unitarius főgymnasiumi tanár, K. Ferencznek (ki, régi székely lófő-családból, utolsó czéhmestere volt a tordai szűcs-czéhnek) és Kővári Ágnes (K. László történetíró testvérének) fia, szül. 1859. máj. 25. Tordán (Torda-Aranyosm.). Tanulmányait szülővárosában és Kolozsvárt végezte, magát önerején tanításból tartván fenn. Kolozsvárt 1880. papi, 1885-ben az ottani egyetemen a magyar nyelvi, történelmi s bölcseleti szakból tanári oklevelet szerzett. 1880-ban a kolozsvári unitárius főiskola egyik elemi osztályának vezetésével bizatott meg; ugyanakkor iskolai ellenőr, később iskolafőnök, 1886-ban segéd-, 1887-ben helyettes tanár lett; 1889-ben főiskolai könyvtárnoknak választották. (1887-ben Szabó Károly gyakornokúl vette föl az egyetemi könyvtárhoz, hol mellesleg egy megbetegedett kartársa helyett is 1891. szeptemberig működött). 1891-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterium rendes tanárrá nevezte ki. 1891. nov. 5. történt beiktatásakor Zrinyi és Széchenyi cz. értekezését olvasta fel. 1889 óta a székely történeti pályadíjalap jegyzője.
Az írói kedvet a főiskola régi önképzőköre fejlesztette benne, hol első pályaművét Kriza János utolsó birálata ítélte jutalomra érdemesnek. Első czikke 17 éves korában az Üstökösben (A t-i torony lehúzásának historiája) jelent meg; azután a tordai Haladásba és a kolozsvári napilapokba kezdett dolgozni. Ez időből nagyobb czikkei a Keletben (1879. 213-222. sz. Torda környéke leírása), a Kolozsvári Közlönyben (1882. 161-166. sz. Topánfalvi vásár), az Ellenzékben (1884. Havasi képek). 1883-ban kezdett (önkéntesi évét leszolgálván behatóbb irodalomtörténeti kutatásokhoz, tanárának Imre Sándornak buzdítására; e szakban kritikákat és czikkeket írt a Petőfi Társaság Lapjába (1884.) és a Figyelőbe (1885. Zrinyi szerelme, ism. a Századok és a Főv. L.). Ugyanez évben fölkutatta a fővárosi nagyobb könyvtárakban és az országos levéltárban a költő Zrinyi életéhez való adatokat. Czikkeket írt még a Figyelőbe (1885. Zrinyi szerelme, Még egyszer a Csokonai «Csók»-járól, 1886. Zrinyi születése, Zrinyi a hadíró, előbbire felelt Salamon Ferencz a Kisfaludy-Társaság felolvasó gyűlésén. 1. Bud. Szemle XLVII.), a Századokba (1886. Egy elfeledt magyar király: IV. Ferdinánd, Zrinyi a költő két levele), a Történelmi Tárba (1887. Montecuccoli és Zrinyi vitája, ezen addig elveszettnek hitt történelmi emléket ő fedezte föl, 1888. Zrin-Ujvár építése okai, 1890. Zrinyi ismeretlen munkája. 1896. A brassai-codex históriás énekei), a Keresztény Magvetőben (1888. Adatok a keresztény szó történetéhez, Aranyos-Rákosi Székely Sándor és Vörösmarty, 1888-90. Unitáriusok Magyarországon a XVI. és XVII. százévben, 1891. Zrinyi és Széchenyi, Legujabb magyar irodalomtörténetünk, 1892. Dávid Ferencz Debreczenben, A magyar Pantheon halhatatlanjai, Az üldözés napjaiból, 1892-95. Unitárius történetírás és Kálvin-orthodoxia, 1893. Balla Imre éneke, 1895. A CXV. zsoltár Báthory Zsigmond korában, A frankfurti egyetem hallgatói Erdélyből, A Krisztus nem-imádás tana 1570-ben, 1896. Unitárius vértanuk Eger vidékén, Király-hymnus a XVII. évszázban, Kolozsvári főiskolánk legrégibb történetéhez, 1897. Árkosi Benedek a szentháromságról; ezeken kívül könyvismertetések, birálatok); az Erdélyi Múzeumban (1892 Virágénekek a XVII. és XVIII. századból, Egy érdekes adat a Mondolatpörhöz, 1893. Régi magyar virágénekek, Apáthi Ferencz feddő-éneke, Bethlen Gábor diadaléneke, 1895. Székely népdal Oláhországról, 1896. A Vadrózsák egy félreértett helye s könyvismertetések); az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1893. Zrinyi legújabb epigonja, Bibliotheca Zrinyiana, A Zrinyiász és Zalán futása, 1895. A Zrinyiász valláserkölcsi eszméiről, Karácsonyi miniszterium Toroczkóról, Ilosvai Péter életéhez, Gyöngyösi egy félreértett helye); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Régi magyar vitéz Kádár István éneke, A Zrinyiász kelte és költője); az Aranyosvidékben (1894. Naláczy István, Kiss János kéményseprő epitaphiuma, 1895. Torda legnagyobb fiai, Erdély első színésznője, Körmöczy József följegyzései, Déryné és egy fütty Tordáról, 1896. torda botanikusairól, 1897. Új-Torda református papjai); a Tordai Emke-Emlékkönyvben (1894. Torda legnagyobb dicsősége); a Magyar Könyv-Szemlében (1895. A legrégibb unitárius énekes könyvekről, 1896. Erdély első bibliographusai, Salamon és Markalf legelső kiadása, Protestáns vitairatok Melius idejéből); az Unitárius Közlönyben (1895. Blandrata György); a Székely Nemzetben (1895. 54-59. sz. A székely nemzet története, felelet Jakab Eleknek); az Ellenzékben (1896. Bocskai szülőháza a XVI. és XVII. században.)
Munkái:
Zrinyi ismeretlen munkája. Bpest, 1890. (Ism. Budapesti Szemle, Egyetértés, Pesti Hirlap sat.)
Unitáriusok Magyarországon, tekintettel az unitárizmus általános történetére. Kolozsvár, 1891. Képekkel. (Ism. Erdélyi Hiradó, Közérdek, Közművelődés, Dunántúli és Debreczeni Protestáns Lap, Protestáns Szemle, Kath. Szemle sat.)
A Zrinyiász kelte és költője. Bpest, 1894.
Unitárius történetirás és Kálvinorthodoxia. (Servet és Kálvin.) Kolozsvár, 1895. (Ism. Közművelődés 1895. 39. sz., Szabad Egyház, Prot. Egyh. és Isk. Lap sat. Válaszul írta Révész Kálmán, Az unitárius történetírás legújabb remeke. Debreczen, 1895.)
Adalékok Erdély régi irodalomtörténetéhez. Budapest, 1897. (Sajtó alatt.)
1890-ben a m. tud. akadémia megbízta (mint nyilt pályázaton győztest) gr. Zrinyi Miklós élete és munkái cz. monographia megírásával, melylyel jelenleg is foglalkozik. 1892-ben egy székelyföldi útja után rendszeresen kezdte gyűjteni tanítványai segélyével népies költészetünk múlt és jelen századi termékeit, mely gyűjteményt, néhány érdekes kurucz költeményen kívül, mintegy 100 tréfás dal és gúnyének e század elejéről és 200-nál több népballada tesz nagybecsűvé. 1895-ben az országos kiállítás számára a régibb unitárius irodalom nevezetesb termékeit állította egybe s egyúttal megkezdte bibliographiai fölfedezéseinek közzétételét, melyek mintegy 60 ismeretlen adalékkal szaporítják Szabó Károly régi M. Könyvtárát.
M. Könyvészet 1890-91., 1895.
Kövendi Weress Sándor, Torda öscsaládai. Torda, 1890. 105. l.
Pallas Nagy Lexikona X. 118.
Theologiai Ismeretek tára II. 226. (Zoványi Jenő).
A kolozsvári unitárius főiskola Értesitője I-XVIII. évf.