ev. ref. lelkész, szül. 1819-ben Komáromban; tanulmányait Pápán végezte, hol senior és a grammatisták tanítója volt. Majd Nagy-Megyeren Károlyi gróf kormányzójának házánál nevelő vala. 1847-ben mint Szabó Péter esperes segédje kibocsátását kérte, mely alkalommal megvizsgáltatván «igen jeles és tudományos készültségűnek találtatott». (Act. consist.) Csakhamar szécsi káplán, 1850-ben ugyanott rendes lelkész lőn. 1855-ben egyházmegyei jegyzőül választották, mely hivatalát közmegelégedéssel vitte 1867-ig. Közben 1857-ben Kis-Ölvedre (Hontm.) ment lelkésznek, hol jelenleg is működik és a lelkészjelölő bizottság tagja.
Életrajzírója ezt jegyzé fel róla: «Azon találó szép korrajz, mely az illető fejezetben (a kis-ölvedi egyház jegyzőkönyvében) az 1850-60-ki időközt ecseteli, tanusítja, hogy mily tehetségeket rejteget e szerény elvonultságban könyveinek élő jeles férfiú».
Kiss Károly, Monographiai vázlatok a barsi ref. esperesség multja s jelenéből. Pápa, 1879. 343. l.