Jancsó Ádám (kézdi-vásárhelyi)
ev. ref. főgymnasiumi tanár. J. Sámuel assessor, földbirtokos (családja a II. székely gyalogezred conscriptus tagja) és Benke Anna fia, szül. 1817. ápr. 15. Kézdi-Vásárhelyen; iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte mint polgári növendék az ottani katonai nevelőintézetben; innét Enyedre ment, hol a középiskolákat végezte s a felsőbb tudományokat ugyanott hallgatta négy évig; egyszersmind Kemény Dénes báró egyházi s iskolai főgondnok fiait Gábort, a későbbi minisztert és Gézát tanította s öt évig volt a fiúk nevelője; ezen idő alatt Szász Károly tanárnak Róbert fiát is tanította egy évig és Szász Károlyt, a jelenlegi ev. ref. püspököt szépírásra tanította. Ezután Kemény György báró Kálmán és Ödön fiai mellé nevelőül választatott és a család költségén Berlinben három évig a nevelőségre készült. Hazájába visszatérve nevelő volt három évig Vécsen és Kolozsvárt. Ezen idő alatt 1848-ban Kézdi-Vásárhely az erdélyi országgyűlésre követnek választotta. A szabadságharcz kitörésekor ő is a táborba ment, a székely ezreddel ott volt Simonics tábornokkal Morvába való kiűzetéseig. Ekkor Pesten Szemere Bertalan belügyminiszter statisztikai irodájába helyettes tagnak neveztetett ki. A szabadságharcz után Tihanyi Ferencz temesi róf és septemvir fiai mellett egy évig nevelősködött. Innét a kecskeméti ev. ref. colleigumhoz a neveléstan tanárává választatott, hol 46 évig működött és 1896. szept. 2. nyugalomba lépett.
Első czikke a Brassai Vasárnapi Ujságban (1848. Szegény Richard bölcs mondása, Franklin után ford.); írt még a Természetbarátba (1848. A lég); programmértekezése a kecskeméti ev. ref. főgymnasium Értesítőjében (1857-58. Vázlatok a neveléstan fejlődésének történetéből a legrégibb időtől Lockeig); a Fördős Lajos által szerkesztett Kecskeméti Füzetekbe Birálatok cz. alatt két nevelési czikket írt.
Ő fogalmazta a kecskeméti casino részéről Deák Ferenczhez intézett bizalmi nyilatkozatot, melyet több pályázók munkái közül fogadtak el.
Szentkatolnai Bakk Endre, Kézdivásárhely és az ottani Jancsó családok története. Kézdivásárhely, 1896. 152., 153. l. és önéletrajzi adatok.