budai városbiró, szül. 1754. aug. 7. Budán; iskoláit elvégezvén, szolgálatát mint magántitkár kezdte gróf Niczky Kristóf tárnokmesternél, a ki őt azután a tárnokszéknél jegyzőnek léptette elő; midőn pedig ott változás állott be, 1782-ben Budán a városnál mint aljegyző lépett hivatalba; 1788-ban városi tanácsos lett, 1790-ben pedig városbirónak választották meg. Ezen fontos hivatalt, néhány évi megszakítással, élete fogytáig, közel 34 évig viselte. Mint a város követe, több országgyűlésen kitüntette jogi ismereteit és ékesszólását. Az 1808. országgyűlésen a felkelősereg iránti választmány tagja volt és ugyanekkor a Ludoviceumra kétezer forintot adott. Az ő kitartó buzgalmának sikerült létrehozni a budai polgári ispotályt, melyet több polgártársával egyesülten adakozásból létesített s berendezett, mely kilencz elszegényedett agg polgárnak és polgárnőnek nyújtott menedéket. A király 1790. nov. 18. Pozsonyban kelt levelével magyar nemességet adományozott neki s három leányának; egyúttal Kramerlauf családi nevüket is Kalmárffyra változtatták. K. utóbb még a cs. Leopoldrend vitézi rendjét kapta, Pestmegyének pedig táblabirája és a polgári katonaság vezére volt. Meghalt 1823. decz. 13. Budán.
Munkája: Anrede an seine kais. königl. Hoheit den Durchlauchtigsten Erzherzog und Reichs-Palatin. Gehalten den 31. Okt. 1819. Ofen. (Anreden cz. munkában Klinger György beszédével együtt.)
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1823. 101. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 43. l.
Petrik Bibliogr.
Illéssy és Pettkó, A királyi könyvek. Bpest, 1895. 120. l.