igazságügyminiszteri titkár, született 1819. decz. Deésen (Szolnok-dobokam.), hol atyja a vármegye ügyészet volt. Mikor atyja meghalt, a bőséghez szokott örökösöknek majd semmijök sem maradt. Jánosira, ki már az alsóbb osztályokat végezte, nem csak a maga, de három öcscse s négy huga sorsa is nehezedett; középiskoláit, a theologiát és jogot Nagy-Enyeden végezte, hol különösen id. Szász Károly volt reá nagy hatással. Ezek befejeztével Zeyk János társaságában több évig német egyetemeken volt, hol kiválólag a chemiára adta magát. 1848-ban Kossuth-huszár lett; de mivel gyenge testalkatú volt, activ szolgálata nem tartott soká; vegytani ismereteinek azt a hasznát vette, hogy puskaport gyártott. A szabadságharcz után Törökország felé menekült a határra, itt visszaküldték egy levéllel Aradra; azonban elfogták és Mehádia körül elzárták; ekkor a reá bízott iratokat elnyelte s így reá semmi sem bizonyulván, szabadságát visszanyerte. 1850. ápril 7. a nagy-kőrösi ev. ref. gymnasiumhoz választatott tanárnak; (a természetrajz, a chemia, az elméleti s gyakorlati gazdaságtan tanszékére); innen 1853-ban mint compromittált egyén, mint forradalmi puskapor-csináló, de meg azért is távozott, mert mutatkozó mellbaja miatt terhére volt a köztanítás. Pestre ment és az irodalommal, politikai journalistikával és fölfedezései kisérletezéssel foglalkozott. Később a kiegyezés után igazságügyi miniszteri titkár és 1867-től tíz évig az Országos Törvénytár és Rendeletek Tárának szerkesztője volt. Ideje nagy részét azon tanulmányok és gondok foglalták el, melyek egészsége fentartására tartoztak. Mondhatni, maga volt a maga orvosa s az egészségtan és egészségügyi körül terjedelmes ismeretei voltak. Kéziratban maradt ezen szakra vonatkozó számos jegyzete. Különösen Pest egészségügyeit, egybehasonlítva a legműveltebb nemzeteknek e téren történt javításaival, nagy figyelemmel észlelte. Gyakran, majd minden évben kiment valamely külföldi gyógyintézetbe vagy fürdőhelyre; alávetette magát a legkegyetlenebb gyógymódoknak; azonban betegsége mindjobban kifejlett. Utoljára kimerült és hónapokig feküdt tehetetlen állapotban. Neje (Bajnóczy Ottilia, kit 1872-ben vett házastársul), ki egyszersmind rokona volt, önfeláldozólag ápolta. Meghalt 1879. jan. 3. Budapesten. Koporsójánál Szász Károly, fiatal kora óta barátja, tartott fölötte gyászbeszédet.
Irt a politikáról, a pénzügyről és néhányszor a szépirodalomról, költészetről is (de leginkább kitünt a polemiában). Czikkei a Természettud. Társ. Évkönyvében (II. 1845-50. Bánsági salétromvidék és salétromfőzés) a M. Akadémiai Értesítőben (III. osztály 1847. Figyelmeztetés a chemia magyar név szerkezete körül, Nendtvich Károlylyal), az Erdélyi Hiradóban (1847. 278. sz. Iskolarendezésről), a Természetbarátban (1847. Vegyészek képtára), a Vasárnapi Ujságban (1854. Növények változásairól, Mikkel verekednek a mostani háborúban), a Pesti Naplóban (1855. II. 96. sz. Rajzok az amerikai élet és irodalomból, francziából, 1856. 360. sz. Aztekek: Maximo és Bartola, 1858. 101., 102., 106. sz. A vegytan műnyelve s a puristák, 1866. 58. sz. A hirlapírók bélyegadója, 1867-ig a lapnak munkatársa volt,) a M. Nép Könyvében (1856. Vegytan és a földmívelés), a Szinházi Naptárban (1857. Világítás a nemzeti szinházban), a M. Postában (1857. 51. sz. A suezi csatorna), a Hazánkan (1858. A budapesti Lánczhíd), a Budapesti Szemlében (1859-60. Az emberi szem elfajzása s könyvism., A nemek eredete, Darwin után, 1863. Chevalier a londoni műtárlatról, 1865. A kereskedelmi és pénzválságok okai és ellenszerei), a Budapesti Közlönyben (1867. 23. sz. könyvism., 146. sz. A főváros közegészségi ügye), a Magyarország és a Nagyvilágban (1867. Dr. Batizfalvi gyógyintézete Pesten), a Természettudom. Közlönyben (1872. A termőföld képződése); írt még a Korunkba (1872), a Függetlenbe s az Estilapba; 1875-től a hivatalos Budapesti Közlönynél foglalt állást.
Munkái:
Föld- és természetrajz népiskolák számára Pest, 1852. (Népiskolák könyvtára I., 2. megjobb. kiadás 1854., 3. megjobb. k. 1862., 4. megjobb. és képekkel ellátott kiadás 1868. U. ott. 6. megjobb. k. Bpest, 1876.)
A természet könyve ... Schoedler Frigyes munkája 6. kiadása után ford. (Mentovich Ferencz és ifj. Szász Károlylyal) számos a szövegbe nyomott ábrákkal, csillagabroszszal és szinezett kőnyomatú földtani ábrával. Pest, 1853.
Találmányok könyve a legújabb adatok és forrásokután. 1. füzet. Gőzhajó. Gőzkocsi. Gazdasági gépek. U. ott, 1857. (Salamon Ferneczczel együtt.)
Az ujabbkori rendőrség titkai. Francziából. U. ott, 1866.
A girondiák története Lamartine után francziából. U. ott, 1865. Tíz kötet. (Ism. Pesti Napló 114. sz. Koszorú),.
A képviseleti kormány. Mill Stuart után ford. U. ott, 1866.
Olaszország története az ujabb uralkodó házak megalapításától mostanig. Reuchlin után. U. ott, 1866. Két kötet. (Előbb a Budapesti Szemlében.)
Alkotmányok gyűjteménye. Ford. U. ott, 1867. (I. Az angol alkotmány. II. Az amerikai egyesült államok, Svájcz, Francziaország és Belgium alkotmánya.)
Magyarország alkotmánya, felső nép- és polgári iskolák és képezdék számára, valamint vezérkönyvül tanítók részére Budapest, 1873. (Alkotmánytan cz. Baczoni Lajos adta ki. U. ott, 1894.)
Szerkesztette az Alkotmányos Naptárt 1868-ra.
Tudósítás a nagy-kőrösi helv. hitv. tanítóképezde és népiskolák állásáról 1872-73-ban 6. l.
1879: Pesti Hirlap 4. sz. Fővárosi lapok 4. sz., Nemzeti Hirlap 3. sz., Hon 4. sz., Pesti Napló 3., 4. sz. esti k., Vasárnapi Ujság 1., 2. sz. (Salamon F.)
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1887., 1893.
Ádám Gerson és Joó Imre, A nagy-kőrösi ev. ref. főgymnasium története. Nagy-Kőrös, 1896. 200. l. és gyászjelentés.