Jessénim György (családi neven Jessenyák),
ev. ref. pap, csehországi származású volt és 1733. ápr. 25. lépett Debreczenben a collegium felső osztályába; lelkész volt Bánóczon 13 évig, honnét 1754-ben Málczára (Zemplénm.) helyeztetett át, hol 1770. okt. 21. Meghalt. Halála után, fia J. Joél, mint debreczeni tógátus lett Málczán helyettes-lelkész, a ki atyjának följegyzéseit az egyház jegyzőkönyvében folytatta.
A magyar nyelvet soha sem bírta teljesen, habár jól fordított magyarról tótra. Egyháza körül nagy munkásságot fejtett ki; anyakönyvet köttetett, mely addig nem volt, és abba a málczai papok névsorát, némelyiknek élettörténetét is, 1640-től koráig, tractuális jegyzőkönyvek, más iratok és adatok alapján, nagy szorgalommal összeszedte és sorozta; továbbá az egyház és lelkész földbirtokát összeírta, az anyakönyv vezetését megkezdte, abba többnemű érdekes jegyzéseket tett, péld. hogy az egyháznak vagy egy harangja ily körírattal: Ladislaus de Máltza Anno Millesimo CCCCXXXVIII. (Romer Flóris szerint alig van ennél emlékezetesebb a hazában). E harang ma is a nevezett egyház birtoka s használatában van.
Munkája: Az első tót ref. énekeskönyv 1752-ből.
Nevét Jesseniusnak is írják.
Debreczeni Prot. Lap 1884. 314. l.
Uj M. Athenás 503. l.