magyar Robinson, szül. 1730. szept. 13. Pozsonyban, hol atyja lakatosmesterséget űzött; 15 éves volt, mikor szülei a gymnasiumba küldték, hogy az V. osztályt végezte, mikor atyja meghalt, anyja pedig Bécsbe költözött rokonaihoz, hol J. ügyvédi irodában irodában dolgozott, mint írnok. Gazdáját megkárosítván és ellene elkövetett csintettei miatt kénytelen volt Bécset elhagyni; ekkor Pozsony felé tartott, de útközben egy gazdag utazó magához vette s Bécsben mint komornyikot, anyját pedig mint kulcsárnőt szolgálatába fogadta. Igy utaztak Londonba, hol urának banküzlete volt. Két évi szolgálat után, gazdája az angol kormánynál hivatalt eszközölt ki számára Senegalban; melyet készséggel fogadott és 1772. okt. 26. elutazott. Útközben több napig tartó vihar után megrongált hajójukkal 1773. jan. 17. egy sziget közelében hajótörést szenvedtek; a partra szállást az ott tartózkodó vad emberek nehezítették meg; egy benszülött azonban, ki roncsolt hajójukra jött, értésükre adta, hogy ők a marokkói császár alattvalói; kiküldött társaikat elfogták ugyan, de nem ölték meg és csak rablási szándékkal viseltettek irányukban; a benszülöttek csakhamar nagy számmal ellepték a hajót, melyet kiraboltak. J. néhány társával tutajon menekült meg; azonban a hullám lesodorta őt és egy sziklához vetette, hol a mórok elfogták; többi társai, köztük a kapitány is, számszerint huszan, a vad mórok hatalmába kerültek. Lakóhelyükre hurczolták őket és mint rabszolgákkal bántak velük. Később gazdája szabadon bocsátotta, mire sok viszontagság után egy másik mór szolgálatába állott, kinek nagy gazdasága, juhai, ökrei, lovai s 17 tevéje volt. Febr. 14. gazdájával, ki kereskedő is volt, hosszú útra kelt; sok viszontagság és szenvedés után értek rendeltetésük helyére, hol ura eladta őt egy Áron nevű zsidónak. A marokkói angol consulnak értésére esvén a hajótöröttek fogsága, közbenjárására s rábeszélésére egy tehetős arab, ki a rabszolgák kiváltását tartotta élete főfeladatának, kiváltotta őt is fogságából és Mogadorba szállította. A mór császár felbőszült azon, hogy a kiváltást nem az ő emberei eszközölték; azért a tettest halálra kerestette, de ez időközben megszökött. Máj. 15. hire járt, hogy a mórok és angolok közt ellenségeskedés tört ki; ekkor a császár többi társait is kiváltotta. Szabadságukat visszanyervén, katonai kisérettel útnak indították őket és húsz napi járás után Robatoba érkeztek; bemutatták őket az angol consulnak, kinek vendégszerető házában négy napot töltöttek. Aug. 25. tovább utaztak és hét nap mulva szept. 3. Tangerbe érkeztek. A spanyol consul Cadixba szállította őket; honnét végre Angolországba vitorláztak és J. decz. 11. Londonban érkezett. Midőn az angol királynak bemutatták, elbeszélve élményeit, ki jótéteményeivel halmozta őt el és kinevezte marseilli consulnak. Jóltevője a bankár ezer font sterlinggel ajándékozta meg. Marseille felé vitorlázva, a szélvész messze hajtotta hajójukat, melyet ekkor tengeri rablók támadtak meg; ismét rabságba s összelánczolva a hajó fenekére kerültek. Tunisba szállították őket és itt a piaczon a többivel együtt őt is eladták egy Selim nevű töröknek. Gazdáját egy vízi kirándulás alkalmával, midőn az a tengerbe esett, megmentette, mire az őt hálából társának, barátjának fogadta, s miután rábeszélése, hogy a török vallásra térjen át, hasztalan volt, visszaadta neki szabadságát és ezer zechinoval is megajándékozta. Midőn hazája felé utazott, Selim fia, ki irigyelte atyjától nyert kegyeit és a pénzt, hat töröknek segélyével elfogta s egy távol eső lakhelyre vitte, hol lánczra verve szolgai teendőkkel bízta meg; később egy czirkáló hajóra vitték, mely Selim fiának parancsnoksága alatt állott és itt találta társait is; mindnyájokkal gályarabok módjára bántak el és az evező padhoz lánczolták őket. Útközben algieri barbarok támadták meg és elfoglalták hajójukat, mire arra kényszerítették őket, hogy egy máltai hajó ellen harczoljanak. Fegyvereikkel azonban leigázóik ellen fordultak; a maltaiak ezalatt hajóikat öszszelövöldözték és ő egy közeli szigetre menekült, hol Robinson módjára élt kilencz hónapig, míg később társakra akadt és ezek segélyével egy hajót, mely társait előbb a lakatlan szigetre tette ki, hatalmukba kerítettek és azzal megmenekültek. Azután egy Szent-Domingóba utazó hajó vette fel őket és J. ezen Londonba utazott. Ezalatt a bankár meghalt, ki J. anyjának 5000 frtot hagyott, mely összeggel az asszony fia jegyesével Pozsonyba utazott. Itt találkozott J. velük és nőül vette londoni jegyesét. Meghalt 1790 után.
Ezen kalandos élet leírását fia adta át egy névtelen ismerősének, ki azt kiadta ezen czímmel: Der ungarische Robinson, oder Schicksale und wünderbare Abentheuer Karls Jetting, eines gebohrnen Ungars. Ein Beitrag zur Länder- und Menschenkenntniss. Wien, 1797.
A m. n. múzeum könyvtárában levő példány után.