állami anyakönyvvezető, szül. 1863. nov. 25. Váczon (Pestm.) jómódú szülőktől; elemi iskoláit szülővárosában és Ó-Budán hol a németnyelv elsajátítása végett két véget töltött) járta; a gymnasium hat osztályát szülővárosában végezte s 1880. aug. 27. a kegyesrendiek szerzetébe lépett. Az ujonczévet Váczon töltötte; a gymnasium VII. és VIII. osztályát Kecskeméten végezte; azután nyitrán theologus volt két évig; majd a tanfolyam végeztével 1885-ben Budapestre tették át, hol az egyetemen a magyar s német nyelvet és irodalmat hallgatta. 1886. júl. 13. áldozópappá szenteltetett. Tanári mőködését 1887-ben Privigyén kezdte, honnét 1888-ban Pozsony-Szent-Györgyre s 1890-ben Sátor-Alja-Ujhelybe helyeztetett. 1892-ben kilépett a piarista rendből és Zemplénmegye törvényhatóságánál nyert alkalmazást, kezdetben mint tiszteletbeli pénztári ellenőr, később mint helyettes ellenőr egy évig. 1894-ben tiszteletbeli vármegyei aljegyző lett. Ugyanezen évben a zemplénvármegyei gazdasági egyesület titkárává választották. 1895-ben tiszteletbeli számvevő s a polgári házasságról szóló törvény életbeléptetésével sátoralja-ujhelyi magyar kir. anyakönyvvezető helyettes lett; 1896-ban valóságos számvevő- s anyakönyvvezetővé neveztetett ki.
Mint VIII. osztályú növendék segédszerkesztője volt a rend kebelében akkor fennálló Horányi-kör lapjának, az Aurorának és egyúttal szerkesztője a Medve cz. humorisztikus lapnak. Mint theologus: Az ember viszonya a társadalomhoz cz. értekezésével a rend pályadíját elnyerte. Nyilvános irodalmi működését 1882-ben kezdette meg a Kecskeméti lapokban (Ida cz. tört. beszélyével); azután sűrűn jelentek meg a vidéki Lapokban beszélyei s rajzai. Költeményeket írt először a Kecskeméti Lapokba s azután több vidéki lapba. Tudományos értekezéseiből kiemelendők: Az arabok ősköltészete (Nyitramegyei Közlöny), a Dante szerelme s a Divina Comoedia, Munkácsy legújabb remeke, A váczi kegyesrendi templom története (Váczi Közlöny), Kant philósophiai rendszerének néhány tétele viszonyítva Aquinói szent Tamás bölcseletéhez (Veszprémi Közlöny), Az ember társadalmi hivatása (Váczi Hirlap). Programmértekezése a privigyei algymnasium Értesítőjében (1888. Simai Kristóf élete és munkái), a Pozsony-szent-györgyi kath. algymn. Értesítőjében (1889. Simai, Zsugori telhetetlen fösvény ember cz. drámája, ism. Egyet. Philolog. Közl. XIV. 849. 1.); a sátor-alja-újhelyi kegyes tanítórend Értesítőjében (1890. Néhány szó Simai: Mesterséges ravaszságáról, ism. Egyet. Philol. Közlönyben 1891. Erdélyi Pál). Több közlése van az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez cz. gyűjteményes munkában (Sátoralja-Újhely, 1896-97. Sárospatak várának története s Történeti jegyzetek Templén vármegyéről: Szirmay, Notitia Historica Com. Zempleniensis cz. két kötetes munkájának fordítása); a Magyarország cz. napilapnak másfélévig volt tudósítója.
Munkái:
Dalaim. Vácz, 1884. (Nyom. Nyitrán).
Jeanne d'Arc. Schiller-tanulmány. Vácz, 1887.
Hétköznapi történetek. U. ott, 1887. (Elbeszélések).
Szerkesztette a Váczi Közlönyt 1887. máj. 3-tól aug. 14-ig (Id. Varázséji Gusztáv neve alatt; különösen vezérczikkeket írt a lapba) és a Zemplénnek segédszerkesztője volt 1891-től 1892. márcz. 20-ig; megmaradt a lap főmunkatársának mai napig. (Költemények, elbeszélések és színi kritikák). 1894 óta szerkesztője a zemplénmegyei gazdasági egyesület hivatalos lapjának, a Gazdasági Értesítőnek (közgazdasági czikkeivel).
Álnevei: Kósza Lélek, Spektátor, Kétes (1882 óta a nevezett lapokon kívül a következőkben: Kecskemét, Félegyháza, Tátravidéki Hiradó, Magyar Háziasszony, m. Állam, Képes Családi Lapok, Budapesti Hirlap, Pozsonyvidéki Hirlap és Pozsonymegyei Közlöny).
Ujabban Zemplén vármegye monographiáján dolgozik, mely öt kötetre van tervezve; (a bevezető rész: A történet előtti rész a Zemplén 1893. évf. 40 egymásutáni számaiban jelent meg).
Karcsú Antal Arzén, Vácz város története VIII. 126., IX. 308. l.
M. Könyvészet 1886. és önéletrajzi adatok.