pápai prelátus, szatmári kanonok, született 1822. Zelestyén (üveggyár, gróf Károlyiak tulajdona Szatmármegyében); középiskolai s bölcseleti tanulmányait és a theologiai első évi osztályt Szatmárt, a többi három évi osztályt a pesti központi papnevelő intézetben végezte. 1846-ban áldozó pappá szenteltetett és hét hónapig fehérgyarmati káplán, harmadfél évig püspöki szertartó s egyszersmind egy évig helyettes theologiai tanár és harmadfél évig az ungvári középiskolánál hitszónok volt. Innen 1851-ben a pesti központi papnevelő intézethez tanulmányi felügyelővé s egyetemi helyettes tanárrá neveztetett ki s e minőségben a lelkipásztorkodás tanszékés másfél évig töltötte be. 1854-ben szakaszi, 1859-ben erdődi plébánossá neveztetvén ki, 22 évet töltött el a lelkipászorkodás terén. 1868-ban szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1876-tól szatmári kanonok volt és 1877. július 14. kazári apát lett. 1882-ben Szatmárt hatvanezer forinttal convictust alapított, melyben 20 gymnasiumi tanuló kap ingyen ellátást. 1887-ben tízezer forintos alapítványt tett a Szent-István társulat tudományos és irodalmi osztályának javára. 1889-ben Szatmárt lelencz- és árvaházat alapított 40,000 frttal. 1890-ben a katholikus legényegyesületnek egy házat vett és azt teljesen berendezte. Legutóbb szép házat építtetett a Cecil ének- és zeneegyletnek. 1892-ben a pápa kinevezte prelátussá s alig két héttel halála előtt a budapesti egyetem a hittudományok díszdoktorává avatta. Meghalt 1896. máj. 22. Szatmárt.
Első irodalmi kisérlete, mint hittanhallgatóé, a pesti Munkálatokban (XI. 1844. Aphorismák a christianismus ugyanazonossága fölött); utóbb az ungvári gymnasium érdekében írt a M. Hirlapba s a Religióba, mely lapban 1851-től egyebek közt az egyházi szónoklat és a papi könyvtár érdekében írt czikkei jelentek meg. A Kath. Néplapban Szutor Gáspár álnév alatt a Bükkalyai cserfaleveleket és az Erdődi cserfaleveleket írta. Az Idők Tanujának és M. Államnak keletkezése óta állandó külmunkatársa volt. Programmértekezése az ungvári kir. gymnasium Értesítőjében (1852. Az ungvári gymnasium története). Nevezetesebb czikkei: az István bácsi Naptárában (1858. Mely jótékony intézetek és egyletek volnának helységeinkben legszükségesebbek és mi módon létesíthetők?), a M. Államban (Galileiről, 1870. 87., 88., 90., 95. sz. Vajjon a gyermekeknek a katholikus hitbeni neveltetését illetőleg szolgáltat-e a merő szóbeli igéret oly biztosítékot, minőt az 1841-ki portoli breve a vegyes házasságoknál követel?, 1873. 172. sz. Nyilt levél a Magyar Nyelvőr szerkesztőségéhez, 233. sz. Október 7-ike Egerben, 1874. 29., 30., 32. sz. Az összetett mássalhangzók egyszerűsítése a magyar nyelvben, ezen tárgyról a M. Nyelvőrbe is írt, 1875. 158-163. sz. A XIX. század réme, a pápai tévmentességről, melyet Roskoványi nyitrai püspök az e szakbeli Emlékiratai közé fölvett, 1885. 13. sz. Szájbel János cz. kanonok életrajza), a Religióban (1886. Minden szentek); írt a Lonkay által szerk. Tanférfiak Évkönyvébe (1860. Overberg Bernát életrajza), a Családi Lapokba, a Katholischer Christbe, a Közoktatásba (1888. A kettős mássalhangzók egyesítésének ügye); több egyházi beszéde megjelent a Roder Alajos által szerkesztett Pázmány-Füzetekben (1859. III., IV.) és a Zádory János által kiadott Lelkipásztorban. A Ránolder püspök által kitűzött pályázatnál két dolgozatával: Mikép tanítandó népiskoláinkban a bibliai történet és Mit kell a népiskolának tennie, hogy a nép között napirenden levő lopások és tolvajlások megszünjenek vagy legalább gyérüljenek, hat-hat aranyat nyert.
Munkái:
A tanuló. Keresztény katholikus ifjak számára. Szatmár, 1887. (Egyszerűsített betűk alakokkal).
Boldog emlékű Hám János szatmári püspök élete. U. ott, 1894. (Ism. Századok 1896.)
Álnevei: Szutor Gáspár és Szutor. (Az 50-es és 60-as években a Kath. Néplapban és az Idők Tanujában.)
Danielik, M. Irók II. 125. l.
M. Sion 1893. 451. l.
1896: M. Állam 119. sz., Alkotmány 127. sz., Szamos 42. sz. és önéletrajzi adatok.