Izdenczy József, (monostori báró)
a m. kir. udvari kanczellárián referendárius és államminiszter, szül. 1724 körül Zborón Sárosmegyében; Egerben neveltetett a Foglár-intézetben, azután gróf Barkóczy Ferencz érsek titkárja volt. 1758-ban Károly főherczeget (II. József császár testvéröcscsét) a magyar nyelvre tanította. 1761. a kir. m. kanczelláriánál fogalmazó, 1763. protokollista s márcz. 3. val. udvari titoknok lett. 1774. fer. 24-én Mária Terézia királynő a kir. erdélyi cancelláriánál udvari tanácsosi méltóságra emelte s több kiküldetésben részesítette, így Erdélyben is járt politikai ügyekben; ezeknek végeztével az újonann felállított galicziai s 1776-ban a kir. udvari magyar cancelláriához tétetett át. II. József császár a magyar ügyek államtanácsosává nevezte ki. Mint kir. comissarius Nyitramegye teljhatalmú administratora, 1786-ban status és conferentialis consiliárius lett. A császárnak nagy tisztelője volt és politikai alapelveihez hűségesen ragaszkodott, még annak halála után is. Mint hivatalnok szilárd és megbízható jellemű volt; ha indulata őt el nem ragadta, igazságos. Mint a sajtószabadságnak híve, gyűlölt minden kényszert és elnyomatást. Magyarország történelmét és irodalmát jól ismerte, a politikai s állam-tudományokban képzett volt. Hű szolgálatának elismeréseül Ferencz királytól Temesvármegyében Monostorra adományt, 1805 körül pedig a Szent-István-rend középkeresztjét nyerte s báró lett. Meghalt 1811. szept. 4. Bécsben 87 éves korában.
Munkái (melyek névtelenül jelentek meg):
Kurze Geschichte der Kriege zwischen dem Haus Oesterreich und der Ottomanischen Pforte vom J. 1529. bis auf das J. 1739. Nebst einigen wichtigen Daten das Königreich Ungarn und Siebenbürgen betreffend. Wien, 1788.
Irrthümer in den Begriffen der meisten Ungarn von der Staatsverfassung ihres Vaterlandes, und von den Rechten ihrer Könige. (U. ott), 1790. (l. Irtthum. Das Königreich Ungarn sey bis zu Zeiten Ferdinands I. ein freyes Wahlreich gewesen. 2. Irrthum. Der König von Ungarn könne ohne die Landstände keine Gesetze machen. 3. Irrthum. Die Könige von Ungarn müssen nothwendig gekrönt werden. 4. Irrthum. Die Könige von Ungarn müssenbeym Antritt der Regierung entweder vor oder nach der Krönung ein Diplom ausfertigen und solches beschwören).
Ignoti nulla Capido. (U. ott, 1790.)
Két miniszternek egymással közlött gondolati. (U. ott, 1790.)
Gespräch zwischen einemdurch Ungarn reisenden Fremden und einem unpartheiisch denkendenUngarn über das Ende der Regierung weiland Kaiser Josephs des Zweyten und über die dermalige des Kaisers und Königs Leopold des Zweyten. 1791. (U. ott, Latin czímmel is és német-latin szöveggel. A Grellmann, Statistische Aufklärungen. Göttingen, 1796. cz. folyóirata II. kötetében újra kiadva).
Etwas von Werbőcz dem Verfasser des sogenannten Juris Tripartiti hungarici. Um einigermassendem Wunsche des Manch-Hermaeon's eine Genüge zu leisten, welcher wörtlich besteht: Werbőczyus, möchte doch irgend Jemand die Geschichte dieses Mannes beleuchten. Hely és év n. (Latin és német szöveg. A Grellmann, Statististische Aufklärungen. Göttingen, 1795. I. köt. újra kiadva).
Unmassgebliche Gedanken über das dermalen im Königreiche Hungarn bestehende Contributions-System. Wien, 1802. (Megjelent a Schedius, Zeitschrift von und für Ungern II. k. 1802. és a Grellmann, Statist. Aufklärungen. Göttingen, 1805. III. k.)
Kézirati munkái a m. n. múzeumben: Anmerkunger über jene Stellen der Protocollorum Univ. Stat. Saxoniae, welche eine besondere rücksicht verdienen. Wien, 1773. Ivrét 211 lap; Über Galizien und Lodomerien in Vergleich mit dem ungarischen System 1779. Ivrét 259. l.; Wesentlicher Inhalt jener Schrift so im Grossfürstenthum Siebenburgen unter dem Namen der Magnatenund Edelleute ans Taglicht getreten ist. Ivrét 76 lap; Copien einiger Noten an Seine Majestät. Ivrét 388 l.; Anmerkungen über die Vorerinnerungen des Geschichtschreibers Domherrn Pray. Ivrét 191 lap; Anmerkungen des Diebenbürg. Hof-Kanzlers, den Baron Buccow'schen Entwurf einer Land-Militz in Siebenbürgen betreffend. Ivrét 368 lap.
Allg. Literatur Zeitung. Ilalle u. Leipzig, 1811. 189. sz., 1812. I. 519. l.
M. Kurir 1811. II. 25. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 272. l.
Ballagi Géza. A politikai Irodalom Magyarországon 1825-ig. Bpest, 1888. 282., 396., 418., 420., 511. l.
Petrik Bibliogr.