Jakussich György (orbovai báró)
egri pürpök, báró J. András és Thurzó Judit fia, szül. 1609-ben Orbován (Horvátország) protestáns szülőktől. 1623-ban atyja elhalálozván, Lamormainnek iparkodása következtében a kath. vallásra tért és pappá lett. 1625-ben Boroszlóban tanult. 1629-ben Rómába ment és ott tanulta a hittudományokat. VIII. Orbánpápa házi főpapjává tette. Hazájába visszatérvén, 1631-ben esztergomi kanonok és sz. Istvánról nevezett prépost, majd 1633. okt. 4. ó-budai prépost lett; 1634. érseki helynök, 1635. szerémi v. püspök, 1635. okt. 20. pozsonyi prépost és 1638. máj. 2. veszprémi püspök lett. Ezen éven a határvizsgáló bizottmány tagja és követ volt a lengyel királyhoz a lyublói vár ügyében; továbbá a slavoniai és horvátországi rendek sérelmeinek megvizsgálására szintén egyik kiküldött tag volt. 1641-ben Rómában lévén, Inchofert ösztönzé a magyar anyaszentegyház történetének megirására, a mint ezt maga vallja (M. Könyvház IX. 117. I.) 1642. nov. 21. egri megyés püspökké neveztetett ki. 1644. szept. 15. a sághi prépostságot nyerte. Családi birtokán Pruszkán a Ferencz-rendi szerzeteseknek zárdát alapított. Meghalt 1647. nov. 21. Egerben és a pruszkai (Trencsénm.) templom sirboltjában eltemettetett.
Munkája: A szent-olvasó társulat. Németből magyarítva. Nagyszombat, 1636.
Horányi, Memoria II. 197.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 288., 289. l.
Uj M. Sion 1886. 118.
M. Sion 1888. 118. l.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka 208. l.