orvosdoktor, szerb költő, a Kisfaludy-társaság tagja, a nép száján Kis János és Zmaj (sárkány) néven is ismeretes, szül. 1833. nov. 24. Ujvidéken, tekintélyes, előkelő, régi magyar nemesi családból, hol atyja a város tanácsnoka, majd polgármestere volt. Családja közeli sógorságban áll Milánnal, Szerbia volt királyával. Az alig hét éves gyermek már örömest hallgatta a hősdalokat, a mondákat és szivesen bolygott az erdőben vagy mezőkön, a természet bájaiba merülve s verseket faragva, a melyeket egy bekötött könyvecskébe irogatott e czím alatt: Egy fiatal versíró vén dalai. Gymnasiumi tanulmányait Ujvidéken, Halason és Pozsonyban, a jog- és államtudományokat a pesti, prágai s bécsi egyetemeken végezte. Csak atyja kivánságát teljesítette, midőn a jogi pályát választá, a melyhez kedve nem volt. Tanulmányai bevégzése után 1861-ben Ujvidék sz. kir. város egyhangúlag megválasztotta aljegyzőnek, de e tisztségről csakhamar lemondott, költői lelke nem tudván megbarátkozni a gyakorlati jogi élettel. 1863-ban az akkoriban Pesten székelő szerb Maticza irodalmi társulat a Thököly-intézet igazgatójává választotta s ő ekkor, szive hajlamát követve, beiratkozott orvostanhallgatónak és 1870-ben orvosdoktori oklevelet nyert. Ekkor Ujvidékre, majd Pancsovára, Ó-Futakra s végre Bécsbe költözött, hol tíz évig mint gyakorló orvos működött. Lakhelyének e gyakori változtatásának oka az őt és családját ért súlyos sorscsapásokban keresendő. 1889. máj. megrongált egészségének helyreállítása végett a kies fekvésü Fruska Gora-hegy tövében fekvő Kamenicza helységbe ment lakni. A Kisfaludy-társaság még 1867-ben választotta levelező tagjai sorába s 1889-ben írói föllépésének negyvenedik évfordulója alkalmából Hadzsics Antal ismertette a társaság ülésén máj. 29. a költő életét és irodalmi működését. Irodalmi működésének 25. évfordulóját 1874. nov. 1. ünnepelték meg Ujvidéken, úgy a szerb mint a testvér magyar nemzet élénk részvétele mellett. Ez alkalommal I. Miklós, Montenegró költő fejedelme, a Daniló-rend középkeresztjével tüntette ki, igen szép levél kiséretében. A magyar irodalom kitűnőségei közűl többen, így Arany János, Gyulai Pál, Tóth Kálmán, igen szivélyesen üdvözölték a jubiláló költőt.
Mint író s költő 1849-ben lépett fel Tavaszi regg cz. szerb dallal, mely elég elég jellemzően Hamekov orosz költőtől ezt a jelszót helyezte: «Megálmodtam, hogy költő leszek», (a szerb Maticza által kiadott Letopiszban jelent meg 1851-ben, u. ott, Petőfi A csárda romjai cz. költ. 1855.) Ezentúl különböző szerb szépirodalmi lapokban: Mesečar (Holdas 1860), Radovan (Gyermeklap 1876) stb. jelentek meg szerelmi, hazafias, humoros és szatirikus dalai, úgy a magyar, franczia, orosz, angol és német költőkből fordított költeményei (Hafiz és Mirza Saffi dalait is átültette a szerb irodalomba), melyek őt csakhamar a szerb olvasó közönség kedvencz költőjévé tették; szerb nemzeti dalokat olvasott fel 1864. nov. 26. a Pesten tartott «beszeda» alkalmával; a dalokat magyar fordításban is ismertetve. Írt több novellát is, melyek közül a Csalogány völgye és Brankovics Vidoszava közkedveltségű olvasmányai a szerb népnek; utóbbi megjelent a Fővárosi Lapokban is Egy család balvégzete cz. alatt Szokolovics József fordításában. Magyarul még a következő költeményei jelentek meg: Három hajdu (Magyarország és a Nagyvilágban 1874-ben), Rózsák I-VI. ford. Pavlovics Jenő, Az elhamvasztott költemény, A dal, fordította Ábrányi Emil (Vassárnapi Ujság 1889. 22. sz.), Tiltott szerelem és Hervadt rózsák I-III. ford. Dömötör Pál (Főv. Lapok 1890. 35., 72., 168. sz.), Három dal, Nálad, Az álom megfejtése (u. ott, 277.), A költő és a dalok, Ház nélkül ford. Dömötör Pál (U. ott, 1891. 36. sz.), Madár szívvel, ford. Faludy K. (M. Szemle 1892. 46. sz. és Torontál 1892. 244. sz.), A lepke (M. szalon 1894.)
Munkái:
Jovan Arany, Toldi. Ford. Ujvidék, 1858. (Arany Toldi-ja. Ism. Letopisz 1858. I., 1859. I., Szépirodalmi Közlöny 1858.)
Alexandra Petephia, Vitezo Jovano. Ford. U. ott, 1860. (Petőfi János vitéze, Petőfi életrajzával Hadzsicstól.)
Lyermonton, Demon. Ford. U. ott, 1860.
Jovan Arany, Toldijina starost. Ford. U. ott, 1870. (Arany, Toldi estéje. Petőfi aczélm. arczk. és életrajzával Hadzsics Antaltól.)
Gyulityi. Ujvidék, 1874. (Magyarúl: Rózsák, szerbből f. Pavlovits Jenő. Zombor, 1875.)
Pevanija. Ujvidék. 1879. (Énekek).
Tenison Alfred, Enoch Arden, ford. ...
Madách, Covekova tragedija, ford. Ujvidék, 1890. (Madách, Ember tragédiája.)
Szerkesztette Ujvidéken a Javor (juharfa) szépirodalmi lapot (1862-ben alapítva), mely azonban 1863. ápr. megszünt (ebben jelentek meg az ő fordításában Garay Kontja, Petőfi Arany, Gyulai s Jókai több költeménye); a Komaracz (szúnyog) cz. képes élczlapot 1863-ban, melyet rövid idő mulva átadott Popovics Sándornak; majd 1864-ben a Zmaj (sárkány) cz. élczlapot alapította (innét irodalmi neve Zmaj) és 1872-ig szerkesztette; ekkor a Zsizsa (szikra) cz. élczlapot indítá meg (csak egy évig adta ki Ujvidéken); ennek megszüntével alapította 1878-ban Ujvidéken a Sztarmali (kis okosdi) cz. humorisztikus lapot, mely 1889-ben szünt meg; 1880-ban alapította a Neven (gyürűvirág) cz. gyermeklapot, melyet 1890-ig szerkesztett.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai III. 34. l. XXIV. (Hadzsics Antal).
Magyarország és a Nagyvilág 1874. 44. sz. arczk.
Kerbeny, A magyar irodalom a világirodalomban. Bpest, 1876. 44. l.
Petrik Könyvészete.
1889: Vasárnapi Ujság 22. sz. arczk., Fővárosi Lapok 148-150. sz., M. Szalon XI. 409. Ungar, Revue 458., Bud. Hirlap 148. sz., Nemzet 148. sz., P. Napló 148. sz.
Pallas Nagy lexikona IX. 973. l. (Négyesy László).