uradalmi praefectus, Kalós Zsigmond és Zoltán Anna elszegényedett birtokosok fia (Szirmay György, a fortélyos prókátor, 24 esztendei perlekedés után kifosztotta a családot szirmai birtokából). A szülők elhaltával (1756) K. Máramaros-Szigetre ment és 1748. jan. elején gróf Teleki Lászlóhoz lovas inasnak; megnyervén és ki érdemelvén urának bizalmát, a dolhai uradalom praefectusává neveztetett ki. Feleségül vette Kodra Annát. Később a Telekiek pártfogása mellett perújítással élve, megtámadta Szirmay Györgyöt és fiát Antalt; szirmai birtokuknak egy részét vissza is nyerte; öreg napjaira testvérével együtt oda költözködött; szép vagyont szerzett és a család zálogos jószágait is visszaváltogatta. Szirmában új házat építtetett és fiai: Dienes, Bertalan, Ádám és Simon a Kalós-családot ismét felvirágoztatták.
Egyetlen fenmaradt költeményét Komáromy András közölte (négysoros 21 strófa) a versfejekben: Szirmai Kalós Lajos Éneke; (ebben családja romlásán, ősbirtokuk pusztulásán kesereg az Isten büntetését kéri a rossz lelkű álnok ellenségre, a ki miatt ártatlanul kell szenvedniök.)
Ugocsa 1892. 42. sz. (Komáromy András).