földbirtokos, rév-komáromi származású volt; molnár mesterségre tanították szülei; be is vált a mestersége, mert Radványon dunai malmaival oly szép vagyont gyűjtött, hogy abból csakhamar egy jókora birtokot vásárolhatott. A molnárból lett új földesúr ezután elfordult attól a mesterségtől, mely őt úrrá tette. Czifra kastélyt építtetett, négyes fogaton járt; a megyében köztisztelet környezte s különösen a 60-as években nagy szerepet játszott a vármegye társadalmi életében, több évig a megyei bizottságnak tagja volt. Jókay Mór névrokona sikereitől felbuzdulva, ő is költőnek hitte magát és nyakra-főre írta a vadnál-vadabb verseket; melyek leginkább a vidéki lapokban jelentek meg. A Burg-szinház tanulmányozása végett fölrándult Bécsbe s azon színház művésznőjéhez Wolter asszonyhoz verset írt, melyet el is küldött az illetőnek rozsaszín papirra írva, szép virágcsokor kiséretében. Később vágya a parlament felé vonzotta, föllépett az udvardi kerületben követjelöltűl és annyit költött, hogy mint mondják «Madaron még az ökrök is bort ittak». Ezalatt birtokát elhanyagolta; csakhamar jöttek a perek; ő versben replikázott; ez azonban nem lágyította meg a birák szivét; minden héten elmakacsolták és ezek után jött a végrehajtó. Eladták mindenét; azután beköltözött Komáromba. Mint törődött aggastyán járkált Komárom utczáin. Könyöradományért folyamodott a megyéhez, hivatkozván atyja érdemeire, ki ezer forinttal járult a megyeház építéséhez. Végre könyörületből betették őt a szent Anna ispotályba. Onnan is kijárt mindennap a kávéházba, végig olvasott minden ujságot, tele irkálta a lapok széleit, meg a márvány asztalokat verseivel. Meghalt 1895. decz. 28. Komáromban 81 éves korában.
Kiadta 1875-ben a Komárom czímü hetilapot, melyet maga szerkesztett és gazdászati novellával nyitotta meg azt programm gyanánt; jan. 24-től ápril 25-ig 13 száma jelent meg; aztán pátoláshiány miatt megszünt.
Komárommegyei Értesitő 1896. 1. sz.
Komáromi Lapok1896. 1. sz.