Istvánffy Miklós (baranyavári és kiasszonyfalvi)
alnádor, I. Pál kir. tanácsos és Gyulay Hedvig fia, szül. 1538. decz. 8. Kis-Asszonyfalván (Baranyam.); családját a török 1543-ban Baranyából kiűzvén, I. 1548-49-ben Várday Pál érsek apródja volt és azután Oláh Miklós egri püspök pártfogolta s küldte őt a bolognai s paduai egyetemre, hol öt évig Zsámbokinak tanítványa volt. 1562-ben Oláh érsek titkára lett és házasságra lépett Bajna Both Erzsébettel. Jószágai nagyobb része török hódoltságban maradt. A Bika család részét, annak megszakadtával, fölkérte, de nem nyerhette el, Körmendet sem kaphatta zálogba; azt pedig, hogy a fiágat illető jószagait leányai örökölhessék, csak kilencz évi kérelmezéssel érhette el. Ezen adatok nem mutatnak túlságos udvari kegyelésre. Titkári hivatalát Oláh haláláig 1568. jan. 14-ig viselte. 1572-ben a kir. országgyűlési meghívót mint kanczelláriai titkár írta alá. Fizetését háromszor emelték 400, 600 és 800 frtra. 1576-ban a budai basához küldetett a béke ellenére elfoglalt várak visszakövetelése czéljából, de sikertelenül. 1581-ben mint kir. tanácsos, a nádor helyettesévé neveztetett a birósági ügyekben, mihez az 1582. országgyűlés hozzájárult. 1589-ben Heresinczy Péter győri püspökkel követül küldetett Lengyelországba Miksa főherczeg kiváltása ügyében. Az 1593. VIII. t.-czikknél fogva a subsidium beszedése Schlavoniában reá bízatott. 1598. harmad magával Báthori Zsigmondhoz küldetett Erdély átvétele végett, hol ideiglen az országot kormányozta. 1599. ápr. 21. kérte magát a 2-szori küldetéstől fölmentetni, mert neje súlyos beteg. 1601 végén főajtónállómesternek czímezik. Ő, az ország rendes birója, a törvénytárt többször fegyverrel cserélte föl a csatatéren; így résztvett 1593. nov. 3. a pákozdi csatában, hol egy csak horvátul beszélő török foglyot Zrinyi György egyedül I. jelenlétében vallatott; 1595 nyarán a petriniai csatában és várostromnál, hol, mint maga mondja, csodálatos vitézséget tanusított; 1600. Kanizsa védelmében és 1601. ugyanott a vár visszafoglalásánál, de sikertelenül. 1605. tagja a törökhöz küldött követségnek békekötés végett Bocskay kijátszására. 1606. a zsitvatoroki békekötésnél a követség egyik tagja és a szerződés aláírója. Ez évben aláírta a fölkelőknek az örökös tartományokkal kötött szövetségét is. 1608. ő küldetett Pálffy Istvánnal Hainburgba meghíni Mátyás főherczeget az országgyűlésre. Ott nov. sétalovaglás alkalmával szélütés érte, minek következtében jobb keze használatát elvesztvén, az utóbbi hét év történetének (1607-1613) csak vázlatát készíthette el a 35-38-dik fejezetben. Meghalt 1615. ápr. 1. Viniczán (Varasdm.) és az ottani templomban temették el.
Munkája: Nicolai Istvánfi Pannonii Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Ab a. 1490. ad a. 1606. Coloniae Agrippinae, 1622. (Ívrét, ebben legkevesebb a sajtóhiba. Pázmány Péter, ki a munka megírására fölszólította, nyomatta ki. Ugyanott, 1685. hasonló alakban, de már hasábosan jelent meg. 1724-ben u. ott. Ketteler János jezsuita adta ki 1718-ig terjedő folytatással. 1758-ban Trattner János nyomdász Bécsben adta ki ívrétben hasábosan; ez hemzseg a sajtóhibáktól. Tállai Pál magyarra fordította; előszava kelt 1629. szept. 29. Az eredeti kézirat a budapesti egyetem könyvtárában. Magyarul: Magyarország története 1490-1606. Istvánffy Miklóstól, ford. Vidovich György. Debreczen 1867-71. Két kötet nyolczadrétben.
Megírta Forgách Ferencz nagyváradi püspök életét latinúl, mely Kovachich, Scriptores Minores. Budae, 1798. (I. köt. 155-157. l.) jelent meg. I. és Forgách Simon együttes jegyzéseikkel jelent meg a Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök magyar históriája 1540-től 1572-ig. (M. Tört. Emlékek II. oszt. XVI. k.)
Levele: Pázmány Péterhez, de ortu et progressu haeresis in Hungaria 1605. (Pray, Hist. XXVIII. 129. 1. és a budapesti egyetemi könyvtár kéziratai közt.) Könyvei közűl a jezsuiták könyvtárával több kerűlt a budapesti egyetemi könyvtárba.
Kéziratai: Historiarum de rebus Hungaricis Libri XXXVIII. eredeti kézirata 1614-ből és négy ívrétű kötet okmánytármásolat a XVI. és XVII. századból, mely gyűjtemény szintén az ő tulajdona volt (a m. n. múzeumi könyvtár kézirati osztályában). Turóczy János krónikájához a saját példányában jegyzeteket írt; ezen példány Kerchelich Boldizsár Ádám birtokában volt, a ki több helyen hivatkozik munkáiban ezen jegyzetekre.
Arczképe: rézmetszet Fr. Stöber metszette (Hormayr 1822. Taschenbuchjában.)
Czvittinger, Specimen 188-193. l.
Bod, M. Athenas 124.
Horányi, Memoria II. 247-264.
Ungr. Magazin 1781. I. 21., 464., II. 110. l.
Katona, historia Critica XXXIX. 960.
Wallaszky, Conspectus 215.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutárkus 179-184. l.
Hormayr u. Mednyánszky, Taschenbuch 1822. arczk.
Felső-Magyarországi Minerva 1828. X. (Kovacsóczy).
Gemeinnützige Bläller 1830. 5. sz.
Tudom. Gyűjtemény 1831. III. 34.
Közhasznú Esmeretek Tára VI. 480. (Fábri Pál).
Oesterr. National-Encyclopaedie III. 102.
Fillértár 1835. 40. l. arczk.
Hirnök 1844. 93. sz.
Szalay László, Magyarország Története IV. 377.
Vasárnapi Ujság 1855. 4. sz., 1857. 29. sz. arczk. és sirfelirata. (Sárváry Béla).
M. Néplap 1856. 42. sz. arczk.
Danielik, M. Irók II. 125.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 258., 259. l.
Képes Ujság 1860. II. 19. sz.
Hazánk és a Külföld 1865. 35. sz. (Névaláirása).
Századok 1869. 281-293. l.
Flegler Sándor, Magyar történetírás történelme. ford. ifj. Szinnyei József. Bpest, 1877. 31-91. l. (Olcsó Könyvtár 28.)
Történelmi Tár 1878-79., 1882., 1884.
Kecskeméti Lapok 1879. 31., 35. sz.
Szilády Áron, Régi M. Költök Tára III-V.
Turul I. 111-116. (sirfeliratok, fiának és saját siremlékére általa irt sorok. Nagy Iván).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1892. 324-340. l. (Kerékgyártó Árpád).
Starck Sándor, Istvánffy Miklós és "Historia Regni Hungarici"-ja. Debreczen, 1895.