ev. ref. lelkész, K. János lelkész és takácsi Tormássy Julianna fia, szül. 1813. jún. 11. Balaton-Fő-Kajáron (Veszprémm.); eleinte a szüleiháznál tanult; 1827-ben Pápára ment, hol 1830-ban a felsőbb osztályokba lépett; 1836-ban a syntaxisták köztanítójául alkalmazták. A tanév végével Ácsra ment, hol 1830-ban a felsőbb osztályokba lépett; 1836-ban a syntaxisták köztanítójául alkalmazták. A tanév végével Ácsra ment akad. rektorul, innét a bécsi theologiai intézetbe, honnét 1840-ben haza jött és nevelő lett Baracskán (Fehérm.) a Szűcs családnál. 1841-ben Pesten letette a papi vizsgát; 1842. kölesdi, 1843. faddi, 1844 kecskeméti segédlelkésznek rendeltetett, honnét 1845-ben a kölesdi egyház hívta meg papjának. 1848-ban a magyar kormány által kibocsátandó magyar bankjegyek alapját képező arany és ezüst beszedésével Tolnamegye főispánja, többekkel együtt őt bízta meg; néhány heti utazás után ékszerek és evőeszközökben igen nagy mennyiséget szedett össze, melyet a megyei hatóságnak átszolgáltatva, a megyéhez állandó választmányi tagnak választatott és mint ilyen részt vett minden jelentékenyebb tanácskozásban. 1849-ben kénytelen volt családjával együtt menekülni; később titokban haza jövén, vagyona lezároltatását és személye elfogatását rendelték el; de ez az előljáróság hosszas fáradozása után elmaradt. Mint hatásos szónok jelentékeny állást vívott ki Tolnamegyében. Meghalt 1883. okt. 24. Kölesden (Tolnamegye.)
1860-ban az egyházi tisztújításról írt czikke keltett nagyobb feltünést, majd Szenczi Fördős Dávid lelkész felett mondott beszéde (Fördős, Papi Dolgozatok Gyászesetekre. Kecskemét, 1867. XIII.); 1878-tól a Protestáns Pap czímű szakközlöny hozott tőle több egyházi beszédes és pastoralis czikket.
Munkája: Halotti beszédek, melyek néhai ns. Konyári Kenéz Mária asszonynak, ns. Szilády Károly úr elhunyt élete párjának utolsó tisztességtételekor mondattak a kecskeméti h. v. egyházban 1845. márcz. 24. Kecskemét, 1845. (Tatai András beszédével együtt.)
Kéziratban levő egyházi beszédeinek száma közel háromszázra megy.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1884. 51. sz.
Uj M. Athenás 196. l.
Petrik Bibliogr. I. 268. l.