bölcseleti doktor, magyar cs. és kir. főherczeg, a magyar kir. honvédség főparancsnoka, lovassági tábornok, a m. tudom. akadémia tiszteleti s igazgatótanácsának tagja, az előbbinek és Mária Dorottya würtembergi herczegnő fia, szül. 1833. márcz. 2. Pozsonyban: gondos nevelésben részesült és már 1845-ben mint hadapród az akkori 12. sz. nádor-huszárezredbe lépett. 1853-ban a 3. sz. császári dragonyos ezredhez őrnagygyá nevezték ki. Hogy a gyalogcsapat-szolgálatban gyakorlatilag is kiképezze magát, 1854-ben ugyancsak őrnagyi ranggal a 60. sz. Wasa-herczeg gyalogezredbe tették át. Még ugyanabban az évben alezredes, 1855. ezredes és a 37. gyalogezred tulajdonosa lett. Később mint a 8. sz. Toscana dragonyos-ezred ezredese Sopronban, Kecskeméten és Félegyházán állomásozott. 1859. decz. vezérőrnagy és dandárnok lett Bécsben. 1860-64-ben Olaszországban volt helyőrségen. Az 1866. csehországi hadjárat alatt több izben nyilt alkalma katonai bátorságát és hidegvérét kimutatni. Mint dandárnok a IV. hadtesttel activ részt vett a schweinschädeli ütközetben és a königgrätzi csatában; júl. 16. a hadtest parancsnokságát a súlyosan megsebesült Festetich gróf helyett ő vette át. Noha kezén meg is sérült és négy lovat lőttek ki alóla, ő a veszélyt megvető bátorsággal harczolt csapatai élén; ugyanakkor altábornagygyá lépett elő. E hadjáratban tanusított vitéz magatartásáért 1866. okt. 16. a hadi diszítményes katonai érdemkeresztet kapta. 1866-ban táborszernagygyá s nemsokára a magyar királyi honvédség főparancsnokává neveztetett ki. 1871-ben az újonnan szervezett honvédcsapatok egy részét a Vácz melletti gyakorlótéren bemutatta a királynak, a ki megelégedése elismeréseül 1873. okt. 2. a Szent István-rendet adományozta neki. 1874. okt. 22. lovassági tábornokká nevezték ki. Az egész magyar nemzet hálával tiszteli benne honvédségünknek a modern europai harczászat követelményei szerint való szervezőjét. 1893. okt. az egész nemzet megülte honvéd-főparancsnokságának 25 éves jubilaeumát. De J. nemcsak a katonai pályán kifejtett munkásságával nyerte meg a magyar nép őszinte tiszteletét és szeretetét, hanem még inkább a társadalmi élet terén tanúsított ügybuzgóságával és a magyarság művelődési törekvéseiben való élénk részvételével. Az által, hogy a magyarokhoz való ragaszkodását minden alkalommal kimutatta, hogy mindenben a magyarokkal érzett együtt és hogy mindenkor büszke volt magyarságára; ez által elérte azt, hogy népünk körében nagy népszerűségnek örvend. Hazafiasan és bölcsen ápolja az uralkodó ház és Magyarország közötti érdekközösséget. Népszerűségét növelik áldozatkészsége s jótékonysága. Nagy érdeme továbbá, hogy alig van olyan nemzeti mozgalom, melynek ő hathatósan pártját ne fogná. A legujabban lezajlott Jókai jubilaeumnak is ő volt a védnöke. Nem kisebb érdemet szerzett gazdaságunk ügye fejlesztése körül a kisjenői s alcsuthi mintagazdaságok és kertészetek fölállításával; a Margit-szigetnek kiépítésével pedig az egész világon páratlanul álló üdülőhelyet létesített. A székesfehérvári országos kiállítás védnöke volt. A tűzoltóság intézményének fejlődése is sokat köszönhet neki; a hazai tűzoltó egyletek védnöke. J. azonkívül a magyar tudománynak is szerzett hírt és dicsőséget. Egyaránt kiváló mint természetbuvár és mint nyelvtudós. A nyelvtudománynak főkép a czigány nyelv és irodalom ismertetésével tett kiváló szolgálatokat, melyeket a külföldi tudomány is a legnagyobb mérvben méltányolt. Egy ízben egy német nyelvű ezredben szolgált, a melyben czigány katonák is voltak; hogy azok nyelvét is megértse, meghozatta Liebich czigány nyelvtanát és azt megtanulta. Majd az egész, a czigányok nyelvére vonatkozó hazai s külföldi irodalmat áttanulmányozta. A czigány nép nyelvének, szokásainak és történetének megismerése után, melyet aztán a magyarországi czigányokkal való érintkezés utján is gyarapított, arra törekedett, hogy e kóborló fajt állandó tartózkodásra s rendszeres munkára szorítsa. Alcsuthon és Bánkúton le is telepítette őket, lakóhelyet és munkát biztosítván nekik. A czigány, majd az ind nyelvvel való foglalkozásának gyümölcse kitünő czigány nyelvtana. Tudományos érdemei elismeréseül a m. tudom. akadémia 1881. febr. 20. az igazgató-tanács tagjává s 1888. máj. 4. tiszteleti taggá választotta, a Philologiai társaságnak is tiszteletbeli tagja. Ilyen széleskörű tevékenységet fejt ki J. a kiről jellemzően írja Jókai: birtokain kitűnő gazda, házában boldog családapa, dolgozó szobájában alapos tudós, elemi csapásoknál buzgó segélyhozó, a közéletben nyájasságával példaadó polgár, egész nagyságában nézve a magyar ősi harczi erények regeneratora, harmadfélszáz ezernyi csatakész honvédseregnek vezére. J. főherczeg az említetteken kívül több hazai s külföldi érdemrend tulajdonosa, így az aranygyapjas-rend, a würtembergi korona-, a hannoveri Szent-György-, a belga Lipót-, a portugalli kard- s torony-, a hassiai Lajos-, a szász-weimári fehér sólyom-, az oldenburgi házi s érdem-, a nassaui arany oroszlány-, a szász herczegi Ernő- s szerb. kir. Takowa-rend nagy keresztese, az orosz sz. András-, Newsky Sándor-, szent Anna-, a porosz fekete és vörös sas-rend első osztályú s a bajor sz. Hubert-rend lovagja. 1894. jan. 24. a Londonban székelő Japán society J. főherczeget mint a keleti nyelvek művelőjét tiszteletbeli tagjának választotta. J.-nek Klotild szász-koburgi és góthai főherczegnővel 1864. máj. 12. kötött házasságából származott gyermekei: Mária Dorottya Amália főherczegnő, szül. 1867. jún. 14. Alcsúthon, csillagkeresztes hölgy, 1896. nov. 5.-én egybekelt Fülöp Orelans herczeggel Bécsben; Margit Klementina Mária, szül. 1870. júl. 6. Alcsuthon, csillagkeresztes hölgy, 1890. júl. 15. Thurn-Taxis Albert herczeghez ment nőül; József Ágost szül. 1872. aug. 9. Alcsúthon, a ki tősgyökeres magyar nevelésben részesült; azután a katonai pályára lépett és 1893. okt. 30. főhadnagy lett; 1894 óta az Albrecht porosz herczeg 6. sz. dragonyos ezredében szolgál; 1893. nov. 15. nőül vette Auguszta bajor herczegnőt, a kitől 1895. márcz. 28. (Brünnben) fiúgyermeke (József Ferencz) született; László Fülöp szül. 1875. júl. 16. Alcsúthon, gymnasiumi tanulmányai végeztével hadnagy lett a 37. sz. József főherczeg gyalogezredben; 1895. szept. 2. az ágyai erdőben (Kis-Jenő-uradalom) véletlen lövés okozta sebében szept. 6. Budapesten meghalt. (Thewrewk István, László főherczeg életéből. Bpest, 1896. Irásbeli dolgozatait és József Ágost három levelét is közli 1894-95-ből); Erzsébet Henriette Klotild, szül. 1883. nov. 9. Alcsúthon; Klotild Mária, szül. 1884. máj. 9. Fiuméban.
Czikkei az Archaeol. Értesítőben) IV. 1870-71. VI. 1872. Alcsúthi ásatások); az Egyet. Philol. Közlönyben (1890. Eredeti czigánylevelek); a Budapesti Hirlapban (1890. júl. Három nap az Ádrián); az Ethnographiában (1890. A czigányokról), a Vasárnapi Ujságban (1891. Háladatos czigányok mint életmentők, 1893. Észleletek az Alcsúthon letelepedett sátoros czigányokról, 1894. J. főh. előszava Markusovszky Béla a tűzoltásról írt szakmunkájához, 1896. Az alcsúthi tűzoltóság, sajátkezű följegyzései után Christo Miklós, Hazánk tűzoltóságai cz. munkából); a Nemzetben (1893. 13. sz. Adatok az alcsuthi önkéntes tűzoltó-szakasz történetéhez); munkatársa az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn cz. folyóiratnak és a Tűzrendészeti Lapoknak (1889. decz. 22. óta); dolgozik külföldi folyóiratokba is, így az Urquell cz. (1895. Thiere im glauben der Zigeuner).
Munkái:
Növényhonosítási kisérletek Fiuméban 1881-től 1885-ig. Kolozsvár, 1885.
Egy rendkivüli tél hatása Fiuméban. U. ott. 1886.
Czigány nyelvtan. Románo csibákero sziklaribe. Bpest, 1888. Kiadja a m. tudom. akadémia (Ism. Vasárn. Ujság 15., 17., 21. sz. Főv. Lapok 102. sz., Budapesti Szemle LV. M. Állam 95. sz., P. Napló 96. sz., Irod. Értesítő 10. sz., Győri Közlöny 30. sz., Budapesti Hirlap 96. sz. Egyetértés 97., 98. sz., Nemzet 1889. 317. sz.)
Fundamentum linguae Zingaricae J. J. M. Koritschyák 1806. Közli József főherczeg. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta P. Thewrewk Emil. Bpest, 1888. (Előbb az Egyet. Philologiai Közlönyben 1887. 705-731. 1.)
Arboretum Alcsuthiense. Az alcsúthi kertben honosított fák és cserjék leltára. Kolozsvár. 1892.
A czigányokról, a czigányok történelme, életmódja, néphite, népköltése, zenéje, nyelve és irodalma. Dr. Wloslocki Henrik közreműködésével, Bpest, 1894. Térképpel, képes táblákkal és szövegábrákkal. (Különnyomat a Pallas Nagy Lexikona II. kötetéből, bővítve a hazai czigányok statistikájával.) Levelei: Thewrewk Emilhez 1887-9-ig ötvenhét levelet írt, ezekből fia Thewrewk István harminczkettőt közölt a Nemzetben (1892. 300., 302. sz.)
Hajnal. Album 1867. arczk., 1873. arczk.
Hazánk és a Külföld 1868. 51. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1868. 51. sz. arczk., 1876. 35. sz. arczk., 1892. 16. (J. mint az állatok barátja), 52. sz. (J. és a czigányok), 1893. 2., 11. sz. arczk., 30. sz. (J. mint földbirtokos és gazda) 50. sz.
Budapesti Közlöny 1869. 50. sz.
Századok1870. 494. l. (J. mint régész).
Egervári Ödön, Honvéd törzstisztek Albuma I. Pest, 1870. arczk.
Honvéd 1870. 25. sz.
P. Napló 1878. 149. sz.
Nemzeti Politika 1885. 16., 17. sz. (Adomák J. főherczegről).
M. Könyvészet 1888.
Nemzet 1891. 212. sz., 1892. 300., 302. sz. (J. mint tudós), 1894. 32. sz.
Thewrewk István, József főherczeg, Budapest, 1893. arczk. és rajzokkal.
Pallas Nagy Lexikona IX. 980. l.
Gothaischer Genealogischer Hofkalender 1897. 60., 61. l. (Mária Dorottya s Fülöp Orleans hg. arczk.)
Sturm Albert, Országgyülési Almanach 1897-1901. Bpest, 1897. 4. l.
Pesti Hirlap 1897. 26. sz. (J. levele b. Eötvös Lorándhoz).