cs. kir. udvari tanácsos és a přibrámi bányaigazgatóság elnöke; 1857-ben Kapnikbányán, mint gyakornok kezdte pályáját és 1871-ig Magyarországon maradt. Ezenidő alatt a magyar nyelvet, idegen létére s az akkori nem éppen kedvező viszonyok daczára, szóban és írásban teljesen elsajátította. 1860-ban mint zúzóműsáfár, 1866-tól mint bányamérnök működött Nagyágon. 1868-ban zúzómű felügyelő lett Přbramban; 1871-ben m. kir. bányatanácsossá s a nagyági m. kir. és társ. bányamű igazgatójává neveztetett ki. Nejének halála után visszatért az osztrák tartományokba s a bécsi földmívelési miniszterium bányászati osztályába osztatott be, hol mint bányaügyi előadó működött. 1880-ban főbányatanácsossá lett, 1883-ban a přbrámi bányaigazgatóság élére állíttatott. Az 1884. steyeri bányászati gyűlés elnöke volt. Meghalt 1886. febr. 33. Přbramban.
Czikkei az Öst. Zeitschrift für Bau- und Hüttenwesenben (1865. Ueber Förderung in tiefen Schächten, Ueber Reserven beim Metallbergbau, 1866. Sprengversuche mit Haloxylin in Nagyág), a Bányászati és Kohászati Lapokban (1868. A rittinger-féle osztályozó csatornák elmélte, 1869. Zagyváltogatók seperszérek számára, Forgó kőfavágógép).
Bányászati és Kohászati Lapok 1886. 62. l.
Litschauer Lajos, Bányamíveléstan. Selmeczbánya 1890-91. 198. l.