Jabloniczky (Jablanszky) Ignácz
hirlapíró, később tanító, J. Géza s Hajik Terézia fia, szül. 1808. júl. 14. Egerben (Hevesm.); tanulmányainak végeztével a nagyváradi püspökmegye növendéke lőn, honnét a II. évi theologiára a pesti központi papnevelőbe küldetett. Már ez intézetben nagy előszeretettel viseltetett a nyelvek iránt; tanulta a franczia, angol, olasz és német nyelvet, theologiai tanulmányait azonban elhanyagolta. A papi pályát elhagyta s pár évig a gróf Zichy családnál nevelő volt, hol a keleti nyelvekkel foglalkozott és alkalma volt Európa egy részét beutazni. Innét az országgyűlés megnyiltával (1839. jún. 2.) Pestre ment és az irodalommal foglalkozott. Itt ismerkedett meg Kossuthtal és elvbarátaival, gr. Dessewffy Auréllal, ki titkárává, később a Világ munkatársává tette; később a lapnak szerkesztője is volt. Ez időben szerette meg a homöopathiát, melyet szenvedélylyel tanulmányozott és azon eszmével foglalkozott, hogy Teheránba megy orvosnak. El is jutott 1846-ban Konstantinápolyig, hol mint orvos tartózkodott. A magyar szabadságharcz kitörésekor hazajött és közhonvédnek állott és rangban gyorsan emelkedett; 1848. szept. 7. már századosnak nevezték ki a 70. zászlóaljhoz. A m. kormány őt bízta meg 1849., hogy az ellenséges táboron keresztül Komáromba 30,000 forintot becsempészszen, a mi sikerült is, mert a nevezett összeget ápr. 10. a várkormánynak által adta. Ezután Konstantinápolyba küldték követnek, honnét visszatérvén, Kossuthtal a határszélen találkozott. Innét hazánkban bujdosott, hogy az ügyek fejleményéről biztos tudósítást vihessen. Az ismert események gyászos bekövetkezte minden további reményt megsemmisítvén, visszatért Törökországba. (Ezideig a Jablanczy nevet használta, de Jablonczynak és Jablonczaynak is írják nevét). A porta magasabb rangú egyéneivel való korábbi összeköttetésénél fogva bizalmas úton értesült a menekültek sorsáról és kétes helyzetéről. Rögtön értesíté szerencsétlen honfitársait, hogy itt foglyokul tekintetnek, azonban menekülésük nem akadályoztatik. Így mentette meg őket a gyalázatos rabságtól és talán a még gyalázatosabb haláltól. A honvágy ismét haza szólítá. Egy ideig Gyöngyös tájékán bujdosott, hol üldözőivel is találkozott, irogatással és másolással keresvén kenyerét, jó emberektől segítetvén. De üldözői értesülvén a két név azonosságáról, 1852-ben elfogták. A hadbiróság elé állították Bécsben; nyolcz évi súlyos börtönre ítélték és Josephstadtban volt négy évig elzárva. 1855-ben visszanyerte szabadságát s ismét Egerbe ment. Ekkor tartotta ott Haas szatmári püspök és iskolatanácsos és néptanító-jelöltek vizsgálatát. J. barátainak tanácsára szintén megjelent a vizsgán, mely fényesen sikerült és saját kérelmére az épen üresedésben levő Eger-külvárosi (Czifrahóstya) tanítóságra kineveztetett. Itt végzé be csendben, visszavonultan élte utóbbi szakát sajátszerű vallásos buzgóság jellemzé. Bizalmas társaskörökben gyakorta megfordult, hol bámulták nagy tehetségét és képességeit. 1861. ápr. 10. lakásához közel szélütés érte, mely véget vetett hányatott életének.
Czikkei a Regélőben (1839. 83. sz. A divatok philosophiája), a Közleményekben (1841. novella mutatvány munkáiból), a Kliegl-Könyvben (1842. Vonások az országgyűlési életből), az Életképekben (1848. I. Közlemények utazási naplómból. l. Magyar-moldva-oláhországi élményei.)
Munkája: Adatok átalakítási első mozgalmaink történetéhez. I. kötet. Közlegényczikk. Pest, 1842. (Hirlapczikkei sat.)
Szerkesztette a Világ cz. politikai hirlapot 1841. aug. 14-től 1842. máj. 31-ig Pesten.
Hátrahagyott iratai között tömérdek imát találtak idegen nyelvekből fordítva.
Vasárnapi Ujság 1861. 16. sz. (Szabó Ignácz), Hölgyfutár 1861. 53. sz.
Kertbeny, Namensliste Ungrischer Emigration. Brüssel, 1864. 25. l.
Szinnyei, Komárom 1848-49-ben 168., 416. l.
Petrik Bibliogr. és Kapácsy Dezső szives közlése az egri anyakönyvekből.