orvosdoktor, J. József elemi iskola-igazgatónak és Pilhoffer Anna fia, szül. 1842. márcz. 30. Székefejérvárt; középiskoláit szülővárosában, az orvosi tanfolyamot Bécsben végezte, hol 1866-ban sebészdoktorrá és szülészmesterré avatták. A sebészetben Billroth volt a mestere. 1869-ben elnyervén az operateuri oklevelet, tanulmányainak kiegészítése végett külföldre ment, hol két évet töltött. Berlinben és Londonban időzvén legtovább. 1878-ban közkórházi főorvossá nevezték ki. 1882 óta a budapesti egyetemen mint az általános sebészeti kór- és gyógytan magántanára működik. Egyike azoknak, kik a vörös kereszt egyleti Erzsébet-kórház megteremtésében fáradoztak, minek elismeréseül 1884. a kórház igzagatójává választották meg; ez évben az országós közegészségi tanács rendkívüli, 1891. annak rendes tagjává nevezték ki.
Czikkei a Wiener med. Wochenschriftben (1868. Osteoplastische Versuche); az orvosi hetilapban (1869. Petefészek-metszések, 1870. Adatok a csöves csontok osteotomiájához, különös tekintettel a Langenbeck B. által ajánlott bőralatti csontmetszésre, 1871. Billroth kórodáján szerzett sebészeti tapasztalatok, Rostos torokpöfeteg a koponyaalakon, 1882. Adat a térdkalácstörések tanához, különös tekintettel a nagyfejű czombizom működésére, 1885. Adat a phosphoros csontüszök műtételének és az állkapocs új képződésének kérdéséhez); az orvosi Archivumnak is munkatársa.
Munkája: Az ujabbkori sebkezelésről. Bpest, 1880. (Népszerű természettudományi előadások 24.)
Szerkesztette és sajtó alá rendezte dr. Balassa János, Összegyűjtött kisebb műveit (Budapest, 1875.)
Szinnyei Könyvészete.
Kiszlinystein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona IX. 823. l. (Antal János).