orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1766. febr. 7. Selmeczbányán (Hontm.), hol atyja J. Miklós József báró a vegytan tanára volt; mint két éves gyermek Bécsbe költözött atyjával együtt, kinek felügyelete alatt tanulta a természettudományokat és kirándulásokat tett vele Bécs környékén és Magyarország hegyi és róna vidékein; az orvosi pályára neveltetvén, 22 éves korában orvos lett. József császár költségén 1788-ban tudományos utazást tett Németországban, Hollandiában és Angolországban; visszatérve (1791.) a bécsi egyetemen a vegytan és füvészet helyettes tanárának neveztetett ki, 1797-ben atyja utódja lett mint rendes tanár, 1806-ban bárói rangra emeltetett, 1820-ban kormánytanácsos, 1834. a Belvedere cs. kert felügyelője. Meghalt 1839. decz. 9. Bécsben.
Munkái közül (melyek mind külföldön jelentek meg) nevezetesebbek:
Eclogae plantarum. Viennae, 1812-41. Két ívrét kötet.
Eclogae graminum. U. ott, 1813-44.
Arczképe kőnyomat Bécsben Beck Józsefnél.
Kézirata: Collegia chemica. Schemnitz, 1766. (a m. n. múzeumban).
Wurzbach, Biogr. Lexikon X. 23. l.
Szinnyei Könyvészete.