a budapesti közúti vaspálya-társaság igazgatója, szül. 1853. decz. 22. Pesten, hol atyja J. Mór nagykereskedő volt. Tanulmányai végezte után az atyja igazgatósága alatt álló közúti vaspálya-társaság szolgálatába lépett, hol csakhamar a titkári állásig vitte föl. Atyja halála után (1883.) a társaság igazgatósága őt emelte a vezérigazgatói állásra. A külföldön tett tanulmányok után a budapesti közúti vasúti hálózat megfelelő kiterjesztése, főleg pedig a fővárosnak a közeli községekkel helyi érdekű vasutakkal való összekapcsolása körül buzgólkodott; ő kezdeményezte a budapest-soroksár-harasztii s budapest-szentendrei vicinalis vasutakat. Ez érdemei jutalmául kapta a királytól a magyar nemességet. A közügyek terén is sokat buzgólkodott; elnöke a kereskedelmi csarnoknak, a budapesti kerületi betegsegélyző pénztárnak és e minőségében a hazai kerülti betegsegélyző pénztárak 1894-ben tartott országos értekezletének is elnöke volt.
Munkája: A munkaszünnapokról. Tanulmány. Bpest, 1890.
M. Könyvészet 1890.
Pallas Nagy Lexikona IX. 899. l. (Gelléri Mór).