orvosdoktor, gégeorvos; a m. kir. igazságügyi orvosi tanács és 1873-tól a budapesti orvosegylet tagja; m. államvasúti orvos. Meghalt 1890. aug. 23. Berlinben 43 éves korában, hol az orvosi congressus alkalmával tartózkodott szívhártyagyuladásban.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1873. Uj módszer a gége habarczainak kiirtására), a Gyógyászatban (1874. A gégehabarcz mint idegen test a légcsőben, A gége mesterséges megvilágításáról), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XVII. 1874. Elnyelt varrótűről, XVIII. 1875. A gége összenövéseinek kezeléséhez, XIX. 1876. Hang hangszalagok nélkül, XX. 1879. A musculus vocalis és a hangsorozatok, XXIV. 1886. Az orr és orrgaratür kiöblítéséről), a Fővárosi Lapokban (1888. 209., 213. sz. A finn atyafiak közt.)
Munkája: A gyakorlati orvostan haladása. Bpest, 1890-93. (Többekkel együtt.)
Álneve Csejthey Zoltán.
Figyelő XIII. 1882. 108. l.
M. Könyvészet 1889-90.
Vasárnapi Ujság 1890. 35. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.