theologiai doktor, tinnini fölszentelt püspök, szül. 1765. szept. 15. Kassán (Abaujm.); a gymnasiumot szülővárosában kezdette járni; azután Pozsonyban (1780-ban min rhetor) folytatta, hova atyja, ki a magyar kir. udvari kamaránál hivataloskodott, áthelyeztetett. Miután J. gyermekéveit Kassán élte, az ott használatban levő három nyelvet, a magyart, németet és tótot megtanulta; ezekhez később Pozsonyban a francziát és olaszt is elsajátította. 1780-ban növendékpapnak fölvétetvén a pozsonyi Emeriánumban küldetett. 1782-83-ban a bölcselet első évét Nagyszombatban, a II. évet 1784. jún. 1-től Pozsonyban és a theologiát is itt végezte. 1789. szept. 26. miséspappá szenteltetett föl. 1790-től a Berényi Miklós gróf fiai mellett nevelő volt Bodokon. 1792-98-ig szent-széki jegyző, a primási levéltár őre, majd Batthyány bibornok titkára lett. 1798. febr. 2-tól 1805. jan. 2-ig Szölgyénben (Esztergommm.) viselt plébániai hivatalt. 1805-ben theologiai doktorrá avatták és Nagyszombatba az egyháztörténet és dogmatica tanárává nevezték ki. 1807. aug. 10. pozsonyi kanonok lett. 1808. máj. 7-től 1813. márcz. 31-ig a pozsonyi akadémia aligazgatója volt, mely időben e tisztéről leköszönt. 1816. október 1. esztergomi kanonokká, majd szászvári apáttá s apostoli főjegyzővé, 1820. okt. 7. sasvári főesperessé, 1825. márcz. 25. Györgyről nevezett préposttá s főszékesegyházmegyei főesperessé, 1827. a nagyszombati került érseki helynökévé neveztetett ki. 1830. szept. tinnini püspökké szenteltetett föl. Az 1825. országgyűlésen az esztergomi káptalan követe volt; beszédet is tartott és ezen országgyűlésről latin naplót írt; 1837. ápr. Rómába utazott és máj. 23. érkezett vissza Bécsbe; ezen útjáról szintén latin naplót írt (ebből a pozsonyi Alveare latinhírlap közölt mutatványokat). Meghalt 1840. február 17. Esztergomban. Tudós főpap, jeles magyar, német és tót szónok és költő; nemesszívű jóltevő, ki a közügy, tudomány és művészet terén számos érdemet szerzett. Az esztergomi szent Tamás hegyen Pákh János primási építő mester által kalváriahegyi statiókat építtetett és hozzá a szobrokat Bécsben Schrott által készítteté. Vendégszerető volt és szerette a tudósokkal való társalgást, azokkal kiterjedt levelezést folytatott. A latin nyelvet különösen kedvelte. Számos ájtatos alapítvány örökíti emlékét és hagyatékának harmadát a szegényeknek hagyta.
Czikkei a Kovács Pál által szerkesztett pozsonyi Alveare (Méhkas) cz. folyóiratban (1837. III. Victoriae ad Párkány de Turcis relatae documentum in Italia, Imago B. M. Virginis Romae in ecclesia S. Alexii, cujus ectypon Tyrnaviae et Strigonii exstat); írt még a Hormayr Archivjába, Pletz Theol. Zeitschriftjába s a Gyarmathy által szerkesztett Szionba.
Munkái:
Catechismus in usum omnium ecclesiarum imperii Gallici. ... e Gallico in Latinum sermonem translatus. Posonii, 1808.
Szent Istvánnak első magyar királynak ünnepe a nemzeti hálaadatosságra s a nemzeti könyörgésre gerjesztő ünnep. A környülállásokra alkalmaztatólag előadta Bécsben a tiszt. Kapuczinusok templomában Kis-Asszony havának 21. 1808. ... U. ott. 1808. (Hozzácsatolva: Sz. István első magyar király végzéseinek első könyve herczeg Imre fiához.)
Mélt. és főt. nagy-győri püspöknek Vilt József úrnak ötven esztendős áldozó papnak, háláadó s könyörgő áldozattya alatt Pünkösd után hatodik vasárnapján sz. Jakab hava 14. 1811 a nagy győri püspöki főtemplomban mondott beszéd. U. ott, 1811.
Collectio declarationum sanctissimi domini Pii papae VII. ad gubérnium imperii Gallicani 1808. U. ott, 1815.
Egy igaz emberbarátnak gondolatai, a Német- (s Magyar-) országban meg-állapíttatott három vallás éránt. Ujra kinyomtattatott Bécsben 1799. Most pedig a magyar atyafiak kedveért németből magyarra fordíttatott s közre bocsáttatott. U. ott, 1816. (Előjelentés végen J. E. P. K. alá jegyzéssel.)
Biographi veteres sancti Martini Turonensis episcopi confessoris. Edidit ... U. ott, 1817.
A pápa a katholicismusra avagy anyaszentegyház közönséges voltára nézve. Nagyszombat, 1817. (Latinul. U. ott, 1817. Mind a kettő németből ford. és névtelenül jelent meg.)
Series Colocensium praesulum adornata e compluriumhistoricorum combinatione...Posonii, 1818.
Justa causa lugendi de grandi jactura et bene sperandi de gloria futura Ladislai e Com. Kollonitz. a.-episcop. Coloc. pie mortui. U. ott. 1818.
De haeresi abjuranda quid statuat ecclesia catholica? adversus Paschale anni 1821. Academiae Regiomontanae in Prussia programma disquiritur et sacrae synodo nationali Posoniensi humili devotione substernitur. Strigonii, 1822. (Ism. Hazai s Külf. Tudósítások 1823. I. 8. sz.)
Sermo in solemnibus exequiis eccell., illetve ac rev. dni Josephi Kluch. episcopi Nitriensis ... habitus Nitriae in ecclesia cathedrali Calendis Maji 1827. Tyrnaviae. (17-28 lapig: Series episcoporum Nitriensium.)
Anrede bei dem vom 4-ten bis 17-ten Februar 1828 in der Kirche St. Elisabeth in Pressburg ruhenden Körper des heiligen Neiti Martyrers in derselben Kirche den 14. Februar 1836 gehalten. Pressburg.
Magyarországban s ahhoz tartozó részekben levő boldogságos szűz Mária kegyelem képeinek rövid leírása. U. ott, 1836. (Ism. M. Szion 1838. I. Németűl. U. ott, 1836. és Pesten 1863.)
Vita Joannis Sóber episcopi Noviensis, praepositi Posoniensis ... (Névtelenül.)
Kéziratban: Vom Ursprunge und Fortgange des löblichen und ehrwürdigen Instituts Mariae, oder der sogenannten Englischen Fräulein, besonders von dem Leben der Stifterinn desselben Instituts, der hochwürdigsten Maria von Ward. Nach der Ausgabe des Herrn Johann von Unterberg Weltpriesters, neu und vermehrt herausgegeben von A. J. Pfarrern zu Sz. im Graner Erzbisthum 1796. I., II. Theil, 60 levél (a budapesti egyetemi könyvtárban; ezen munka a M. Irók V. k. 336. h. hibásan tulajdoníttatott Jancsó Andrásnak); De itinere meo Romano et Lauretano 1837. (a nyitrai káptalan könyvtárában); Epigramata ad. Mart. Georg. Kovachich, Pestini 1793 (a m. n. múzeumban).
A róla elnevezett Jordánszky-codex egyike legnagyobb és legbecsesebb nyelvemlékeinknek; benne maradt fönn második nagyobb bibliafordításunk a XVI. század második tizedéből. E codexet három darabban födözték föl; fő része a klarissza apáczák nagyszombati kolostorának eltörlése után (1782) Fába Mátyásnak birtokába jutott, ki azt 1820-ban Jordánszkynak ajándékozta; e kéziratot később kiegészítették a Jankovich- és Csemeztöredékekkel, mire az egész codexet Simor János primás vette meg az esztergomi főszékesegyház könyvtára számára. Az egész codexet, a Csemez-töredékkel együtt Volf György tette közzé a Régi M. Nyelvemlékek V. kötetében, melynek főrészét tulajdonkép még Toldy Ferencz nyomatta ki. (Bpest, 1888.)
Latin levelei: Kovachich Márton Györgyhöz, Szölgyén 1804. aug. 8. és Horvát Istvánhoz, Pozsony, 1813. jan. 29. (a m. n. múzeumban), Rumyhoz 1833-39-ig 12 darab a m. tud. akadémia levéltárában.
Több munkának kiadását eszközölte: így Lettre de Mr. François Salignac de la Mothe Fénélon á Mr. l'eveque d'Arras sur la lecture de l'ecriture sainte en langue vulgaire suivant l'edition de Paris de 1815. Bécs, 1815; Denkwürdigkeiten des Lebens des Kaisers und Königs Franz I., mely díszmunka, Rudnay esztergomi primás által kiadva, német és latin szöveggel, rézmetszetekkel jelent meg; fele költségét ő viselte.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1825. II. 31. sz., 1830. II. 30. sz., 1837. I. 40. sz., II. 14. sz.
Gemeinnützige Blätter 1840. 18-20. sz.
Der Adler. Wien, 1840. 421. l. (Nekrolog).
M. Sion 1865. 421. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 20. l.
Figyelő II. 1877. 27. l.
Capitulum Ecclesiae Posoniensis. Posonii, 1880. 286. l. (rimely).
M. Könyv-Szemle 1880. 91., 136. l.
Ortvay, Száz év. Bpest, 1884. 120. l.
Uj M. Sion 1886. 120. l.
Slovenské Pohlady 1887. 276. l.
Petrik Bibliogr.
Necrol. Strigon. 123. l.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 213. l.
Némethy, Lud., Series Parochorum. Strigonii, 1894.
Zolnai Gyula, Nyelvemlékek a könyvnyomtatás koráig. Bpest, 1894. 44., 32., 209. l.