erdélyi püspök, szül. Pásztón (Hevesm.) 1617-ben; 1650-ben mint az egri egyházmegye papnövendéke lépett a nagyszombati papnevelő intézetbe. A hittudományok elvégzése után 1654-ben egyházmegyéjébe visszaküldetvén, ott mint lelkész működött. 1661-ben már nyitrai kanonok volt; utóbb éneklőkanonokká léptették elő, 1668 körül pedig pásztói apáttá neveztetett ki. Vesselényi Ferencz nádor 1661. ápr. 4. kelt rendeletére a káptalan kiküldötte, hogy Viszosányi Imre nádori biztossal illavai Lászlóffy Jánost és nejét Chalticzky Borbálát csalticzi birtokukba beigtassa. 1676. ápr. 22. az esztergomi főkáptalanba ment át, hol nógrádi, majd gömöri főesperessé lett. 1690-ben erdélyi püspökké szenteltetett föl. Meghalt 1695. szept. 23. Nagyszombatban.
Munkája: Magyar versekben megírta a nagyszombati 1683. nagy tűzvészt. (Katona emlékezik meg róla ekképen: Versibus humngaricis descripsit incendium et excidium Civitatis Tyrnaviensis auctoribus Tökölyanis circa 1684. Megjelenéséről nincsen tudomásom.)
Katona, Historia Critica XXXVI. 733. l.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka 216. l.
Vágner József, Adalékok a nyitrai székes káptalan történetéhez Nyitra, 1896. 243. l.