hirlapíró, felkerült Budapestre, állítása szerint a szegedi tanárok haragja folytán, kik az érettségi vizsgán megbuktatták; beiratkozott a VIII. osztályba, de a mathematika nem nyerte meg tetszését; már egy héttel később (1885.) a Nemzet belmunkatársa volt, hol a kiállítási rovatot vezette (közben letette az érettségi vizsgát és beiratkozott az egyetemre jogásznak); azután a Pesti Naplónál folytatta a hirlapírást s onnét a Budapesti Ujsághoz ment, hol a tárczarovatot vezette. Azonban tüdőbaja kinozta s orvosai tanácsára 1890. őszén Nagy-Becskerekbe ment, hol két évet töltött mint közigazgatósági gyakornok és a Torontál cz. lap főmunkatársa (1893. ápr. 26-ig). Folytonos betegeskedése miatt kénytelen volt hivataláról leköszönni s 1893. máj. Gleichenbergbe ment, majd Balaton-Füreden időzött egy hónapig, a nyarat Nagy-Szent-Miklóson töltötte bátyjánál Jurkovics Otmárnál; de már nov. ismét Budapestre kivánkozott; decz. elején Arcoba utazott, hogy a telet ott tölti azonban alig időzött ott egy napot, midőn decz. 5. reggel sétájából hazatérve, hirtelen rosszúl lett és néhány percz mulva meghalt 26 éves korában.
Czikkei a Családi Lapokban (1886. A rózsaszirmok, rege), a Pesti Hirlapban (1887. 221. sz. A reclám, mese) sat., a Nagy-Szent-Miklós és a Torontálba írt tárczákat, beszélyeket. Legtöbbet dolgozott a Pikáns Lapokba: A lélek tükre. Négy ász és a Virágárus leány cz. rajzai kiváltak és ezek megjelenésekor őt Guy de Maupassanthoz és Catulle Mendéshez hasonlítgatták.
Munkái:
A szirén. Regény a fővárosi életből. Bpest, 1888. (Urak Könyvtára II.)
Halálos sebek. Regény. Nagy-Becskerek, 1892. (Előbb a Torontálban.)
Vígjátékot is írt: A második feleség, vígj. 1 felv. cz., melyet 1892. okt. 20. előadtak Nagy-Becskereken.
M. Könyvészet 1888.
Nemzet 1893. 337. sz.
Pesti Napló 1893. 343. sz.
Torontál 1893. 281. sz., 1894. 240. sz. (Brájjer Lajos).