Jordán (Jordanus) Tamás (kolozsvári),
orvosdoktor, szül. 1539-ben Kolozsvárt; az orvosi tudományokat Párisban kezdte tanulni, honnan Montpellierbe, majd Paduába s Páviába ment, de itt sem lelvén teljes kielégítést, Rómát is fölkereste, hogy végre 1564-ben Bécsben orvosdoktori rangot és tanári képesítést szerezzen magának. Midőn 1566 tavaszán II. Szoliman török császár megindította csapatait a keresztény nyugot ellen, a Dráva, Száva és a Duna hirtelen beállott áradásai megakasztották két hónapra vállalatai kivitelét és veszteglésre kényszerítették. Ezalatt II. Miksa császár Komáromot jelölte ki a világ minden részéből összetoborzott hadoszlopai gyülekező helyévé, Bécset pedig tartalékállomásul; azonban a császári táborban nem csak az élelmi szerek hiányoztak, hanem jó ivó víz sem volt. Ily körülmények közt a komáromi táborban gyilkoló dühvel ütött ki a hagymáz, a mely a birodalmi sereg visszavonulása alatt borzasztóan fokozódott és messze elterjedt Olasz-, Németországba, Hollandiába; ez új hallatlan és mindent rémüléssel eltöltő ragályos betegség egy typhosus gyomorbaj volt, melynek kiséretében a fülek mellett, a hónalj alatt és az ágyékokban veszedelmes fekélyek is mutatkoztak. E betegségnek, a melylyel szemben az orvosok nem tudtak mihez fogni s a melyet morbus pannonicus névvel jelöltek, szentelte J. munkájában az első értekezés 19. fejezetét. Ezért oly erősen bíztak volt az ő szakavatottságában, hogy a bécsi orvosi testület őt oly megbízással küldte Komáromba, hogy ott e betegség okaival, lefolyásával és az ellene alkalmazható legokszerűbb, legbiztosabb gyógymóddal megismerkedjék. Hogy a benne helyezett bizalomnak a legfényesebben megfelelt, bizonyítja a már kortársai közt is sokszorosan nyilvánult elismerés. De bécsi ügyfeleivel gyógymódja miatt heves vitába keveredett; ezek sértve érezték magukat és azon voltak, hogy ezen alkalmatlan ügyfelöktől megszabaduljanak: ajánlották őt a morvaországi rendeknek, a kik akkor abban jártak, hogy a folytonos ragályok által okozott országos nyomor és pusztulás megszüntetésére az országos orvosok intézményét életbe léptessék és ily orvosokat évi 300 frt fizetéssel (melyet néhány év mulva 400 frtra emeltek) Brünnben és Olmüczben alkalmazzanak. Igy jutott J. 1570. mint primus medicus publicus Moraviae Brünnbe, hol azonban, noha nagy kitüntetésben részesült és anyagi jóléttől volt környezve, nem találta magát egészen otthon. J. oly hírre tett szert és a szenvedő emberiség iránti érdemeit oly magasra becsülték, hogy Morvaország háládatos rendjei őt az ország rendjébe felvették és születéshelye után kolozsvári nemesi előnévvel diszíték. Szerényebben, de nem kevésbé jellemzően köszönte meg neki 1581. szept. 15. Znaim városa polgármestere és tanácsa cseh nyelven mgjelent munkája egy példányának átküldését. A háládatos érzület legmelegebb biztosítása mellett tudniillik azt igérik neki, hogy annak idején egy kis jó új bort is fognak küldeni, a mint a német levél kifejezi: «damit er dieses dankbare Gemüth auch spüre». Az európai összes nemzetek életében a XV. század vége felé beállott, mélyre ható átalakulások egyik legnevezetesebb tanúbizonysága az a betegség, a melyet 1483 óta, különösen pedig 1490-től fogva olasz orvosok észleltek, a «morbus gallicus», a nép száján pedig franczia betegség elnevezés alatt rettegett nyavalya, a melynek neve 1530 óta syphilis is. Legelébb 1495-ben nagy terjedelemben és rögtön kiütött Brünnben. J. csakhamar ezen betegség felismerése s gyógyításának ismertetésére értekezést adott ki, a melynek belbecséről és terjedéséről a legjobb bizonyíték az, hogy rövid idő alatt három kiadást ért; ő a betegséget quajakkal gyógyította. J. ekkor vitatkozásba keveredett a másoktól, mint gyorsabban gyógyító szer, alkalmazott kéneső ellen, a mely harcz még mai napig is foly a mercurialisták és antimercurialisták közt. Meghalt 1585. febr. 6. Brünnben 46 éves korában.
Munkái:
1o. Dubravii Olomuzensis Episcopi Historia Boiemica ... nouis Genelogiarum, Episcoporum, Regum. Ducum Catalogis, necessariis quinetiam Annotationibus sic ornata & illustrata, vt nunc demum edita dici possit ... Basiliae, 1575. (Újabb kiadásai: Hanau, 1602., Frankfurt, 1687.)
Pestis Phaenomena. De ijs quae circa febrem pestilentem apparent exercitatio ... Francofvrti, 1576.
Bruno-Gallicus. seu luis novae in Moraviae exortae Descriptio. Ugyanott, 1577. (Újabb kiadásai: Ugyanott, 1580 és 1583. a szerző arczk. Ism. Jeiteles a Prager Vierteljahrsschrift 79. kötetében)
Knijha O Wodách Hogitedlnycjh neb Teplicech Morawskych. (Brünn, 1580. A morvaországi ásványvizekről. Latinul: De Aquis Medicatis Moraviae, Commentariolvs cz. Frankfurt. 1586. Különnyomatban megjelent ebből: a Trencsin-Teplicz fürdőről: Succincta narratio de origine et usu thermarum Teplicensium...Olomucii, 1572. és németül: Kurzer Bericht.. cz. U. ott, 1752.)
Consilia medica. Francofurti, 1598. (Scholcz Lőrincz munkájában: Epistolae Cratonis.)
Kéziratai: Commentariolus de aquis medicatis in gnere (az olmüczi egyetem könyvtárában; ennek másolata a m. n. múzeum kézirattárában, ívrét 70 lap) és De thermis Trencsiniensibus (szintén a m. n. múzeumban, 8rét 24 lap.)
Czvittinger, Specimen 186.
Bod, Magyar Athenas 123.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biographia I. 74.
Horányi, Memoria Hungarorum II. 242.
Katona. Historia Critica XXVIII. 845.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 237.
Erdélyi Muzeum 1874. 150. l. (Dr. Schmidt Vilmos).
Szinnyei Könyvészete.
Magyarország és a Nagyvilág 1881. 3. sz. (J. és a "magyar betegség". Dr. Szatmári).
Szabó Károly-Hellebrant. Régi M. Könyvtár III. 189., 190., 194., 218. l.