orvosdoktor, megyei főorvos és táblabiró, csepregi (Sopronm.) származású, a budai egyetemen végezte az orvostudományokat és 1778-ban orvosdoktori oklevelet nyert; két évig Pesten belgyógyászati tanársegéd volt; onnét meghívták megyei főorvosnak Békés-Gyulára, hol tíz évig lakott; azután Szabolcsmegye hívta meg főorvosának és e megyét 50 évig szolgálta; ekkor (1837. ápr. 17.) a megye rendei fáradozásaért ezüst bilikommal tisztelték meg. 1839-ben nagy-szántói (Biharm.) birtokára vonult nyagalomba, hol 1841-ben meghalt 82 éves korában.
Munkái:
Dissertatio inaug. medica de ephialte. Budae. 1778.
Az igaz religiónak védelme a hitetlenség állításai ellen; iratott franczia nyelven egy bécsi egyházi pap által, most pedig szabolcs vármegye orvosa és táblabirája által magyarra fordíttatott és ezen megyének s minden ifjuságnak egy igaz baráttya által kinyomtattatott 1797. (Kézirata a m. n. múzeumban van, 4rét 119 lap; megjelenéséről nincsen tudomásom. Megjelent azonban Lancelinnek: A vallás győzedelme a mai hitetlenek és új bölcsek ellen franczia munkája németből fordítva Pucz Antal által. Komárom, 1797. L. Sándor István, M. Könyvesház 217. 1.)
Scrutinium aquarum mineralium in possessionibus Sindlér et Lipótz i. comitatui Sárosiensi ingremiatis existentium. Cassoviae, 1799.
A helység bábáinak oktatása, melyet készített...és ugyancsak Szabolcs várm. közhatározatából kinyomtattatott. Debreczen, 1823.
Szinnyei Könyvézete és unokájának, Jósa András megyei főorvosnak szives közlése.