Kálmány Lajos (eredetileg Kálmán),
r. kath. lelkész, szül. 1852. máj. 3. Szegeden (Csongrádm.), hol alsó- és középiskoláit, míg a felsőbbeket, mint papnövendék Temesvárt végezte. 1875. júl. 24. misés pappá szenteltetett föl és Pécskán kezdett káplánkodni s azóta a nép szóbeli hagyományainak gyűjtésével foglalkozik. 1877-ben Csanád-Apáczára és 1878-ban Battonyára kerülvén, összeszedte e vidék nyelvhagyományait. Az 1878. év utolsó negyedében betegen ment haza és egy hónapig volt Szeged-rókusi káplán. A szegedi árvízig lejegyezte a szegedi népköltést. Az árviz tönkretette szakkönyvtárát és 200 frtos káplánfizetéséből kellett hozzáfogni annak újabb beszerzéséhez. Később Szajánban, 1880 végétől Török-Becsén káplánkodott. Itt feladták püspökének és a tanfelügyelőnek, hogy a gyermekektől gyermekjátékokat és versikéket merészel gyűjteni, melyek között sikamlósak is vannak. Gyűjtésében így akadályozva lévén, 1881-ben ismét Csanád-Apátfalvára s 1882-ben Szöregre, 1885-ben Csanád-Palotára ment segédlelkésznek. 1886-tól Mező-Kovácsházán, azután Csokán (Torontálm.; itt tartózkodása alatt Ipolyi és Abafi kéziratban levő népköltési gyűjteményeit jegyzetekkel látta el) és 1891-ben Magyar-Szent-Mártonban folytatta papi működését; 1892-ben Német-Elemérre Szabó Ferencz plébános mellé került segédlelkésznek. 1894. május 1-én nevezte ki püspöke Csanád-Palotára plébános-helyettesnek.
Czikkei a Temesi Lapokban, a Szegedi Hiradóban (álnév alatt) és a Nyelvőrben (1875, 1890. Ettülen), a Figyelőben (1876. 85., XVIII. Magyar írók élete: Schvarcz Gyula, Pajor István Szentkláray Jenő), a Pesti Naplóban (1881. 75. sz. Népköltésünk gyűjtésének sorsa vidéken), az aradi Alföldben (1882. Lakodalmi népszokások Temesközben); a Szegedi Hiradóban (1883), a Szegedi Naplóban (1883.), a Koszorúban (1883. könyvism.), az Ethnographiában (II. 1891. Ráolvasások, IV. 1893. Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban, VI. 1895. A magyar halászok vizi ellenségei), az Ethnol. Mittheil. aus Ungarnban (1891. Kosmogonische Spuren in den magyarischen Volksüberlieferungen, 1893. háromczikke német ford.)
Munkái:
Koszorúk az Alföld vadvirágaiból. Arad, 1877-78. Két kötet. (I. Pécskáról való. Ism. Figyelő II. 394. lap, III. 1877. II. Elegyes. Ism. P. Napló 1879. 90. sz.)
Szeged népe. Arad, 1881-82., Szeged, 1891. Három kötet. (I. Ős-Szeged népköltése. Ism. P. Hirlap 1881. 181. sz., Főv. Lapok 153., Hon 154. sz., Egyetértés 154. sz., Koszorú VI., II. k. Temesköz népköltése. Ism. Koszorú 1883., III. k. Szeged vidéke népköltése. Ismert. Főv. Lapok 281. sz., M. Állam 232. sz.)
Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya. Bpest, 1885. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XII. 9.)
Mythologiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. A hold nyelvhagyományainkban. U. ott, 1887. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XIV. 5. Németül az Ethnol. Mittheilungenben.)
Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban. Mythologiai tanulmány. U. ott, 1893. (Különny. az Ethnographiából.)
A csillagok nyelvhagyományainkban. Néprajzi tanulmány. Szeged, 1893. (Ism. Élet 144. 1., Nyelvtudom. Közlem. XXIII., M. Állam 22. sz. Ethnogr. 145. 1.)
Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban. U. ott, 1893. (Németül is megjelent a 3. és 7. sz. munka Wlislocki, Aus dem Volksleben der Magyaren 1893. cz. munkájában; a 6. sz. Krauss, Der Urquell cz. folyóiratában; a 4., 5., és 7. sz. Hermann, Ethnologische Mittheilungen cz. folyóiratában.)
Álnevei: Szegedi Kálmán, Szőregi (1875-től a Szegedi Hiradóban és Nyelvőrben.)
Pesti Napló 1881. 75. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1891., 1893.
Ország-Világ 1893. 16. sz. arczk. (Hermann Antal).
Szegedi Napló 1893. 92. sz.
Schematismus Csanádiensis 1893. 190., 256. l. (Neve Kálmánnak írva).
Pallas N. Lexikona X. 63.
Irodalomtört. Közl. 1896. és önéletr. adatok.