nyelvész, nemes származású, szül. 1726-ban Tapolczafőn (Veszprémm.); miután középiskoláit a debreczeni collegiumban, hol theologiát is tanult, elvégezte, 1750 körül külföldi, különösen angol egyetemeket látogatott; bejárta Németországot és Leydában a keleti nyelveket tanulta; azután Bécsben, Pozsonyban, Budán és más helyeken lakott. 1772 körül a kecskeméti ev. ref. iskolában néhány évig conrector volt. Csak tudományos szenvedélyének élt; külsejébenés életmódjában a cynismusig menő egyszerűséget tanusított. Nyelvtudománynyal foglalkozott, különösen az egyetemes vagy bölcseleti nyelvkérdésekkel és erre vonatkozó munkái külföldön híres polemiát keltettek. Másik kedves tétele volt, hogy a magyar nyelvnek egyrészt tökéletességét, másrészt a török-tatár nyelvvel való rokonságát vitatta. Járt Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában, a hol a töröknyelvvel megismerkedett. Igen tanult, de zavaros fő volt és munkássága meddő maradt. A florenczi társaságnak is tagja volt. Halála évét és helyét nem tudjuk.
Munkái:
Dissertatio latina critico-philologico-theologica in Isaiae VII. 14. cum variis animadversionibus criticis. Oxonii, 1750.
Genuina linquae hebraicae grammatica Sive vetus illa sine masoretharum punctis hebraisandi via. Genevae, 1760.
Tractat über den Text: Kind fürchte den Herrn und den König. Mit einer lateinischen Zuschrift an die Kaiserin Königin. Wien, 1764.
Epistola divi Pauli ad Hebraeos hebraice cumannotatt. criticis. Amstelodami, 1766.
Prodromus idiomatis scythico-mogorico-chvno (seu. hvnno-) avarici. Sive adparatvs criticvs ad lingvam hvngaricam; Accedig lex poetica de versa et ligata oratione hungarica: item poema hungaricum de statu hominis integro et corrupto; caeteris; tum de excellentia linguae hungaricae, atque utili liberorum educatione; et aliis; versibus 4634, iisqe heroicis, institutum. Deinde, mantisae loco, ex itinerario XX annorum argumenta quaedam versibus 990, itidem heroicis, proponuntur. Posonii, 1770. (A versek egy részét, 1245-öt, 1761-ben Jassyban írta. E munka arról is nevezetes, hogy nyelvünknek a classikai mértékre alkalmas voltát bizonyítja, erre szabályokat is ád, sőt mintegy 5000 hexameterre menő két vegyes tartalmú verssel meg is előzi a classikai triász föllépését.)
Praecepta grammatica atque specimina lingvae philosophicae sive universalis, ad omne vitae genvs accommodatae. Berolini & Lipsiae, 1772, hét rézm. táblával. (Barátai költségén adta ki. Olaszul: Róma, 1773. bővített kiadásban és hat rézm. tábl., Németül: Bécs, 1774. szintén átdolg. kiadás hat rézm. és szerző arczk. Ajánlja Wendler Ferdinánd barátjának, a m. n. múzeumi példány tiszta lapján sajátkezű írásával és négy latin verssel. 1777. febr. 10.)
Obfensae inlegitimae vindex legitimus hoc est: Censores romani censurae subjecti, atque nuper inventum idioma philosophicum universale ab ineptis eorum cavillationibus vindicatum, Erlangae. 1774.
Est et chamaeleon inter philosophos. Viennae, 1775.
A magyar helikon-ért és kástaliák-ért felséges Mária Theresiahoz buzdult alázatos ének. U. ott, 1778.
Magjar Merkuriusnak és magjar szómagjarázónak kellemetessége. Hely n., 1781. (Költemény; a M. Hirmondó 1781. 19. sz. Libertiny Sámuel magyar verses kritikát ír ezen munkáról, melyben írásmódját gúnyolja.)
A M. Hirmondóban(1780. 70. sz.) hírdeti: Lexicon Hungaricum: Addita Interpretatione Latina, inusus omnium, ea, qua debuit, ratione, etymologice comparatum et auctum cz. munkáját és (1781. 19. sz.), a Madjer szómadjarázó cz. munkájának megkezdését. Különczködéséről Kazinczy a következőket jegyezte föl: «...míg Prodromusát Landerernél nyomatta, egy kerti nyaralóban töltötte a telet; fázva, koplalva s nyakiglan ülve a szalma közt, s úgy dolgozá verseit reszketve minden tetemiben a hideg miatt. Ázsiában utazván, eczetet, olajat, sót horda magával, s így valahol a mezőn megszálla, készen lelé ebédjét, vacsoráját».
Arczképe: kőnyomat a 6. sz. munkája német kiadásában.
Névaláírása (Hebe. Pest, 1826. melléklet).
Horányi, Memoria II. 272.
Oesterr. National-Encyclopädie, Wien, 1835. 148.
Közhasznú Esmeretek Tára VII. 33. l.
Philosophiai Pályamunkák. Pest, 1835. I. 52. l.
Toldy Ferencz, M. Költészet története és M. Nemzeti Irodalom története.
Veszprém 1866. 18. sz. (Eötvös Lajos).
Kecskeméti Lapok 1872. 44. sz.
Kazinczy Ferencz, Pályám Emlékezete. Budapest, 1879. (Nemzeti Könyvtár III.) és Levelezése I., II.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona X. 64. l. (Négyesy László).