ügyvéd, Nadap (Fehérm.) községből származott, hol atyja (Jüraszek János, l. ezt) a Cziráky grófoknál főerdész volt; a gymnasiumot Tatában járta; itt érte őt az 1848. mozgalom és mint honvéd-tüzér, utóbb tűzmester, végig küzdötte a szabadságharczot. Azután Ghyczy Kálmán fia mellett nevelő volt. Ez időben végezte el jogi tanulmányait és mint ügyvéd is tovább is megmaradt Ghyczy K. mellett mint annak titkárja; a kiegyezési tárgyalások alkalmával főnökét Bécsbe is kisérte. J. később Fejérvárt ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1872-ben a város főjegyzőnek, 1878. aug. 10. pedig országgyűlési képviselőnek választotta, hol a mérsékelt ellenzékhez tartozott; többször élénk birálat alá vette a kormány akkori politikáját. J. azután (1881. májusban mandatuma lejárván) állandóan Budapesten telepedett le s ügyvédi irodákban (Eötvös Károlynál is) dolgozott. Meghalt 1888. nov. 7. Budapesten 58. évében.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1878-81. I. Veszter Imre igazolása előadó, György Endre igazolása előadó, Válaszfelirat, V. Magyar nyelv tanításának kötelezettsége a népoktatási tanintézetekben).
Munkája: Székesfehérvár törvényhatósági közegeinek névtára, Székefehérvár, 1872.
Petrik Könyvészete. (Neve hibásan van írva Juracseknek.)
Székesfehérvár és Vidéke 1888. 135. sz. és gyászjelentés.