Blandrata volt, a hamis vádakat ő formálta, indította, folytatta, a fejedelemnek ő árulta el. Basilius István felelt a Blandrata-párt részéről, nem nagy szerencsével, mert 1580-ban elszakadnak az alföldi ekklezsiák a Dávid Ferencz örökébe lépett Hunyadi Demetertől és Karádit választják meg fejöknek, ki ez időtől fogva az unitárisoknak egyetlen alföldi püspöke. Az új vallásban K. is új elveket kezd hirdetni. 1589-ben emlékezik meg utoljára róla Bogáthi, mint «jámbor vén emberről, a tömösvári szentek tanítójáról és az alföldi szentek oszlopáról.»
Munkái:
Comoedia Balassi Mennihart arultatasaról, melliel el szakada az Magyar Országi masodic valaztot Ianos kiraltul. Matthei 22. ...Nyomtattatot Abrudbanyan ezer ötszáz hatvan kilenczedic esztendöben. Colophon: székesfeyeruari Karadi Pal miheliebe szent Andras hanac huszon egyedic napian. (Egyetlen példány a m. akadémia könyvtárában. Karádi Pál ekkor abrudbányai unitárius papnak abrudbányai nyomdájából csak ezt az egy terméket ismerjük. Ezért és más okokból őt tartják ezen névtelen munka szerzőjének, mely művet ha nem is drámai, hanem szatirai eleven jellemrajzánál fogva úgy tekinthetni, mint a népies komédia felé az első lépést. Megjelent: Toldy F., A m. költészet kézikönyve. Pest, 1855. I. kötetében és Kertbeny: Magyarország legrégibb drámairodalma Bpest, 1878. Németül: Die fürstenverrathe des Melchior Baron Balascha ... Übersetzt von K. M. K. = Karl Maria Kerbeny. Leipzig, 1874.)
Debreczeni Disputatio avagy Válaszuti komédia. Kiadta Jakab Elek. (Bpest, Koszorú 1879. 343-366. 1.)
Kézirati munkái: commentarius in Profetiam Oscae 1561; Commentarius in Prophetiam Joälem 1562. (mindkettőt magyarul írta s Bethlen Gergelynek ajánlotta; megvoltak még a mult században); Epistola Ministris Ecclesiae Claudiopolitanae. A. D. 1579. Uzoni Fosztó István, Historia Eccl. Unitar. cz. kéziratgyűjtemény I. kötetében a kolozsvári unitárius főiskola könyvtárában. Apocalypsis Beati Joannis Apostoli t Evangelistae, id est János Apostolnak és Evangelistának menynyei titkoknak látásáról való könyvének magyarázatja. 1580. 2r. 600 ív, a nemzeti múzeum könyvtárában és az unitárius egyház kolozsvári levéltárában; ezen munkája, melyben chiliasta eszméket terjeszt, bár csak kéziratban terjedt el, mégis feltünt kortársainak és Bornemisza Péter, Balassi Menyhárt fiának Istvánnak udvari papja, czáfolatot írt ellene; 1586-ban Bogáthi Fazekas Miklóssal is támad polemiája Karádinak szintén az Apocalypsis ügyében; ezen ügyben Bogáthihoz intézett latin levele elveszett; úgyszintén: Az Apokalypsis magyarázatjának átdolgozása rövidítve Bogáthi F. Miklós számára 1587.
Bod, M. Athenas 130. l.
Horányi, Memoria II. 295. l.
Hazai tudósítások 1806. 48. sz. (Horvát István).
Tudom. Gyűjtemény 1819. V.
Aranyos-Rákosi Székely Sándor, Unitárius vallás története Erdélyben. Kolozsvár, 1839.
Kertbeny, A régi magyar szinköltészet. vom Anonymus des Paul Karády. Leipzig. 1875. (Ismert. Bud. Közlöny 1874. 222. sz. Strommer).
Toldy Ferencz, M. Költészet Története 200. l.
Szabó Károly, R. M. Könyvtár I. 37. l.
Beöthy Zsolt, Az első magyar politikai szinmű és kora. Pest, 1876. és Képes M. Irodalom Története I. 238. l.
Kadocsa Liprich Elek, A magyar dráma gyermekkora. Bpest, 1884.
Kanyaró Ferencz, Unitáriusok Magyarországon, Kolozsvár, 2891. 91-108. l.
Keresztény Magvető 1897. (Kanyaró Ferencz).
Kéziratok: Bogáthi Fazekas Miklós, Commentarius in Apocalypsim ajánló levele; theophilus Monotheita (Joannes Tőzsér de Kénos). Bibliotheca Scriptorum Transylvano-Unitariorum 1753. u. attól; De Typographiis et Typographis Unitariorum in Transylvania 1752.; ugyanattól és Uzoni Fosztó Istvántól: Historia Ecclesiast. Unitariorum Tom. I.