a m. kir. udvari tanács titkára, a m. tudom. akadémia rendes tagja, Szabolcs- és Torontál vármegyék táblabirája, J. József, Abaujmegye főúti igazgatója (kinek őse Thomas Literatus de Jazow 1587. decz. 2. Pozsony várában kelt nemeslevelet kapott Rudolf királytól) és Thuróczy Katalin fia, szül. 1809. febr. 19. Abauj-Szántón; iskoláit a sárospataki collegiumban 1829-ben végezte, időközben két évet (1823-24) a német nyelv megtanulása végett Késmárkon töltött, hol az ág. ev. lyceumben tanult. Törvénygyakorlaton Comáromy István Abaujmegye első alispánja mellett, (kivel, mint Abaujm. egyik küldöttével jelen volt a pozsonyi országgyűlésen és ekkor villantak meg elméjében először a politikai élet eszméi, mire az országgyűlési irományok tanulmányozásával kezdett foglalkozni), kir táblai gyakorlaton pedig gróf Teleki József kir. táblai birónál volt Pesten, a ki őt annyira megkedvelte, hogy 1832-ben, midőn a m. udvari kanczelláriához került mint előterjesztő udvari tanácsos, őt is magával vitte, a cancelláriánál fogalmazói gyakornoknak felvétetését kieszközölte s hat évig atyailag gondját viselte. E háznál, ily főnök mellett, lett J. nyelvtudományunk és történetírásunk egyik jelese. Az előkészületet ugyan magával hozta már: t. i. S.-Patakon, a történet és oklevéltan tanára Csengery József annyira megkedveltette vele ezen két tudománytárgyat, hogy már a törvénygyakorlata idején ezek tették kedvencz tanulmányait. Itt kezdett már nagy gonddal másolni okleveleket, a mivel az egykor oly gazdaggá növekedett gyűjteményének alapját vetette meg; (a hazai történelem, különösen a XVI-XVII. századbelieknek felvilágosítására szolgáló ötszáz ívnél többre menő, többnyire ismeretlen okleveleket írt le az eredetiekből; így az 1466. müncheni magyar codexet és egyéb, részint általa fölfedezett nyelvrégiségeket másolt le); egyszersmind a franczia nyelvet is megtanulta. 1832-ben a cholera Szabolcsba, Nagy-Kállóba szorította, hol három hónapig az állandóan együtt ülő központi küldöttségnél segédjegyzői hivatalt viselt és a megyei gazdag levéltár bő anyagot szolgáltatott neki az országgyűlési régibb irományokkal és a hazai történet emlékeivel megismerkednie. Utóbb az udvari kanczelláriánál udvari fogalmazó s végre titkár lett; midőn a nemzeti nyelv a hivatalos és diplomatikai téren mind több és több tért foglalt el, a nyelvi munkálatok mind reá bízattak. E nyelvtudományi képzettségének alapul és forrásul szolgált a régi nyelvemlékek tanulmányozása; ez pedig a Révai munkáin és Gévay Antallal folytatott társalkodásban tudományos irányt nyert és ezt először is a müncheni codex önerejéből feldolgozásában (hasonmásokkal és jegyzetekkel) mutatta a hazának; ezért a m. tudom. akadémia 1836. szept. 10. választotta levelező tagjának és 1841. szept. 3. a vidéki rendes tagjai sorába. (1848. jan. 26-tól tagja volt a bécsi akadémiának is). 1848-ban Batthyány Lajos gróf mellett miniszterelnöki titkár volt tanácsosi ranggal és fizetéssel. A szabadságharcz után visszavonult Szántóra; semmi társaskörben részt nem vett, sőt kerülte; a mit soha nem próbált azelőtt, gazdálkodott. Különösen jó szőlőgazda volt, visszavonulva élt a tudományoknak; de sokáig tétlenül nem maradhatott. Míg sorsa függőben volt, zsibbadás fogta el munkaerejét; végre nyugdíjáról biztosíttatván, újra tollhoz nyult. Míg így folyvást minden szünet nélkűl szobájához kötve, a legnagyobb lelki megerőltetéssel dolgozott, 1852-ben tüdővérzése volt; ő azonban az orvosilag ajánlott légváltoztatást is arra használta, hogy két régi családnak levéltárában, hova őt kirándulásai vezették, buvárkodott, bár orvosa folyton sürgette hazamenetelét. A betegséggel szinte növekedett munkássága. 1852. decz. Tétén (Szabolcsmegye), hová látogatóba ment, megbetegedett; nagyon rosszul érezvén magát, írt testvéreinek, hogy menjenek érette s vigyék haza szülőföldére Szántóra; a testvérek érette menvén, még életben találták, de az úton decz. 29. meghalt. Az új év 2. napján Szántón temették sírba. Szép ember volt, a mint az a saját maga által festett Balogh István birtokában levő arczképéről látható. Ügyessége igen sok dologra kiterjedt. Kitünően festett, rajzolt, faragott. Kimetszett tajtékpipáit mindenki dicsérte. Lefestette még jogász korában Kövy tanárját, több barátját és ismerősét. Elefántcsontra szépen lefesté később József nádort, mely kép nővére, Balogh Frigyesné által 1891-ben József főherczegnek küldetett és most annak birtokában van. Abaujvármegye őt bízta meg, mint ifjú patvaristát a vármegye zászlójának festésével. Készített szarúpoharakat, hajgyűrűket, szőrzacskókat, cseresznyemagból miniatur kosárkákat, melyekre czímerét vagy a magyar koronát metszette. Ilyet készített a többek közt gr. Teleki Józsefné, Bónisné és Comáromynénak. A társaságok kedvencze volt. Főnökei nehezebb és kényesebb ügyeikkel mindig őt bízták meg és ő ennek mindenkor emberül megfelelt. A m. tud. akadámiában Toldy 1853. jan. 31. mondott fölötte gyászbeszédet.
Első munkája névtelenül a Tudományos Gyűjteményben (1835) jelent meg és némely észrevételt foglalt magában Podhraczkynak a nemzeti nyelv ügyében kiadott hamis elvű értekezésére. Ugyanekkor a Régi M. Nyelvemlékek I. kötetében megjelent bécsi codex nyomtatását a bécsi cs. kir. könyvtárban levő eredetivel hasonlítá össze s javítá ki s ahhoz hasonmásokat saját kezével készített. 1839-ben a müncheni codex magyarázatához fogott s e munkáját, mely a Régi M. Nyelvemlékekben jelent meg. 1840 nyarán fejezte be. Czikkei a Tudom. Tárban (értekezések II. 1837. A gyarmati béke 1625., IV. 1838. A szőnyi béke 1627., VI. 1839. Amade nádor pecsétei 1301-1308., Radul havas-elvi fejedelem magyar levele Felsőmagyarország rendeihez 1608. jún. 5., VIII: 1840. Báthory Gábor erdélyi fejedelem eskülevele a Mátyás főherczeggel Kassán kötött szövetség megtartása felől 1608. szept. 22., IX. 1841. A kassai kisebb országgyűlés törvényczikkei, X. Hunyady János kormányzó levele Nógrád vármegyéhez a csehekkel kötött béke dolgában 1450. márcz. 28., XII. 1842. A magyar hadsereg törvényczikkei 1583-96-ból és oklevelek, XIII: 1843. Az egri káptalan visszairata I. Károly királyhoz a Bilkey Karácsony részére véghezvitt határjárás felől 1339. jan. 30.); A m. tudós társaság Évkönyveiben (IV: I. 1836-38. Jelentése, VI. 1840-42. A magyar nyelv történeteinek vázlata, székfoglaló); az Athenaeumban (1839. könyvism., 1840. Nyelvtudományi kalászok, Lászlóffy Pál követségjárása I. Rákóczy György fejedelemhez, Müncheni codex és könyvism.), a Figyelmezőben (1839-40. könyvism.), az Országgyűlési almanachban (1843. A sárospataki országgyűlés 1708-ban), a Reguly-Albumban (1850. Álmos a magyar krónikák szerint), az Uj M. Múzeumban (1850-51. A birtokvisszaadó-bizottmányok IV. Béla király alatt, Munkács és Szolyva, Csallóköz, hajdar. Csarlóköz, Karcsai Somogyi Mátyás levele, 1851-52. Meszesyek 1342-ben, oklevelek 1277. és 1349-ből),
Munkái:
Kegyelmes királyi utasítás a váltóbiróságok számára. Pest, 1841.
Anyagi váltójog az 1840. országgyűlésen hozott törvények szerint. Wildner Ignácz után ford. U. ott, 1841. (Ezen czím alatt is: Hiteltörvények, melyek az 1840. országgyűlésen a váltó, kereskedés, gyár, társaság, fuvar, betáblázás és csődület ügyében hozattak). I. kötet 3 füzet.
A sz. kir. városok szavazatjoga országgyűléseinken. U. ott, 1843.
A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. I. kötet. U. ott, 1846-48. Hat füzet. (A. m. tudom. akadémia által 1858-ban nagy jutalommal tüntettetett ki. Ism. Budapesti Hiradó 1846. 355., 366.)
A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az arany bulláig. Kiadta barátja Toldy Ferencz U. ott, 1855. arczk. és Toldy F. emlékbeszédével.
Jászay Pál naplója (Irodalomtörténeti Közlemények 1894-96. Ezen napló, irományaival és levelezéseivel testvérbátyja Jászay Sámuel halála után Balogh István örökébe ment át, a ki azokat Czékus László abauj-szántói ág. ev. lelkész rendelkezésére bocsátá, a ki a kevés rész kivételével, hun-scítha írásjegyekkel írt naplót megfejté s közlés végett a m. tudom. akadémiához beküldé. J. 19 éves korában 1828-ban kezdé meg naplóját és röviden írja le a juristák víg életét Sárospatakon, az országos hírű tudós Kövy idejében. Bemutatja aztán barátait, kik között ott vannak: Bonis Samu, Feri, Barna, gróf Teleki László, Patay János, Kandó Kálmán, Kazinczy László, Fáy Ábris, Recsky Bandi, Kapczy Tamás, Somoskeőy, Idrányi sat. Szépen írja le ideális szerelmét a szép Békény Kati iránt, a kihez verseket ír s a kiről oly örömest ábrándozott. Kedvesen írja le patvarista életét Mikóházán Comaromy Istvánnál, hol Kazinczy Ferencz is megfordult, érdekesen rajzolja a jászói prépost installáczióját és a zemplénmegyei installácziót is. Sok érdekes dolgot beszél a pozsonyi dietalis dolgokról. 1831-ben leírja a szabolcsmegyei cholerás híreket és megyei életet. Teleki József gróf házánál többször érintkezik a m. tudom. akadémia tagjaival: Döbrentey, Helmeczyvel sat. Részletesen írja le gr. Teleki házi s családi viszonyait Pesten, Szirákon és Bécsben, gr. Teleki Laczival intim baráti viszonyát. 1839. naplójában leírja az udvari kancelláriánál Bécsben töltött idejét és érdekes élményeit.)
Egész halmaz levelei közűl kiválóbbak: Deák Ferencz, József nádor, gr. Teleki József, gr. Batthyány Lajos miniszterelnök, Gévai, Wirkner udv. tanácsos, báró Eötvös József, Horváth Mihály, Kazinczy Gábor, Lónyai Sarolta, Szécsen Antal, Hunfalvy János, báró Orczy László, Bay György, Bartal György, Bónis Sámuel és neje, Toldy Ferencz, Földváry Lajos honvédőrnagy és még többekkel szabadságharcz idejében váltott levelei. Kazinczy Gáborhoz írt levelei Szántóról 1852. máj. 3., nov. 13., decz. 6. (Szépirodalmi Lapok 1853. 13. sz.) Irományai közt van a III. zászlóalj névsora 1848-ból, a nádori s udvari kanczelláriai hivatalnokok névsora s fizetése 1848-ból. Még egy másik naplója is forgott közkézen a család tagjai között, melyet mint gr. Batthyány titkárja írt, mely azonban mindeddig elő nem került. Mintegy 40 kötet kézirata, történelmi jegyzetei, iratai s a bécsi levéltárak okleveleinek másolatai, 1869-ben 3000 frtért a m. n. múzeum birtokába jutott.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Rohn 1854-ben Pesten, nyomt. Stoufs József Bécsben (5. sz. munkája mellett.)
M. tudós társaság Névkönyve 1839. 137., 1840. 184., 1841. II. 57., 1842. II. 57., 1843. 205., 1844. 64., 1845. 67., 1846. 69., 1847. 74., 1848. 76. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 524. l. Szépirodalmi Lapok 1853. 5., 13., 14. sz. (Kazinczy Gábor)
Pesti Napló 1853. 851. sz. (Baráth Miklós).
M. Akadémiai Értesítő 1853. (Toldy F.), 1868. 242., 274., 1869. 82., 83., 111., 113., 1870. 138., 167., 1871. 173. l.
Századok 1869. 68., 203. l. (Kéziratai.)
Egyet. M. Encyclopaedia IX. 428. l.
Toldy Ferencz, A magyar nemzeti irodalom története és Összegyűjtött Munkái V.
Petrik Bibliogr.
Felsőmagyarország 1894. 60. sz.
Zolnay Gyula, Nyelvemlékek. Bpest, 1894. 111. (Jászay-codex).