nagyváradi püspök, szül. 1722. okt. 1. Ófalun (Szepesmegye), hol atyja K. Tamás a cs. kir. sóhivatal igazgatója volt; Bécsben a logicai osztályból 1744-ben lépett a jezsuita rendbe, mire Gráczban hallgatta a bölcseletet, Kassán a theologiát; Egerben töltötte a harmadik próbaévet; azután az ifjúságot tanította Esztergomban, Kőszegen, Gyöngyösön és Nagybányán. 1760-ban Trencsénbe küldetett az anabaptisták megtérítésére, hol katonai lelkész is volt. A budai egyetemen a bölcseletet tanította, honnét a Pálffy Lipót (később Alvinczy) gyalogezredhez ment tábori papnak, mely tisztét 14 évig nagy buzgalommal viselvén, a galicziai, lodomeriai s bukovinai tábori püspök főnöke vagy generalis vicariusa lett. 1780. máj. 18. Bródyban a II. Katalin czárnő látogatására induló II. József kiséretéhez mint lelkiatya csatlakozott. Pétervárt a czárnő drágakövekkel ékesített arany szelenczével ajándékozta meg. Aug. 7. Lembergbe érkezett és oroszországi útját báró Reviczkyhez aug. 23. intézett latin levélben írta le. A császár 1781. lembergi kanonokká nevezte ki; azután sem szünt meg minden szombaton a különböző vallásfelekezetűeket (deisták, csehek, huszsziták és zsidók), polgári s katonai betegeket és foglyokat, még a ragályos nyavalyákban sínlődőket is meglátogatni, vigasztalni s alamizsnával segíteni. 1787. aug. 20. II. József császár nagyváradi püspökké nevezte ki; szept. 7. indult székhelyére, okt. 17. Bécsbe érkezett, a császár 28. fogadta s értékes hintóval ajándékozta meg; okt. 29. utazott Pozsony felé s Győrben, Budán tartózkodván, nov. 24. érkezett Nagyváradra, hol püspökké fölszentelése 1788. ápr. 27. történt. Különösen jótékonyságáról tünt ki; püspöki megyéjében több helyen templomokat és lelkészi lakokat építtetett. A török háborúban II. József császárt pénzzel segítette s Ferencz királynak is a francziák ellen viselt háborúja alatt 12000 frt segélyt adott. Érdemeiért a rokon Kalathay és Szilvay (Gallovics) családok 1794. jan. 23. nemességet nyertek. Végrendeletében az özvegyek és más szegények részére alapítványt tett. Meghalt 1795. jún. 29. Nagyváradon. Kazinczy a következő két jellemző adomát írja róla: «Midőn Váradra leért, s kiszálla kocsijából, ez vala első szava a praefectushoz: Habet ne pecuniam in cassa, quia ego vix habeo grossum». «Egy pappal felült kocsijába, s Püspökibe kocsizott ki, s ott beszálla a biróhoz, s parancsolta feleségének, hogy főzzön ebédet, a milyet tud. A kálvinista biró s biróné soha sem tudta, mi ez, mert az előbbi püspökök szakácsok nélkül nem jártak ki Váradról, s a magok házaikhoz szállottak. Kalatai néhány nap mulva ajándékot külde ki, ezt írván saját kezeivel a borítékra: a püspöki birónak».
Pásztorlevele: Dilectis in Christo Filiis, Parochis, et Animarum Curatoribus, Salutem a Domino Sempiternam. Magno-Varadini, 1795. márcz. 27.
Oroszországi útjáról írt terjedelmes latin levelét először kiadta Keresztury Alajos (Hist. fund. episc. M.-Varad. II. 329. 1.), magyarúl pedig P. Thewrewk Miklós (a Tudom. Gyűjteményben 1823. X. 27-36. 1.), németül a Rieler, Oesterr. Archivjában (Bécs, 1831.) és a brassói Blätter für Geist, Gemüth und Vaterlandsliebeben (1841. 20. sz.)
M. Hirmondó, 1795. II. (júl. 17.) 5. sz. Toldalékban. (Latin életrajza.)
M. Könyvház VIII. 1796. 100. l.
Stoeger, Scriptores 165. l.
Földrajzi Közlemények 1882. 355. l. (Márki S.)
Kazinczy, M. Pantheon. Bpest, (1884. Nemzeti Könyvtár XXXVI. 290. l.)