erdélyi kanczellár, szül. 1573. vagy 1574-ben Kolozsvárt; előbb szülővárosa jegyzője, később Báthori Zsigmond és Mihály vajda kormánya alatt fejedelmi titkár volt. 1595-ben jelen volt a Sinan basa selleni táborozásban. Midőn Székely Mózes a fejedelmi méltóságért versengett, szolgálatába fogadta s kinevezte kanczellárjának. Ezen méltóságot azonban nem sokáig viselte. A Radul oláh vajda ellen vívott szerencsétlen brassói csatában 1603. júl. 22. urával együtt ő is életét veszté.
Munkái:
Chorus Musarum honori nuptiarum vera nobilitate, virtuteque ornatissimi Viri D. Stephani Cacassi Patricii Claudiopolitani et Assessoris sedis Judiciariae Seren. Principis Transylvaniae, ac ingenua natalium nobilitate conspicuae Virginis Susannae Romeriae, Generosi olim D. Lucae Romeri Marosschensis filiae, ad diem XII. Januar Anni M.D.XCII. celebratorum. Claudiopoli, 1592. (Ezen Kakas István a Rudolf cs. Persiába küldött követe volt.)
Brevis enarratio rerum a Serenissimo Transylvaniae Principe Sigismondo Anno M.D.X.CV. gestarum. U. ott, 1596. (Ezen kiadásból újra kiadta Bongarsius, Rerum Hung. Scriptores. Francof. 1600. 536-547. l. és innen Schwandtner, Scriptores rer. Hung. I. 742-756. l. Szölősi Zsigmond magyar versekbe szedve, lefordította s kiadta 1635-ben. Az eredeti kolozsvári kiadás ma egy példányban sem ismeretes.)
Czvittinger, Specimen 185. l.
Bod, M. Athenas 117.
Horányi, Memoria II. 195.
Benkő, Transsilvania II. 341. l.
Katona, Historia Critica XXVIII. 844.
Budapesti Szemle III. 1858. 188. l.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 232.
Beöthy Zsolt, Képes Irodalomtörténet I. 185. l.