volt m. kir. postamester, bajai (Bácsmegye) származású, hol atyja királyi jogon örökös postamester volt és ez örökségként reá szállott, mely akkor fölért egy kisebb dominiummal. 1867-ben, mikor a magyar kormány megalakult, Gorove kereskedelmi miniszter átvette az osztrák kormánytól a postaintézményt. J. ekkor megvált a bajai postahivataltól és a fővárosba költözött és a postai szakirodalom megalapítására megindította és szerkesztette a Posta Közlönyt; a magyar szellemet meghonosította a postaintézetben; ő hívta össze az értekezletet, mely megalakította a m. postaintézet segélyző- s gyámegyesületét és az ennek támogatására hivatott magyar-horvát-szlavonországi postamesterek egyesületét. Érdemeiért az egyesület 1892-ben neki, első alapítójának életjáradékot szavazott meg. Előbb a Wilkens-féle könyvkiadó üzletben, azután a Pallas részvénytársaságnál foglalkozott mint pénztárnok; utolsó éveiben az Egyetértés politikai lapnak főpénztárnoka volt, a lapnak pedig a szerb és horvát ügyekben tudósítója. Midőn barátja s volt iskolatársa Brankovics György szerb patriarcha látogatására ment, Ujvidékről jövet, Szabadkán a fogadóban 1892. aug. 23. meghalt 62 éves korában.
Munkái:
Post-Kalender für 1861. Baja, 1860.
Posta Naptár 1869. és 1870-re Pest.
M. Postászati Évkönyv 1871-re. U. ott.
Szerkesztette a Magyar Posta Közlönyt 1867. máj. 20-tól 1868 végeig Baján és 1869 elejétől Posta Közlöny cz. 1878 végeig Budapesten.
Petrik Bibliogr. III. 128.
Egyetértés 1892. 233-235. sz.
Szabadkai Közlöny 1892. 35. sz.