ev. ref. püspök, 1523-ban a krakói egyetemen iratkozott be; itt az 1524-25. tanév második felében a magyar tanulók házának seniori tisztét viselte. 1530-ban Petrovics Pétert a ref. vallásra térítette, utóbb Kalvin tanait hirdette a Szilágyságban; 1538-ban jelen volt mint protestáns részről való biró Segesvárt azon vitán, mely kath. részről Szegedi Gergely nagyváradi Ferencz-rendi szerzetes, prot. részről pedig Szántai István mester közt folyt; ekkor ő még gyulafehérvári kanonok és az ott levő iskolának rektora s jogi doktor volt, még nem egészen Luther híve, de kimutatta az új valláshoz való hajlandóságát. 1541-ben Vittenbergába ment Luther Mártonhoz. 1543 körül Sátoralja-Ujhelyen volt pap, 1548-ban pedig Mező-Túron; 1550-ben ismét Sátoralja-Ujhelyen, 1551. Munkácson, hol 1552-ben a róm. katholikusoktól elfoglalt templomban mint rendes lelkész a Kalvin tana szerint terjeszté az új hitet. Innét ment még azon évben Beregszászra lelkésznek és az ottani zsinaton decz. 1. elnökölt; 1553-ban Debreczenbe ment papnak. 1554 körül többeknek állítása szerint már ev. ref. püspök volt. Az 1555. febr. 24. tartott erdődi második zsinat határozatának tulajdonítják, hogy K. elhagyta Debreczent és Erdélybe ment, hol a Kalvin tanának sokakat megnyert; 1557. elején Kolozsvárt volt, hova jún. 13, a sacramentariusok (helyét hitvallásúak) ellen zsinatot hívtak össze, de K. betegsége miatt a hitvitán nem jelenhetett meg; helyette Szegedi Lajos tiszttársa vitázott; azonban ekkor a sacramentáriusokat Isten egyháza tagjainak el nem ismerték és kizárták őket az egyház kebeléből. K. ekkor ismét Debreczenben foglalta el papi állását, honnét aug. 12. levelet intézett a kassaiakhoz; de még azon évben meghalt és decz. 21. temettetett el Debreczenben. (Szenczi Molnár Albert szerint utoljára beregszászi pap volt, hol vallási gyűlölségből 1571-ben egy vérengző barát lelőtte).
Munkája: Énekes könyv ... (Említi ezen énekes könyvet, a nélkül hogy nyomtatási helyét és idejét följegyezte volna. Ujfalvi Imre, a Debreczenben 1602-ben kiadott Énekes könyv előbeszédében e szavakkal: Kálmáncsehi Márton mester a reggeli énekeket, melyeket primáknak hínak, magyarra fordította az Psalmusokkal egyetemben. Vagynak ebben Hymnusok, antiphonák, Responsoriumok, Versiculi seu collectae et Benedicamus, in 8-o. Egyetlen példánya sem ismeretes.)
Molnár Albert, Az Keresztyeni Religiora es az igaz hitre valo tanitas ... Hanau, 1624. (Az Előszóban).
Bod M. Athenas 127.
Benkő, Transsilvania II. 127., 341. l.
Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1871. 519. l. (Eötvös Lajos).
M. Könyv-Szemle 1876. 83., 1879., 89., 1882. 267., 1894. 84., 85. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 170. l.
Történelmi Tár 1890. 174., 177., 178., 179. l.
Theologiai Ismeretek Tára. Mező-Túr, 1896. II. 218. l. és Bakóczi János jegyzetei a debreczeni ev. ref. egyház jegyzőkönyveiből.