bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, született 1843. ápr. 25. Lugoson (Krassóm.), hol atyja K. Simon polgári seborvos, Heuffelnek orvosa lévén, az utóbbi növényeinek és könyveinek duplumait kapta később atyja révén, melyekből korán nyert botanikai irányt és tájékozást; a gymnasiumot Nagy-Kőrösön és Temesvárott végezte. 1861-ben a bécsi egyetemre ment és ott a Fenzl vezetése alatt álló császári kir. udvari növénytár mindennapos látogatója volt. Itt találkoztak akkor Bécs nevezetesebb botanikusai, kiknek körében sokszor hallotta azt, hogy voltaképen csak a külföldiek azok, kik a magyar flora leírása s története körül érdemeket szereztek. Ez arra indította őt, hogy a magyarországi növénytan történetét megírja. E művével már bizonyos tekintélyt vívott ki magának. De még előbb igyekezett őt Neilreich, a híres botanikus, megnyerni Magyarország flóráját felölelő munkájához dolgozótársul. Ez a viszony igenhasznos iskola volt számára. Már 1864-ben beutazta Slavoniát és 1866-ban kiadta Müggenburgi Schulzer Istvánnal és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő szlavoniai növények felsorolását. 1867-ben a párizsi nemzetközi növénytani kongresszuson megjelent és ott titkárnak választották. Tanulmányok czéljából úgy Párisban, mint visszatértében Brüsselben, Leycenben, Ultrechtben és Frankfurtban kutatott s sok anyagot gyűjtött, 1869-ben Magyar-Óvárra neveztetett ki a felsőbb gazdasági tanintézethez a természetrajz tanárának, hol ő tanította először magyarul e tárgyat. Innen azonban már 1870-ben távozott, hogy állami ösztöndíjjal külföldre menjen. Előbb Olaszországot utazta át, Németországon sorba látogatta az egyetemeket, majd Bonnban hosszabb ideig tartózkodott, hol Hanstein tanár vezetése alatt kizárólag a növényboncz- és élettannal foglalkozott gyakorlatilag. Ez alatt megbizatván a kelet-ázsiai expeditió növényeinek feldolgozásával, a Japánban és Chinában gyűjtött növényeket Leydában vizsgálat alá vette s meghatározta, oly lelkiismeretesen, hogy pár faj pontosabb meghatározása czéljából Londonba is átrándult. 1872-ben a kolozsvári egyetemhez a növénytan tanárává neveztetett ki. A tanszék berendezése várt reá, meg kellett alapítania az egyetemi növénykertet, mely szigorúan a természetes botanikai rendszer szerint történt, rendeznie kellett az erdélyi múzeum-egylet herbariumát. A kolozsvári egyetem növénytani intézete, gyűjteményei s czélszerű berendezése által, első rangú intézetté vált. A Hunfalvy-féle A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (Pest, 1864-65.) számára a növényföldrajzi részt írta meg. 1877-ben Ascherson Pállal együtt Montenegro, Herczegovina, Bosznia, Albania és Szerbia florájának áttekintését (1879-81. Plantae Romaniae) állította össze; ez utóbbi műveért a bukaresti rumén akadémia külső levelező tagnak választotta, a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A növénytannak tisztán nemzeti, magyar irányban való művelésére 1877-ben mint a nemzetközi biráló bizottság titkára működött Firenzében; azóta is többször részt vett a külföldi congressusokon. 1880-ban a gróf Széchenyi Béla expeditiójában Lóczy által Közép-Ázsiában gyűjtött növények feldolgozását vállalta magára. Művei a külföld elismerését is kivívták; a m. tudom. akadémia 1880. máj. 20. levelező tagjai sorába választotta. A tühingai egyetem doktornak promoveálta, a román tudom. akadémia pedig levelező tagnak választotta. Tagja volt ezenkívül több külföldi szaktársaságnak, így 1872-ben a római Academia dei Lincei levelező tagjai közé fogadta s később rendes tagnak választotta. 1867-ben titkára a párisi nemzetközi növénytani congressusnak; 1874. a firenzei nemzetközi kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára; az 1884. szent-pétervári nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete alatt az V. jury-osztály titkára; ebbeli működését a czár a III. oszt. szent Anna-renddel ismerte el. Botanikai könyvtárát (körülbelül 4000 darab) a kolozsvári botanikai tanszéknek ajándékozta. A kolozsvári egyetem mathem. és természettud. kara többször választotta dékánjául, 1887-ben pedig rektora volt az egyetemnek. Meghalt 1896. júl. 12. Kolozsvárt.
Czikkei a M. Tudom. Értekezőben (1862. I. Matricaria Bayeri, egy új külföldi növény, Adatok a honi virány ismeretéhez); az Oesterr. Botan. Zeitschriftben (1861-63. Beiträge zur Botanik Ungarns, 1866-67., 1872. Literaturberichte, Skofitzia Commelinacearum genus, Anfrage wegen der Bastardfrucht des Lycoperticum exculentumund Capticum annum); a Bonplandiaban (1862. Eine Excursion auf den Domogled); a Botan. Zeitungban (1862. Botanische Notizenüber Urtica galeopsifolia, 1863. Zur Kenntniss und Verbreitung einiger Pflanzen Pannoniens, Daciens und Rumeliens, Enumeratio Urticarum imperii regis Hungarici, 1864. könyvism., 1867. Notiz über Anguillaras simplici és könyvism., 1868-69. Replik és könyvism., 1871. Reissek's Nekrolog, 1880. Eduard Fenzl, eine Lebensskizze); a Florában (1861. Heuffel. Nekrol., 1868. Plantae Tinneanae, 1872. A. Spring. Nekrol.); a Kritikai Lapokban(1862. könyvism.); a Linnaeaban (1863. Junci et Luzulae generum species per Hungariam observatae a beato Heuffelio concinnatae), a M. orvosok és term. tudósok Munkálataiban (IX. 1864. Kitaibel Pál életrajza, A növény species fejlődésének történetéről, különös tekintettel Magyarhonra, IX. 1866. Emlékbeszéd Endlicher István László felett); a Gyógyszerészi Hetilapban (1863. Az eddig ismeretes magyarhoni mohok, Szontagh Miklóssal együtt); a Budapesti Szemlében (1863. XVII. Kitaibel és hátrahagyott munkái és könyvism.); a Kalauzban (1864. Nyilt levél Ipolyi Arnoldhoz a diófa-mythost illetőleg); ezeken kívül több könyvismertetés jelent meg tőle AK., AK-z., -n-g., A. K-z., K. és X. jegyek alatt és névtelenül 1861-1875-ig az Oesterr. bot. Zeitschriftban, a Kritikai Lapokban, a Kalauzban, a Botanische Zeitungban, a Florában és a M. Sajtóban; czikkei a Wandererben, az Allg. Zeitung (Augsburg, a magyar közművelődésről) és a Nederl. Spectator cz. lapokban. A Pesti Naplóban (1871. 159., 178. sz. Úti levelek: Innsbruck, Olaszországba, Padua), a Honban (magyar szakoktatásról), az Erdélyi Múzeumban (1874-től Jelentései a növénytani osztálynak gyarapodásáról, 1876. Egy adat az Inulin alaktanához, Valóban nincsenek az irodalomban Magyarországon talált lombmohok fölemlítve?); a firenzei Atti del Congresso internaz. Botanico-ban (1876. Az algák consortiumáról); a nagyszebeni Verhandlungenben (1884. Noch einmal über Josef von Lerchenfeld und dessen botanischen Nachlass); a M. Növénytani Lapokban (1877-től számos czikk); a Kolozsvárban (1887. 213-215. sz. A magyar nyelv a tudományokban, rektori székfoglaló); írt még az Erdélyi Gazdába s a kolozsmonostori Mezőgazdába; egyideig a budapesti Köztelek cz. lapban a gazdaságinövénytan rovatvezetője volt.
Munkái:
Sertum Florae territorii Nagy-Kőrösiensis. Viennae, 1862. (Különnyomat a Verhandl. der k. k. zool.-botan. Gesellschaft inWien cz. munkából).
Bemerkungen über einige ungarische botanische Werke. (U. ott, 1862. Különnyomat a V. Z. B. G.-ből.)
Reliquiae Kitaibelianae. E. Manuscriptis Musei Nationalis Hungarici. (I., III., IV., VII.) U. ott, 1862-63. (Különny. a Verhandl. der zool.-botan. Gesellsch. in Wien cz. munkából.)
Joannis Heuffelii M. d. fragmenta monographia CaricumHungariae, edidit in Linneae XXXI. tomo...cum tabulis duabus lithographicis. Braunschweig, 1863.
Geschichte der Botanik in Ungarn. (Skizzen.) Hannover, 1863.
Első függelék Diószegi magyar füvészkönyvéhez. (Tartalmazza Diószeginek a M. Füvész-Könyvbe tett kézirati jegyzéseit. Kiadja ... Pest, 1863. (Rendkívüli melléklet a Gyógyszerészeti Hetilaphoz.)
Pauli Kitaibeli additamenta ad floram Hungaricam. E manuscriptis 80. I., II., III., IV. oct. lat. de plantis Hungariae Mus. Nat. Hung. edidit ... Ex Linnaeae XXXII. tomo. Halis Saxonum, 1864.
Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Beigedruckt sind einige theils wenig gekannte, theils ungedruckte botanische Aufsätze ungarischer Botaniker. (Aus dem XXXIII. Bande der Linnaea besonders abgedruckt). U. ott, 1865.
Die bisher bekannten Pflanzen Slavoniens. Euin Versuch von Sch. St. vonMueggenburg, August Kanitz und Joseph A. Knapp. Wien, 1866.
A magyar tartományok növényzeti viszonyai. Pest, 1866. (Különny. Hunfalvy János, Magyarország természeti viszonyai III. kötetéből.)
Übersicht der pflanzengeographischen Verhältnisse Ungarns, Siebenbürgens, Dalmatiens, Kroatiens und Slavoniens. Regensburg, 1867. (Az előbbeni mű német kivonata. Különny. az Auslandból.)
Planata Tinneanae sive descriptio plantarumin expeditione Tinneana ad flamen Bahr-el-Glasal ejusque affluentias in septemtrionali interioris Africa parte collectarum. Opus XXVII tabulis exornatum Theodori Kotschi et Joannis Peiritsch consocietatis Studiis elaboratum suis sumptibus edididerunt Alexandriae P. F. Tinne et Joannes A. Tinne. Vindobonae, 1867. Auszug besorgt von. U. ott, 1868. (Különny. a Floraból.)
August Neilreich. Nachruf. (Berlin, 1872. Különny. a Verhandl. des botan. Ver. für Brandenburg XIII. füzetéből.)
Zum 28. Dec. 1871. Regensburg, 1872. (Különny. a Botan. Zeitungból.)
Über Urtica oblongata Koch, nebst einigen Andeutungen über andere Nesselarten. U. ott, 1872. (Különny. a Flórából.)
Reise Erinnerungen. Nach Italien. Innsbruck, Padua U. ott, 1872. (Különny. a Florából.)
Über Lebendig-Gebären im Pflanzenreiche. Briefliche Mittheilung an Emil Selenka. Haarlem, 1873. (Különny. a Niederländisches Archiv für Zoologie II. k. 1. füzetéből.)
Einige Probleme der allgemeinen Botanik. Rede gehalten bei der Eröffnung der botanischen Vorlesungen an der neugegründeten Universität in Klausenburg, Regensburg, 1873. (Különny. a Florából).
A természetes növényrendszer áttekintése. Kizárólagosan kolozsvári m. k. tud. egyetemi előadásai számára összeállította, Kolozsvár, 1874. (Mint kézirat nyomtatva. Eddig három kiadást érét).
Catalogus Cormophytorum et anthophytorum Serbiae, Bosniae, Herczegovinae, Montis Scodri, Albaniae hucusque cognitorum. U. ott, 1877.
Expeditio Austriaco-Hungarica ad oras Asiae orientalis. I. Anthophyta quae in Japonia legit beat. Emanuel Weiss... et quae Mus. Nat. Hungarico procuravit Joannes Xantus enumerat. Bpest, 1878. (Különny. a Természetrajzi Füzetekből.)
Lobeliaceae. Flora Brasiliensis fasc. LXXX. 7 tábl. Lipsiae, 1878. és ebből külön: Haynaldia 1 tábl. München, 1879.
Plantae Romaniae huiusque cognitae. Kolozsvár, 1879-81. Három rész.
Reliquiae Grisebachianae. Flora Europaea. U. ott, 1882.
A legrégibb, növényekre vonatkozó munkák czímei. Szabó Károly Régi M. Könyvtárából közölve s pár jegyzettel ellátva. U. ott, 1883.
A stirpium nomenclator papnonicus egy ismeretlen Magyarhonban eszközölt kiadásáról. U. ott, 1883.
Noch einmal über Joseph von Lerchenfeld und dessen botanischen Nachlass. (Aus den Verhandlungenund Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt XXXIV. Jahrg. 1884.) Hermannstadt, 1884.
Gróf Széchenyi Béla Közép-Ázsiai expeditiójának növénytani eredményeiről. Bpest, 1885. Székfoglaló. (Értekezések a term. tud. köréből XV. 2.)
A növénytannak magyar nyelven való műveléséről. Kolozsvár, 1887.
Emlékbeszéd Reichardt Henrik Vilmos felett. Bpest, 1889. (Emlékbeszédek V. 6.)
Haynald Lajos bibornok, mint botanikus. Félszázados papi jubilaeuma alkalmából. Pozsony, 1889. (Különnyomat a Haynald-Albumból.)
Megemlékezés Hedwig Jánosról. (Kolozsvár, 1893.)
Kéziratban maradt: terjedelmesebb modern Általános növénytana (400 lap).
Neilreich, Aufzähl. der in Ungarn und Slavonien bisher bekannten Gefäspflauzen 1866. 10. l.
Oesterr. botanische Zeitschrift. Wien. 1874. XXIV. 1. sz. köny. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
M. tudom. akadémiai Almanach 1881. 241-247., 1882. 208., 1883. 239., 1886. 269. l. (Munkálatainak repertóriuma.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona X. 102. l.
1896: Vasárnapi Ujság 1896. 29. szám arczk., Nemzet 1896. 191. sz. esti k., 1848-1849. Történeti Lapok 14. sz. arczk., Budapesti Hirlap 192. sz.