polgári iskolai rajztanár, szül. 1864-ben Kis-Borosnyón (Háromszékm.) székely szülőktől; szülőhelyén, Zágon és Sepsi-Szent-Györgyön tanult, majd a Hosszúfaluban (Brassóm.) felállított műfaragó tanműhelybe iratták be szülei. 1881-től három évig az akkor felállított magyar kir. iparművészeti tanoda dekorativ-szobrászati szakosztályát végezte; innét átlépett a budapesti állami polgáriskolai tanítóképzőbe, hol 1888-ban ipar- és rajztanításra polgári iskolai képesítő oklevelet nyert és mint tanítóképzőintézeti növendék katonakötelezettségének is eleget tett. 1887-től a budapesti ipartanoncz és polgáriskolai oktatásánál nyert alkalmazást. 1890. decz. 6. a sepsi-szentgyörgyi polgári fiú- és leány-iskolához neveztetett ki rajztanárnak, hol jelenleg is működik.
Czikkeket írt az Egyetértésbe, a Pesti Naplóba, Nemzetbe, Magyarországba, a kolozsvári Ellenzékbe, a Székelyföldbe és a Székely Nemzetbe, Székelyfi s Iparos álnevek alatt is (1887-től). Ezen czikkeinek főiránya: népszerűsíteni az iparoktatást; fölhívni a közvéleményt és az illetékes tényezőket a Székelyföld közmívelődési s közgazdasági állapotára, valamint a székelynép istápolásának magyar nemzeti fontosságára.
Munkája: Közgazdasági tanulmányok a Székelyföldről. Brassó, 1892. (Czikkei, melyek a nevezett hirlapokban megjelentek. A székely nemzeti múzeumi alap javára.)
Önéletrajzi adatok.