Jósika Julia, (báró Jósika Miklósné),
aszódi és podmanini báró Podmaniczky Károly bányatanácsos és Noszticz-Jänkendorf Eliza leánya, szül. 1813-ban Pesten; rangjához illő gondos nevelésben részesült. 1847-ben ment férjhez Jósika Miklóshoz. A báró kies szurdoki birtokán csak rövid boldogságot élvezhetett, miután az 1848. politikai viharok férjét is magokkal ragadták, végre vagyonától megfosztották és számkivetésbe kergették. A magasztos nő követte férjét Németországba Drezdába, majd Belgiumba Brüsselbe; itt félretéve családi hagyományait, csipkekereskedést folytatott; mellékesen az irodalommal is foglalkozott, németre fordította férje regényeit és a magyar lapokba dolgozott; hűségesen ápolta férje összeköttetéseit a hazával és ott élő elvtársaival; e mellett takarékos, gondos és ügyes gazdasszony volt. A szerény igényeket jól kielégítő háztartás megtakarított jövedelméből saját csinos és jól berendezett házat is szerzett húszezer franknyi értékben. Midőn férje az orvos tanácsára Drezdába költözött, oda is követte s élte utolsó perczéig híven oldalánál volt. Férjének halálakor (1865) rokonai unszolására sem tért vissza hazájába, hanem őrizte a költőnek és hazafinak, lelke büszkeségének, drezdai sírját, melybe őt 28 évi híven gyászoló özvegység után 1893. jún. 10. követte. Ott pihentek hamvaik, míg báró Jósika Sámuel és neje kegyeletéből hazaszállíttatták és a kolozsvári temetőbne elhantoltatták.
Czikkei, divattudósításai a Vasárnapi Ujságban (1855. Egy lövés ára); a M. Sajtóban (1856. 4-13. sz. A czigány leány); a Nővilágban melynek szorgalmas főmunkatársa volt, (1857-60. divattudósításait a nagy világban jártas hölgy gyakran fűszerezte a társadalmi élet, a női nemesebb hivatás rajzaival; irányczikkei, beszélyei s rajzai is igen kedveltek voltak) a Délibáb képes Naptárban (1857-re Varga János, nov.); a Divatcsarnokban (1857. Virágkertésze, czikksorozat, 1858. Nagyszerű gazdasági kert); a Szigeti Albumban (1860. Semmit félig!); az Anyák Hetilapjában (1861. Miért nem ment férjhez Ágota néni); a Lisznyai Albumban (1863. Egy éji kaland); a Koszorúban (1863. A fegyencz, 1864. Signora Rosetti, nov.); a Családi Körben (1863. Az első beteg); a Fővárosi Lapokban (1864. II. Konrád).
Munkái:
Stephan Jósika. Historischer Roman von Nikolaus Jósika, ins deutsche übertragen. Leipzig. 1851. Öt kötet.
Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes. Authentische Berichte, U. ott, 1851. Két kötet. (A magyar eredeti, férjének műve, sohasem jelent meg. Julia e német fordítása is el volt tiltva Ausztriában és hazánkban.)
Közlések a Külföldről. Fiatal olvasók számára. Pest, 1855. Két kötet. (Magyar és német szöveggel. Ism. M. Sajtó 140. sz.)
Éva. Regény. U. ott, 1860. Két kötet.
Való és költött. Novellák és vázlatok gyűjteménye. U. ott, 1862. Három kötet.
Családélet. Regény. U. ott, 1862. Két kötetben. (Ism. Szépirodalmi Figyelő és Salamon. Irodalomtört. Tanulmányok II.)
Pályavezető. Jó tanácsok világbalépő fiatal leányok számára. U. ott. 1863. (2. bőv. kiadás Bpest, 1885. Két kötet.)
Die Hexen von Szegedin. Hist. Roman von Nicolaus Jósika. Übersetzt von ... wurzen, 1863. Három kötet.
Az élet esélyei. Regény. Pest, 1864.
Franz Rákóczy II., Roman von B. Nik. Jósika, übersetzt von ... Pest-Wien-Leipzig, 1867. Hat kötet.
Három német költeményét Hegedűs István fordította magyarra (Vasárnapi Ujság 1894. 18. sz.)
Arczképe aczélmetszet M. Lämmeltől Lipcsében 1859., metszette és nyomt. Brockhaus F. A., melléklet a Nővilághoz.
Vasárnapi Ujság 1861. 8. sz. arczk., 1893. 25. sz. arczk. (Váczy János), 1894.
Győri Hirlap 1888. 94-101. sz. (Sazák Lujza, J. mint a női ifjuság irodalom úttörője.)
Családi Kör 1862. köny. arczk.
Victoria. Illustr. Muster- und Modezeitung. Berlin, 1862. 3. sz. arczk. (Düringsfeld Ida).
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. 179., 216. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
B. Podmaniczky Frigyes, Napló-töredékek. Bpest, 1887-88. Négy kötet.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. I. Bpest, 1888. 354., 395. l.
Fáylné-Hentaller Mariska, A magyar irónőkről. Budapest, 1889. 81. l. arczk.
Doby Antal, Báró Podmaniczky család. Bpest, 1892.
Kiszlingstein Könyvészete.
Fővárosi lapok 1893. 163. sz.
Pesti Napló 1893. 166. sz.
Pallas Nagy Lexikona IX. 966. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.