kalandor, utazó, szül. 1730. júl. 30. Baján (Bácsm.), hol atyja kiszolgált cs. katona, mint szabó telepedett le; fiait szintén szabómesterségre tanította s J. bátyja tényleg a cs. ruhatárnál szabó volt; ehhez küldte atyja J. András, hol egyideig dolgozott; 1754. márcz. 13. vándorútra kelt és Prágán, Lipcsén, Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, hol két hónapig tartózkodott. Innét Francziaországba utazott, azonban Aschaffenburgban épen katonaállítás volt; hogy a katonafogdosást kikerülje, egy menyecske puttonyban mint eladó gyümölcsöt kicsempészte a városból; azután Hanauba érkezett; azonban a város kapujánál eltépték útlevelét és a kaszárnyába hurczolták, honnét Hannoverába a gályára szállították; de a hajó megtelt és míg a másik hajóra vártak, megszökött és Nimvegenbe utazott; itt kelepczébe került és több némettel és hollandival hajóra vitték s 1755. okt. 30. Kelet-India felé szállították. A hajóba villám ütött és ő egy fadarabba kapaszkodva tartotta fönn magát, míg a halászok kimentették. Ekkor egy hollandi hajóskapitány vette hajójára, hogy a legénység ruháit javítgassa. Surinamba s onnét vissza 1756-ban Lissabonba érkezett. Innét máltai hajón evezett tovább és tengeri rablók kezébe esett; ezek eladták őt egy töröknek. J. a felvigyázóval élelemért egy szigetre evezett; a felvigyázót, ki őt megverte, bosszúból a tengerbe lökte s ő hét napig barangolt hajójával a tengeren, midőn egy portugalli kereskedő hajó fölvette s azzal 1757. máj. Makaóba érkezett. Innét Cantonba vitorlázott (az eladott török hajó árából fizetvén útiköltségét.) Azután Hollandia katonai szolgálatába állott és Batáviába utazott, hova 1758. jan. érkezett és még hét hónapig katonáskodott. Ezután Parra Albert, a keletindiai kereskedelmi társaság elnöke, mint szabót házához fogadta, beírták a városi polgárok közé s nőül vette Seguin angol haszonbérlőnek a leányát. Véletlen szerencsétlenség és félreértés következtében gazdájának haragját vonta magára; ez elüzte házától és a katonasághoz küldte; 1760-ban elhagyta Batáviát, miután nejét atyjának gondjaira bízta, háborúba ment; társaival Ceylon szigetre küldték, hol három hónapig táborozott. Midőn egyik szomszéd szigeten favágással foglalkozott, a pápua indusok társai közül néhányat levágtak, a többi elfogták. Egy előkelő indus tulajdonába került, ki aztán ketreczbe zárta, hogy később bálványuknak áldozatul megsüssék; fogságából gazdájának lánya mentette meg, kivel és két indussal távol pusztára menekült, hol kókusdióval, hallal, rákkal és teknősbékával táplálkoztak; a megszabadítónő 13 hónap mulva meghalt, mire öt nap mulva egy arra vitorlázó hajó fölvette és Batáviába szállította. Parra, ki időközben helytartó lett, megbocsátott neki s kegyeivel halmozta el. Neje tárt karokkal fogadta. Tiszti ranggal egy árvaháznak igazgatója lett; e mellett jelentékeny vagyonra tett szert és 1767-ben 1400 házból álló ültetvényt vett. A polgári őrség kapitánya lett 1770-ben a hollandi kormányzóság titkos tanácsosa; követségekben járt Japánban és Jávában s más fontos államügyeket is végzett. Midőn 1772-ben neje és 1775-ben deczember 28. Jóltevője Parra meghalt, búskomorságba esett és hazájába kivánkozott; azért fényes állásáról lemondott és 1776. okt. 25. Európába utazott. 1777. aug. 30. Amsterdamba s okt. 2. Bécsbe érkezett, hol bátyját még életben találta. Az érdekeltséget magára vonván, nov. 28. Mária Terézia császárnőnek és József császárnak bemutatták; utóbbinak több indiai ritkasággal kedveskedhetett, melyekért arany érmet és arany szelenczét nyert jutalmul. 1778-ban Bécsből haza jött és Budán telepedett le, hol ismét megnősült s boldog életet élt; fia született; azonban kiállott szenvedései testét igen meggyengítették, tüdővészbe esett és 1783. decz. 6. meghalt 53 éves korában. Örököseinek tekintélyes vagyont hagyott hátra.
Kalandos utazását először Bécsben adták ki 1779-ben németül: Geschichte des Herrn A. Jelky, eines gebohrnen Ungars ... (azután Buda és Pest, 1784) Magyarul: Jelky Andrásnak, egy született magyarnak történetei. A ki, minek utána sok szerencsétlen esetben, hajótörésen, raboskodáson és a vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott. Magyarba foglalta Sándor István, Győr, 1791. Legnépszerübb a Hevesi Lajos átdolgozása: Jelky András bajai Fiú rendkivüli kalandjai ötödfél világrészben. Történeti kutforrások alapján. Magyar népkönyv különös tekintettel a serdültebb ifjuságra. Pest, 1872. (2. kiadás 6 képpel. Bpest, 1875., 3. kiadás, 1879., 4. k. 1896. U. ott. Németül Hevesi után Bpest, 1875., 2. kiadás U. ott, 1879. Finnül Hevesi után: Räätelinkisälli Andreas Jelky'n ... Helsingfors, 1875.)
Kölcsey és Melczer, Nemzeti Plutarkus, Pest, 1816. II. 178-196.
Sartori, Franz, Pantheon. Prag und Wien, 1816. III. 319-341.
Hasznos Mulatságok 1822. II. 30., 31. sz., 1832. II. 29-32. sz.
Lesefrüchte vom Felde der neuesten Literatur, gesammelt von J. J. C. Pappe. Hamburg, 1823. III. 337. l.
Der Vanderer. Wien, 1824. 17., 18. sz.
Oesterr. National-Encyclopädie. Wien, 1835. III. 35.
Napkelet 1862. 15. sz. (Telkynek írva).
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 3., 4. sz.
Vasárnapi Ujság 1872. 43-47. sz., 1875. 52. sz.