Jankovich Miklós (vadasi és jeszeniczei),
földbirtokos, kitünő régiségbúvár, gyűjtő s a m. tudom. akadémia tiszt. tagja, J. Miklós kir. táblai ülnök, jászkún kapitány és Beniczky Angelika fia, szül. 1773-ban Pesten, hol iskoláit végezte. Még nem volt tizenöt éves, midőn Cornides Dániel által a hazai történet ismeretébe bevezettetett és fiatal lelkének egész hevével felkarolta nemzete becsületét; fölébredt benne azon óhajtás, mű- és irodalmi kincseinkből megmenteni a mit lehet. Kezdé gyűjteni s összeszerezni az ereklyéket, a mennyiben atyjának segedelme s eleinte még szűk ismeretei képesítették. A budai kir. udvari kincstárnál szolgált s titkárrá lett, de csakhamar vissza vonult a hivatalos pályától s egyedül a tudományoknak élt. Tanulás, utazás és gyűjtés foglalta el azontúl élte minden napját. A m. tudom. akadémia 1831. febr. 15. választotta tiszteleti tagjának; több megyék táblabirája s több külföldi tudós társaság tagja volt, így a majna-frankfurti németországi történettársulatnak, a thüringiai német régészeti társulatnak sat. Az 1836. országgyűlés nagybecsű gyűjteményét 125,000 frtért vette meg a m. n. múzeum számára; ebben a könyvek 63,000 kötetből állanak (50,000 hungarica, 12,000 magyar); a kéziratgyűjtemény 4000 hazai oklevél, 12 ívrét kötet országgyűlési irományok, 1400 codex (200 régi classikus írók művei s 1200 történetiek), éremgyűjteményének érczértéke 2200 aranyra becsültetett; kép- és arczképgyűjteménye, az ékszerek, fegyverek sat. szintén becsesek. Volt egy másik gyűjteménye is, ebből a kézirati részt 1850-ben a m. tudom. akadémia 5000 frtért vetet meg; a többit 1852-ben árverezték el, egy részét a m. n. múzeum vásárolta meg, míg egy része J. örököseire szállt; (ezen gyűjteményt ismertető német hirdetést közli a Könyv-Szemle 1883. 369. 1.) Meghalt 1846. ápr. 18. Pesten, és Ráczalmáson (Fejérm.) a nemzetségi sírboltba temettetett el. A m. tudom. akadémiában ápr. 20. Toldy Ferencz tartott fölötte gyászbeszéde.
Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. I. Magyar nyelven jegyzett történeteinkről, VI. Pázmány Péter életére kitűzött pályázat, IX. Szerzett gyűjteményeinek és régiségeinek megismertetése, X. Pest városának hajdani helyheztetése, 1818. I. Botskai István szerencsés péntek napjait hirlelő kolosvári kőirásról, II. Angelo Mai által a milanoi könyvtárnak kéziratai között feltalált, eddig ismeretlen görög, deák és német szerzők munkáriól, IX. Zápolya Imre és István hamvai, 1819. III. Caroni és Sestini tudós olaszok által készített lajstromok gróf Viczay Mihálynak nevezetes hedervári pénzgyűjteményéről, X. Báthory Zsigmondnak eddig ismeretlen ereklyéje, 1820. III. Lehet-e technologiát bizonyos systemában előadni, A magyarok hibásan neveztetnek a németek által die Magyaren, VI. Berzeviczy Albert jegyzetei Magyar hazánkat illető és a külföldi könyvtárakban találtató jelességekről, 1821. II. Gróf Sztáray Mihálynak tiszti igyekezete és a nemességnek kész ajánlása a Hora támadásának lecsendesítésére, VII. A villogó drága köveknek esmérete és eleinknek azokban lett gyönyörködések, IX. A magyar koronához tartozó birodalmaknak anya-országtól való függésekről, 1822. XI. Krumpér, czukor termesztés és selyem tenyésztés legrégibb nyoma Magyarországban, 1828. I. Nógrád vármegye nevezetes Hársas aranymives lakosairól, V. Haller János buzgósága a magyar nyelv felemelkedése, s kiterjesztése iránt, már a XVII. századkorban, 1829. I. Érdem és bűn Szigetvár védelmében és elestében, egykorú Fraxineus János külföldi száz tanúsága szerint, IX. A Magyar és Török birodalom terjedése Európában Mátyás király ideje alatt, X. Werbőczy Istvánnak bebizonyított halála s temetése eltörli Praynak és Gusztermannak állításait, XI. Magyarok története jeles német íróiról, különösen Engel Keresztélynek holta után teljesitendő óhajtásáról, XII. Kalendariomok ujabb készitését s használását Európának virágzó nemzeti a magyaroktól kölcsönözvén, ennek tudatlanságával Schvartner kir. professortól hazafiaink ok nélkül vádoltatnak. 1830. VIII. Magyar hajdankor jeles gyűjteményét hazájának mély tisztelettel ajánlja, XII. Levelek a magyar nyelv divatjáról I. Ferdinand alatt, 1831. VII. Sóvári sóskút első feltünése, 1833. II. A veteristákról, vagyis a r. katholikusok között volt üldözésről az új kalendáriom behozatásakor Magyarországban, IV. Könyvvizsgálat és nyomtatás engedelme II. Maximilian idejében. V. Temes vármegyében 1520. eszt. tájban virágzott nemzetségekről és helységekről, XII. Torontál vármegyére terjedő Tsanádi esperességről, 1834. I. A mesterlegények ingyeni oktatásoknak előbbisége Magyarországan, mint a külföldön, II. A Duna partján találtatot kőírások, 1835. III. Hunyady János 1454. eszt. Fridrik császárhoz irt és Basel városától a m. t. társasággal közlött, most tudós észrevételekkel felvilágositott levele); a Hormayr Archivjában (XV. 1824. Ueber die Abstammung des Namens Banderium, In wieferne waren die einst der ungarischen Krona gehörigen Reiche vom Mutterlande abhängig und nach welchen Gesetzen wurden sie egiert? XVI. 1825. Ueber die dem Stephan Bocskay fälschlich zugeschriebene ungarische Krona in der kais. Schatzkammer in Wien); a Felsőmagyarországi Minervában (1825. IV. Várhelytt Erdélyben találtatott hajdani kőpadolatokról véleménye, 1828. IV. Bocskay István koronájáról irt czikke az Archivból ford. Dulházy által); a M. tudós társaság Évkönyveiben (I. 1833. Vélemény Enyeden találtatott ékes mivről, Isis egyptombeli tiszteletére szolgáló valoságos ibrikről, 3 rajzzal, II. 1835. Egy magyar hősnek, hihetőleg Bene vitéznek, ki még a X század elején Solt fejedelemmel, Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelen volt, újonnan felfedezett tetemeiről és öltözetének ékességéről), a Hirnökben (1838. I. 50. sz. A magyarországi játékszinekről J*, átvette a Társalkodó 1838. II. 100. sz.), az Egyházi Tudósitásokban (1842. I. Jeles emléke sz. Benedek szerzetes rendének: 817-ben irott codex, II. Vélemény, egy a m. académiának e f. évi jun. 20. Kiss Ferencz úrtól bejelentett rézemlékről), a M. Akad. Értesitőben (1843-44. Kézdivásárhelyt talált régiségekről).
Munkái:
Cajus Sallustius Crispus Szent-Györgyi Gellért magyarázásával. Előrebocsátotta bevezetését a classikusok ismeretébe Jankowich Miklós. Buda, 1812. két kötet. (Magyar és latin szöveg.)
Magyar szó-nemzés ötven példákban. Előadta W. Jankovich Miklós, több nemes vármegyékben hitelt biró. Pest, 1812.
De fictita Hungariae corona in gazophylacio caesario Vindobonensi seposita et Stephano Botskai erronee attributa. Budae, 1825. (N. J. de W. aláírással. A m. n. múzeum példányában mellékelve van a censor által törlött hely.)
Angeli Decembris de Conditionibus Paces inter Alexandrum M. et Darium reges út apud Q. Curtium legitur Disputatio ex MSS. Codd. Jankowichianis nunc primum edita. U. ott, 1825.
Budán felfedezett gazdag sirbolt, melyben hihetőleg Katalin, Mátyás király első hitvessének, és Podiebrad György leányának teteme találtatott. Pest, 1827. (Névtelenül. Előbb a Tudom. Gyűjteményben.)
Értekezés Wenczel magyar királynak méltóképpen tulajdonítható, és esméretlen pénzeiről. W. J. M. U. ott, 1827. Egy rézm. táblával. (Előbb a Tudom. gyűjteményben. Ism. a Hasznos Mulatságok II. 11. sz.)
András király eredeti arany bullájának a magyar palladiumának hibássan vélt feltalálásáról értekezik W. J. M. U. ott, 1828. (Előbb a Tudom. Gyűjteményben.)
Werbőczi Istvánt igazságnak fényében helyezteti W. J. M. U. ott, 1829. arczk.
Ó Gyallai Besse Jánosnak a magyarok hajdani lakhelyének felkeresésére, Kaukazus hegyekben tett utazásáról és tapasztalásairól négy jelentései. U. ott, 1829.
A socinianusok eredetéről, Magyarországban volt ecclesiájokról: különösen pécsi prédikátorjok Válaszuti Györgynek Kewi Skaricza Máthéval 1588. eszt. tartott disputatiójáról értekezik W. J. M. U. ott, (1829. Előbb a Tudom. Gyűjteményben.)
Magyar hajdankor emlékeinek jeles gyűjteményét hazájának mély tisztelettel ajánlja. U. ott, 1830.
Szerencsétlen Brandenburgi Katalin herczegnének, Bethlen Gábor hitvesének fejedelmi emlékkönyvéről és életéről értekezik W. J. M. U. ott, 1830. (Különnyomat a Tudom. Gyűjteményből.)
Magyar nyelvnek I. Ferdinand császár idejében, mostaninál gyakorlottabb voltáról. U. ott, 1830. (Kivonat a Tudom. Gyűjteményből.)
Biblia tudni illik a szentírás különb és eredeti magyar fordításainak öt példái. U. ott, 1834. (Külön nyomat az Egyházi Folyóirásból.)
1832. aug. 1. előfizetési felhívást bocsátott közre külön lapon, a M. Kurir II. 25. sz.-ban és a Hazai és Külf. Tudosítások 1832. II. 31. sz., melyben tudatja a közönséggel, hogy «Közönséges magyar könyvtár 1533-1830.» czimmel két vaskoz kötetben, kötetjét 2 frt 30 krért szándékozik kiadni az általa 40 év óta gyűjtött minden önálló magyar nyomtatványt, egyházi beszédeket, idvezlő verseket, könyveket és iskola könyveket is ide számítva, az Ebert bibliographiai lexikona mintájára betűrendben. J. már kész anyaggal lépett fel és az általa öszegyűjtött magyar művek számát (czikkeket is ide értve), 30 ezerre teszi. A munka megjelenését a közönségpártolásától tette függővé, a pártolás azonban elmaradt, mire J. kéziratát 1841. aug. 25. a m. tud. akadémiának ajánlá kiadás végett, mely annak kiadását el is vállalta, annak soron kivüli nyomtatását elrendelte s a szerzőnek száz tiszteletpéldányt ajánlott fel. Toldy, J. nekrologjában (1847), még egyszer emlékezik meg ezen kéziratról: «legnevezetesb munkája a Magyar Könyvtár, a magyar irodalom háromszázadbeli (1533-1833) jeleneteit betűrendben előterjesztő könyvészet, mely még ez évben megyen sajtó alá». Aztán elfeledték ezen munkát is, mely hat ívrétű vaskos kötetben a m. tudom. akadémia levéltárában van, a szerző nevét azonban hiába keresnők a kéziraton; később meggyőződtem a kézirat azonosságáról és ezen meggyőződésemet J. unokaöcscse is megerősítette. Jelenleg már az azóta megjelent magyar könyvészetek és repertoriumok a munka használatát fölöslegessé tették. A m. tudom. akadémia gyűjteményében van még egy kézirati munkája: Pályairat az idegen gyarmatok befolyásáról a magyar nemzetre 1843. Kéziratainak egy része a könyvtárával együtt a m. n. múzeumba jutott; ezek közt van az általa írt m. tudom. akadémia alap-tervezete is magyarul és németül.
Magyar levelei Horvát Istvánhoz: Rácz-Almás, 1808. jul. 25., Buda, 1811. febr. 10. (ez az egy latin), decz. 20., Pest, 1817. decz. 5., 1829. decz. 2., 1833. febr. 18., 28., 1838. febr. 10., 1839. decz. 25., Kazinczy Ferenczhez, Pest, 1809. febr. 4. (Kazinczy Ferencz Levelezése VI. 214. 1.), Kresznerics Ferenczhez, Pest, 1819. decz. 24. a budapesti egyetemi könyvtár kéziratai közt; egy levele Rumyhoz 1834-ből van a magyar tudományos akadémiában.
Nevét rendesen: W. Jankovich Miklósnak írta alá, J**, J* vagy W. J. M. jegyet használt, ez utóbbit önálló munkánál is.
Tudom. Gyüjtemény 1817. X., XI., 1818. (Gyűjteménye).
Taschenbuch für vaterl. Geschichte 1821. (Gyűjt.)
Hazai s Külf. tudósítások 1824. II. 22. sz.
Oesterr, National-Encyclopädie III. 17.
Croquis aus Ungarn, Leipzig, 1843. 154.
Jelenkor 32. sz.
M. t. társ. Évkönyve VIII. 1. oszt. 1845-47. 96.
M. t. társ. Névkönyve 1847. 117.
Uj M. Muzeum 1856. I. 286.
Danielik, M. Irók II. 121.
Jelenkor. Encyclopaedia 1858. 64.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 306., 307.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 415.
Toldy, M. Nemzeti Irod. Tört. és Összes Munkái V. (Gyászbeszéd).
Figyelő I. 1875. 380., II. 178., 245., VI. 60., 108., 206. l.
M. Könyv-Szemle 1877. 5., 143., 359. (id. Szinnyei J.), 1892., 1894-95.
Vasárnapi Ujság 1886. 38., 39. sz.
Jakab Elek, A m. t. Akadémia Kézirat-Tárának Ismertetése, Bpest, 1892. 24.
Iodalomtörténeti Közlemények 1895.
Beöthy Képe Irodalom Története I. 290. (Szász Károly).
Kazinczy Ferencz Levelezése VI. és gyászjelentés.