Jendrássik Jenő (Lipót András),
bölcseleti és orvosdoktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia rendes tagja, a cs. vaskoronarend III. oszt. lovagja, szül. 1824. nov. 18. Kapnikbányán (szatmárm.). Gyönge testalkata s a helység zord éghajlata miatt gyakran betegeskedett; ez is hozzájárult, hogy mindinkább visszavonuljon. Anyja igen vallásos lévén, fiát is e szellemben nevelte s már kilencz éves korában a minoriták hat osztályú gymnasiumába adta Nagybányára, hol tanárainak becsülését hamar kivívta; innét Pestre jött az egyetemre s különösen a physika, mathematika s philosophia körül fejtett ki nagy szorgalmat. A bölcseleti tanfolyam befejezése után joghallgatónak állott be; előbb közben 1843-ban a bölcseletdoktori szigorlatot is letette. A német nyelven kívül a francziát és angolt is megtanulta. E nyelvek szépirodalmának tanulmányozása évekig foglalkoztatta s különösen Göthe munkái váltak tanulmányai kiinduló pontjává; az újabb kor irodalma visszavezette őt a római s görög írókhoz, kik közül Senecaban ismerte fel a kedélyének leginkább megfelelő írót. Minthogy a görög nyelvet nem tudta (mert ezt akkor még nem tanították), hozzá fogott a görög nyelv tanulásához. Fejlődésének ez iránya mellett a jogi pálya ki nem elégítette; azért a második évben a rendes hallgatók közül kilépett. Bölcseleti s szépirodalmi tanulmányai a természettudományok felé irányították figyelmét; a Humboldt Kosmosának megismerésével tanulmányainak további iránya végleg eldőlt. Beiratkozott az anatomiai előadásokra, miután egy évet még időközben a technikán töltött volt, 1847-ben pedig a bécsi egyetemen orvoshallgató lett és ott az orvosi tanfolyamot 1853-ban be is fejezte s orvosdoktori oklevelet nyert, az 1854-55. tanévben pedig műtőnövendék volt és a sebészdoktori s műtői oklevelet is megszerezte. Már mint tanuló is kiváló szorgalommal foglalkozott az élettan tanulmányozásával Brücke intézetében; itt és Ludwig K. laboratóriumában (1855-ben történt rövid megszakítással, mely idő alatt Erdélyben, mint cholera-orvos működött) 1857. júl. 11-ig dolgozott. Ekkor a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézethez neveztetett ki tanárrá, hol az élettanon kívül még a kór- és gyógyszertant, majd a leíró boncztant, törvényszéki orvostant és a tetszhaláltant is, helyettesi minőségben, kénytelen volt tanítani. 1860. szept. 38. a budapesti egyetemen, a Czermák Nep. Jánosnak júliusban történt lemondásával megürült élettani tanszékre neveztetett ki. 1861-62-ben a mennyiségtanban magántanulás útján szerzett jártasságot. A physika egyes fejezeteiből, így a hangtanból 1870-ben külön előadásokat tartott és 1871-78-ig a physiologián kívül az orvosi physikát is előadta az orvoshallgatóknak. 1882-83. az egyetemen rectori hivatalt is viselt. E mellett előadásai nagy gonddal voltak kidolgozva (számos, ma már általánosan elfogadott műszó neki köszönhető) s ezekben arra törekedett, hogy hallgatóival ne csak megismertesse az élettant, hanem hogy őket az élettani gondolkodás és búvárlat finom részleteibe lehetőleg be is vezesse. A m. tudom. akadémia 1863. jan. 13. levelező taggá s 1880. máj. 20. rendessé választotta. 1864-től 1867-ig az orvosi kar jegyzője, 1867-68. és 1868-69-ben dékánja volt. 1873-ban tudományos működése elismeréséül a III. oszt. vaskoronarendet nyerte. J. egyik legfőbb ambitiója volt, hogy physiologiai iskolát alapítson; e végből maga folytonosan búvárkodott, segédszemélyzetét is kitartó munkára ösztönözte; ezzel szoros kapcsolatban állott intézetének berendezése és felszerelése is. 1873-75-ben épült az élettan új, modern intézete. J. jellemzésére nézve ismerve volt szigorú igazságszeretete, szilárd kötelességérzete pedig nem egyszer arra késztette, hogy betegen is megtartsa előadásait. Többször betegeskedett; két ízben is kiállott typhus már korán nehéz hallást okozott neki, mely a későbbi korban még némileg fokozódott; korán kezdte érezni az öregség súlyát és bár még csak 66 éves volt, máris nyugalomba vonulni készült; ezt a szándékát sem valósíthatta meg. Meghalt 1891. márcz. 3. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1892. febr. 29. Klug Nándor tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a bécsi Sitzungsberichteben (XXII. 1856. Anatomische Untersuchungen über den Bau der Thymusdrüse, XXX. 1858. Anatomische Untersuchungen des Gespinstes der Saturnia, Schwarzdornspinne. XLVI. Über die Wirkung der Intercostalmuskei); az Orvosi Hetilapban (1861. Aäroskop, egy új légkémlő készülék, 1860., 1862. Két megnyitó előadás 1860-61. és 1862-63. tanévek elején, 1869., 1873-1874., 1877. Törvényszéki orvosi felülvéleményezések, hét czikk. 1882. Rectori székfoglaló beszéd), a Kir. m. természettudományi társulat Közlönyében (1862. A bordaközti izmok működése, a mellkas gépezeti viszonyaiból értelmezve, 1866. Birálat a nadályfélékről szóló munka felett); az Akadémiai Értesítőben (II. 1868. Dr. Balassa János, 1872. Közlései az egyetemi élettani intézetből, 1874. birálatok Thanhoffer L. és Lenhossék József értekezései fölött); a Carl Repertoriumában (XXIII., XXV. 1873. Fall-Myographion, Schematischer Apparat der Klanganalyse durch das Ohr). az Ung. Med.-Chirurg. Presseben (1870. Denkrede über Prof. Joh. Balassa, kivonat), a Du Bois-Reymond-féle Archiv für Physiologie-ban (1875. Erster Beitrag zur Analyse der Zuckungswelle der quergestreiften Muskelfaser, különnyomatban is).
Munkái:
Emlékbeszéd néhai Schordann Zsigmond felett. Buda, 1862.
Két új szemmérészeti mód 10 ábrával. Pest, 1867. (Értekezések a term. tudom. köréből I. 4. Akadémiai székfoglaló értekezés.)
Emlékbeszéd dr. Balassa János felett. U. ott. 1870. (M. tudom. Akadémiai Évkönyvek XIII. 5.)
Hangelemző készülék a fül általi hangelemzésnek mintaszerű utánzására. Bpest, 1873. (Németül is megjelent 1873-ban)
Népszerű tudományos előadások. Helmholtz H. után ford. U. ott, 1874. (B. Eötvös Lóránddal együtt.)
A kir. magyar tud.-egyetem élettani intézetének leírása. U. ott, 1876. (M. tud. Akadémia Évkönyvei XV. köt. 4. Németül: U. ott, 1877.)
A villamáram által az izomban előidézett áramlatok okairol. U. ott, 1878. (Dolgozatok a kir. m. tud. egyetem élettani intézetéből. Értekezések a term. tud. köréből. VIII. 14. Németül: Du Bois-Reymond Archivjában. Értekezések VIII. 7. 1884. és közölte a XI. 20. és XV. 14., 15.)
Értekezések a myomechanika köréből. U. ott, 1882. (Értekezések a term. tud. köréből XII. 3. és Helyreigazító észrevételek XII. 4.)
A magától sorakoztató eső-myographium és alkalmazásának vázlata U. ott, 1882.
Az exact vizsgálati módszer jelentőségéről. Beszéd, melyet a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem újjáalakíttatásának CIII. évében 1883. máj. 12. tartott. U. ott, 1883. (Acta Reg. Scient. Universitatis Hung. anni 1882-83. Fasc. II.)
Dr. Jendrássik Jenő tanár hátrahagyott iratai. Összeállította dr. Jendrássik Ernő. U. ott, 1891. (A m. orvosi könyvkiadó-társulat Könyvtára LXI. Bevezetés az élettani előadásokba, Kisérleti és kritikai tanulmányok azon molekuláris folyamatok felett, a melyek az izomban annak összehúzódásánál végbemennek, Polydromotor.)
Kőnyomatban van meg a m. n. múzeumban Élettana.
Kéziratban maradt: egy psycho-physiologiai dolgozat, bevezetés az élettani előadásokhoz és egy nagyobb szabású, az izom-physiologiát illető be nem fejezett munkának számos részei.
Szinnyei Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1876. 22. sz. arczk.
M. Könyv-Szemle 1877. 341. l.
M. Könyvészet 1888-89.
Klug Nándor, Emlékbeszéd Jendrássik Jenő rendes tagról. Bpest, 1892. Fénynyomatú arczképpel és névaláirással. (Emlékbeszédek VII. 4.) és gyászjelentés.