jogtudós és kir. tanácsos, Eugen herczegnek, Schvarzenbergnek, Pálffy Miklósnak meghatalmazottja; családjának szép vagyont szerzett. Leginkább az által szerzett érdemeket, hogy az 1715., 1723., és 1759. országgyűléseken, hol a cs. kir. uralkodóháznak trón-öröködése a nőágra is kiterjesztetett, e határozat elfogadására különösen és fáradhatatlanul működött. Ez érdemeiért III. Károly királytól pozsonymegyei javaira királyi adományt nyert és egyszersmind kir. tanácsos lett. Meghalt 1762-ben 78. évében.
Katona szerint Senecának De tranquillitate animi cz. munkáját fordítá le nyelvünkre, könyvészeti leírását azonban nem adja.
Katona, Historia Critica XXXIX. 963.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 334. l.
Fabó, Monumenta II. 17., 121., 179., 296. l.