ág. ev. lelkész, J. János (családi nevén Vanecsi) és Schmal Zsófia fia, neczpáli (Turóczm.) származású; szülőföldén tanult, hol Farkas András volt a tanítója; azután Kis-Zelőn és Késmárkon Buchholcz vezetése alatt. 1727. szept. 20. a vittenbergai egyetemre iratkozott be. Hazájába 1729. okt. visszatérvén, a szulovi (Trencsénm.) iskola rectora volt öt évig; 1734-ben Bitsén colis báró udvari papja lett és decz. 4. Lőcsén ordináltatott rendes lelkésznek; 1738-ban a pritsdi (Nyitram.) községben volt alesperes-lelkész, hol még 1749-ben is működött; azután Neczpálon élt egy ideig nyugalomban; innét Bagonyára (Hontm.), 1751-ben Lissóra ment lelkésznek; nem sokára Szulovra hívták meg, hol 1759. aug. 12. meghalt.
Mint költőt említi Wallaszky; Tranosciusnak Cíthara Sanctorum cz. munkájában vannak cseh énekei.
Munkája: Epithalamion epigrammatico-anagrammaticum, in Syrmate Syrmianis deliciis immutato naturae ductu, anagrammatum ductu honori dni Adami Feirvary de Komlos-Keresztes, nec non omnium virtutum sui sexus laude dignissimae d. Susannae Sirmiensis ornatissimaeque sponsae in ipsis nuptiarum solennibus, die 5. aug. anno quo conIVgIIs faVstIs nVMen beneDICIT ab a Xe! Cum religioso propriae perpetuaeque felicitatis voto datum, dicatumque. Puchovii. (1731. Kézirata a múzeumi kézirattárban).
Kéziratban: Nuptialis Taede in casti honoris...testimonium ..d. Emerici Reichan ... virginem Annam Smrecsany fortunatam neo-sponsam ... ducentis dic V. Aug. 1731. .. oblata. (A m. n. múzeum kézirattárában).
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 226.
Fabó, Monumenta 164., IV. 192-198. l. (Klein, Nachrichten III.)
Petrik Bibliogr. II. 260. l. (Neve s munkájának czímleírása hibás).