hirlapíró, szül. 1862. aug. 30. Vaskuton (Bácsm.); iskoláit Baján és Budapesten végezte. 1879-től 1883-ig az Athenaeum részvénytársulatnál volt alkalmazva; 1884-ben vasuti tisztté nevezték ki Zimonyba.
Innét naponta átjárt Belgrádba a sajtóirodába, miniszteriumokba s a szerkesztőségekbe s az összeszedett híreket megküldte a Budapesti Hirlap, Egyetértés, Nemzet, Budapest és a Pester Lloyd cz. lapoknak; ugyanezen lapokba írt politikai czikkeket és tárczákat, jobbára névtelenül, vagy – cs aláírással. 1888-ban vasuti tisztéről leköszönt, kizárólag a hirlapírásnak szentelte idejét és Belgrádban egyedül a Budapesti Hirlapot képviselte. Annak megbízásából 1889. júl. végén a koszovói (rigómezei) ünnepek alkalmával, Sándor király felavatásakor, beutazta Szerbiát. 1890-ben a szerb kormány kiutasította Belgrádból és ez idő óta felváltva a Budapesti Hirlapba és az Egyetértésbe irogatott, a Magyar Hirlap megindulásakor (1891. márcz. 21.) pedigannak állandó munkatársa lett.
Első irodalmi dolgozata a Csárdában cz. költ. Budapesten 1883-ban jelent meg; ezt több költemény, népies elbeszélés, rajz és tárcza követte 1884-88-ban ugyanott és a Képes Családi Lapok, Bajai Közlöny, Pancsova és Vidéke, Halas és Vidéke cz. lapokban; czikkek és tárczák az Egyetértés, Budapesti Hirlap, M. Hirlap, Vasárnapi Ujság (1883), Budapest, Politikai Ujdonságok cz. lapokban. A M. Salonban (1891) és Budapesten több népdala jelent meg Zimonyi álnév alatt. A M. Nők Lapjába is írt egy pár költeményt, tárczákat pedig a pancsovai Határőr cz. lapba (1892-93.) és a verseczi Délvidékbe (1895.)
1884 óta Mijatovics szerb történetíró, volt miniszterelnöknek egy terjedelmes (két kötetes) munkáját fordította magyarra. A m. tudom. akadémiához benyújtotta, de az Wenzel Gusztáv birálatára visszautasította; most teljesen átdolgozza s pár év mulva Brankovics és kora cz. szándékozik kiadni.
Önéletrajzi adatok.