országgyűlési képviselő, szül. 1836. jan. 21. Csenger-Ujfaluban (Szatmárm.); tanulmányait Sárospatakon kezdte; 1848-ban katonai nevelőintézetbe lépett, melyet azonban nemsokára elhagyott, miután testvéreivel kora árvaságra jutott; a szabadságharcz alatt egyetlen fivére és a deési csatában elesett. Debreczenben és Pozsonyban jogot hallgatott, vizsgáit 1858-ban Nagyváradon tette le. 1860-ban Nagy-Szekeresen gazdálkodott, 1861-ben Szatmármegye esküdtjévé választatott, de a provisorium alatt társaival együtt ő is lemondott és visszavonultan élt birtokán. 1867-ben a fehér-gyarmati (Szatmárm.) járás alszolgabirájává választatott meg. 1872-től 1878-ig e járás szolgabirája volt. 1881. óta függetlenségi programmal mint a fehér-gyarmati kerület képviselője szerepel. A gazdasági bizottság tagja. Egyháza érdekében is működött; 1861-ben a szatmári ev. ref. egyházmegye jegyzője, majd tanácsbirája, 1884 óta pedig annak gondnoka.
Országgyűlési beszédeit a Naplók, programm-beszédeit pedig a helyi lapok hozták.
Kiss Kálmán, szatmármegye ev. ref. egyháztörténete. Kecskemét, 1878. 343. l.
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach 1886. Képviselőház 81. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-97. 240. l.